Új bejegyzés Frissítés

2017.12.20. 19:14 kifli

Ember Karakter képei:  1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Teljes név: Riley Richards Születési dátum: 1994.06.11. Foglalkozás: bárpultos Külső megjelenés: Riley viszonylag magas srác, bár nem egy nagy testépítő - szerencséjére tűrhető genetikával rendelkezik és nem válik feltűnővé, mikor már az ezredik alkalommal is a haja belövését választja a konditerembe látogatás helyett. Általában a kedvétől függ, mennyi időt tölt a középbarna tincsek igazgatásával, és ugyanígy van az öltözködéssel is: extrábbnál extrább darabok is színesítik az amúgy átlagos, de semmiképp nem visszafogottnak nevezhető ruhatárát. A legtöbbször az apjához hasonlítják szeplőkkel tarkított arca és hangsúlyos szemöldöke miatt, mostanában azonban túl kevésszer állnak egymás mellett ahhoz, hogy bárki is kiemelhesse ezt a hasonlóságot. Riley-nak azonban kék szemei vannak, különleges kontrasztban a szeplőkkel és a sötét hajjal. Általában jó kedve van, ilyenkor szélesen mosolyog, ugyanakkor nem fél hangot adni a véleményének, így a legváratlanabb pillanatokban is képes kiosztani néhány grimaszt és szemforgatást. Nem márkamániás, de azért igyekszik jó minőségű boltokból és stílusosan öltözködni és előszeretettel leszól akárkit, aki nem felel meg az ehhez kapcsolódó elvárásainak. Háttértörténet: Riley a legtöbb szempontból szerencsésnek mondható családi körülmények közé érkezett. Az apja ügyvéd - méghozzá az egyik legsikeresebb a környéken -, ahogy az ő felmenői is azok voltak, így a nagyszülők támogatásával kellemes, medencével és jakuzzival felszerelt házat vásároltak Rememdiusban, alig néhány hónappal fiuk születése előtt. Munkájukból adódóan nem sok időt tölthettek a kis Riley-val, aki akkor még akármit megtett volna a figyelmükért, így idővel kicsit elhatárolódott a szüleitől. Állami iskolába járt, mint a korabeliek többsége, és kezdetben nem is esett nehezére barátokat szerezni; később előfordult ugyan, hogy piszkálódás céltáblájává vált, amiért a lányok társaságát részesítette előnyben. Sosem titkolózott a szexualitásával kapcsolatban, a legtöbbeknek pedig egyértelművé vált, hogy Rileyt a saját neme vonzza - szerencsére talpraesett és barátságos srácként a középiskolában újra sikerült beilleszkednie. Neki is jogi pályát szántak, bár sosem erőltettek mást a fiúnál a továbbtanuláson kívül, amihez a folyton bulizó, kicsapongó és Fabulous Gay életmódot élő Riley-nak semmi kedve nem volt. Az első otthon töltött év után beiratkozott ugyan az egyetemre, de már az első félévben kibukott, és addig sem ölt a dologba túl sok erőfeszítést. A szülők természetesen újra győzködni kezdték, a folyamatos veszekedések hatására pedig úgy döntött, munkát keres magának a tanulás helyett. El is végzett egy pultos- és mixertanfolyamot, azóta pedig a 7 Deadly Sins nevű szórakozóhelyen dolgozik, már amikor nem maga is partizni megy oda. Ha épp nincs beosztva, más elfoglaltságot talál magának, csak haza ne kelljen mennie, és az egyéjszakás kalandokat sem szokása visszautasítani. A legközelebbi barátja Delilah Winters, akivel még az egyetemen ismerkedtek össze, most pedig kollégák a 7DS-ben; persze fogalma sincs a lány igazi kitéléről. Riley anyja egy ideje már nem dolgozik, így legfontosabb küldetéseként tartja számon, hogy lebeszélje fiát az általa választott életmódról - legyen az az egyszerű munka, az egész napos szórakozás vagy az időről időre felbukkanó, de mégis gyakran cserélődő férfi partnerek. Tartózkodási hely: Richards családi ház Felhasználónév: kifli

