A Leitrim család eredetileg egy ír boszorkány família, akik az üldözőiktől az USA területére kényszerültek pár évszázaddal ezelőtt. Az eredetileg európai környezethez szokott generációk az évek alatt elveszítették azt a képességüket, mely a természet növényeivel és állataival szorosabb kapcsolatot tette lehetővé. Ehelyett az emberre specializálódtak, azon belül is a memória -és az érzelmek különböző manipulálására. A családban mindig is sok volt az utódok száma, ezzel ellensúlyozva a rájuk vadászó emberek hatását. Nicholas ebbe a családba született bele 1989 októberében ikertestvérével. Az anyja, Barbara szintén boszorkány famíliából származott, bár a nő volt családja utolsó képviselője, és ezzel együtt az utolsó boszorka, aki képes volt állat falkákkal, és növényi populációkkal szerves interakcióba lépni. Nick és ikertestvére nem elsők voltak az utódok sorában, egy nagyobb báty várta őket, aki akkor már 6 évesen igazi tehetségnek ígérkezett. A családba évekkel később egy lány gyermek is született, mellyel teljes lett a kör. A gyerekek a külvilágtól viszonylag elzártan otthon tanultak az anyukájuktól. Az alapvető varázsláson kívül, a történelmet, irodalmat és a számtant is a házuk falai között sajátították el. Nem csak a gyerekkorukat, de a gimnáziumi éveket is így töltötték. Mindezt annak érdekében, hogy ne jelentsenek veszélyt környezetükre, és önmagukra nézve sem. Nicholasnak azért akadtak barátai is. Először csak a foci pályán, később a jégkorong csapatba. A kisebb szabadságok ellenére mégiscsak a védelme volt az első számú feladat. Illetve inkább az, hogy mások előtt ne varázsoljon. Az ikertestvérével az első pillanattól kezdve különböztek, így nem volt különösebben nehéz a búcsú, amikor a világ két különböző pontjára mentek egyetemre. Nicolas programozónak tanult Kanadában, míg testvére egészen más utakon járt. Viszonylag gyorsan, 2 év után otthagyta a felső oktatást, kijelentve: ő már mindent megtanult, ami a szakmához kell, és a tanárok nem tudják mit beszélnek. Egy nagyobb cégnél helyezkedett el, ahol azt csinálhatta, amihez értett. 2 éve költözött vissza szülővárosába, mikor anyja váratlanul elhunyt. Mivel az apja teljes letargiába esett, kénytelen volt magára vállalni a húga útjának egyengetését, aki már kicsit más szellembe nevelkedett, mint a fiúk. 14 évesen teljes szabadságot élvezett egészen addig, míg Nick be nem toppant az ajtón. Mondhatni gyerek fejjel, de a fiú felvállalta a húg tanítását. Azóta ő is rengeteget komolyodott és tanult. A családi hagyományokon újítva beköltöztek a városba, és az időben férfivá érett Nick is elkezdett normálisnak mondható társadalmi életet élni. Ezáltal a képességét is egyre jobban tudja fejleszteni, és drasztikus változásokat sikerült elérnie.