2017.12.19. 17:52 Selena

Teljes név: Felice Wester Átok kezdete: 2017. Április 20. Formája: Kurumi Foglalkozás: Szórólapokat oszt egy étterem előtt Külső megjelenés: Felice küllemre megegyezik egy fiatal, tizenkilenc-húsz éves lánnyal, de mégis ki hinné el róla, hogy már sokkal több ennél? Senki! Magasnak nem mondható, inkább átlagos. Testalkata vékony, csontozata gyenge, már-már túl vékony, de már rájött, hogy bármit tesz, képtelen hízni. Nem minden emberi étel ízlik neki, a húst gyűlöli, így hát nem csoda, hogy ennyire vékonyka. Melle is alig van, de néha, mikor a rozoga és néhol törött tükörben nézegeti magát, rájön, hogy azért van feneke és melle is, csak nem olyan, mint azokon a magazinokon szereplő nőknek. Bőre hófehér, arcát és vállát halvány szeplők borítják, haja hosszú, sötétbarna, szinte fekete, a derekáig ér, de mindig két kislányos kontyba fogta. Így sokkal könnyebb volt kordában tartani azt a mennyiségű hajtömeget, amivel rendelkezett. Szeme a legvilágosabb zöld színében csillog, arcán mindig ott van egy kedves mosoly, ami miatt igen sikeres a szórólap osztásban. Háttértörténet: Felice nem ebben az országban élt rettentő sokáig. Egy Kurumi feladata mindig is a tündék segítése volt. Sok megtalálható belőlük más országokban, de egy időben az emberek elkezdték keresni őket. Szőrméjük miatt eladták őket. Egy Kurumi szőrméből készített bunda rengeteget ért a feketepiacon. Közkedvelt volt a gazdagok körében, mint háziállat. Felice még a jobbik szörnyűséget kaptam. Családjától elválasztották, majd eladták egy gazdag családnak. Évekig sínylődött egy apró ketrecben, talán tíz évig. Azonban egy napon a család úgy döntött, hogy megszabadul tőle. A kisgyerekből lett fiatal lány, aki a kis Felicen gondoskodott titokban, most szabadon engedte. A lány már nem emlékszik ugyan, hogy meddig volt a rememdiusi erdőben, de nem kellett sok, hogy valaki rátaláljon. Emlékei homályosak arról a napról, mikor emberré változott, de arra tisztán emlékezett, hogy néhány napig meztelenül bolyongott az erdőben, míg el nem ért a városig. Innentől kezdve a lánynak meg kellett küzdenie azzal az élettel, amit nem neki kellene élnie. Az első pár hónapot koldulással töltötte, majd később szerencséjére egy idősödő férfi, munkát ajánlott neki az éttermében, így azóta szórólapokat oszt és bár csak egy ócska szobája és egy rozoga ágya van egy emeletes ház padlásán, de legalább van tető a feje felett. Tartózkodási hely: KÉP Felhasználó név: Selena Képek:1 2 3 4 5 6

2017.12.15. 18:21 Saoirse

Karakter képei: 1  2 3 4 5 Teljes név: Harper Ava Everhart Születési dátum: 1994. november 14. Foglalkozás: egyetemista - közösségszervező, emellett rendezvényszervező Klán: bonum-fény Koven: Vallis Familiáris: - Alakvátó(i): jelenleg nincs Amulett/Talizmán: Egy aprócska villám alakú medál, ami alapképességét tükrözi. Nagyapjától kapta ajándékba. Különösebb ereje nincs, ha esetleg elvesztené a nyakéket, energiát bocsát ki magából, amit csak Harper érez - így könnyű megkeresnie a medált. Alapképesség: Elektromosságmanipuláció - képes elektromosságot és elektromos mezőt gerjeszteni és irányítani. Külső megjelenés: Nem feltűnő külsőjével, természetes sűrű barna hajzuhatag keretezi arcát, ami erős napsütésben egy-egy szőkébb tincset fedeztet fel szemlélőjével. Karakteres arcát erős vonások jellemzik, cseppet sem mondható oválisnak. Szemöldöke szintén sűrű és sötét, szemei ezzel ellentétben világos színben tündökölnek. Három feltűnő anyajegy helyezkedik el arcán; kettő átlósan egymással bal oldalt szeme alatt és orrához közel, egy pedig a homlokán szintén bal oldalt. Ajkai teltek, fogai tinédzser korában hordott fogszabályozónak köszönhetően egyenesek. Nem rest megcsillogtatni fogait egy-egy vigyor vagy nagyobb mosoly kíséretében. Nem túl fényes múltjának ellenére nem látszik rajta maradandó sérülés, tetoválása is csak egyetlenegy van a bokája környékén. Ruhatárában mindenféle fazon és szín megtalálható, nagyon a hangulatától függ öltözködése, bár legtöbbször a sportosabb és kényelmesebb ruhákat részesíti előnyben. Alkalmakkor azonban szereti kicsípni magát a saját keretein belül. Magassarkút szívesen hord, magassága meg is engedi, hiszen az átlag magassághoz tartozik. Háttértörténet: Harper egykeként élte világát mindig is. Neves iskolákba járt, jó nevelést kapott szüleitől, ámbár ahogy egyre több gyertya égett születésnapi tortáján, úgy egyre kikívánkozott a túlzott jó neveltségből és szabadságra vágyott. Erejét is ekkor vélte felfedezni. Nagybátyja terelgette útját hogyan használja és uralja erejét. Kapcsolatuk nagyon szorossá vált, azonban a 15 éves kis Harpernek fel sem tűnt, hogy nagybátyja célja az volt, hogy a család ellen uszítsa. Akkor döbbent csak rá igazán, amikor képtelen volt megszökni otthonról egy este. Rájött, hogy rokona kihasználja és bántotta a lelkiismerete, amiért szeretett szüleivel – legfőképp édesanyjával – viselkedett. A férfi nem volt tétlen, amikor a lány ellenkezett vagy nem akart megtenni valamit parancsára, megverte. Sajnos többször is előfordult, és nem csak otthon zaklatta Harpert, hanem már az iskolába is követte. Szüleinek nem mert beszámolni a történtekről, gyógyító mágiát használt magán, amit az évek során egyre jobban tudott. Azonban édesapja rajtakapta a nagybácsit, amikor éppen kezet emelt – már nem első alkalommal – Harperre. Iszonyatos családi balhé keveredett, már-már a varázsigék is szálltak az addigi csendes házban. Nem maradhatott el, hogy a Tanácshoz vigyék az erőszaktevőt, akinek méltó büntetés járt. A Tanács tagjai közt ott volt a nagyapa, akit akkor szíven ütött a valóság, és hogy családjával ilyen történhetett. Ritkán volt otthon, s mardosta a bűntudat, amiért egy szem unokájával ilyen szörnyűség történt. Innentől kezdve rajta tartotta szemét, s mások is így tettek a nagyapa akaratára. Természetesen ez a lánynak nem tetszett, hiába tudta, hogy csak az ő érdekében van ez a cirkusz. Teltek-múltka az évek, a lány sikeresen végzett a középiskolában, majd Rememdius Egyetemén találta magát. Hiába az elvágyódás, mégis a környékbeli legjobb egyetemről beszélünk. Nagy vitatkozások után csak sikerült rábeszélni szüleit, hogy elköltözhessen és élje fiatal éveit, ahogyan ő szeretné. Egyetemi tanulmányai mellett rendezvényszervezéssel foglalkozik. Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: Saoirse

2017.12.15. 15:39 Cassy

NJK Név: Danielle (Lewis)

2017.12.15. 14:29 Calcifer

Karakter képei:  1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15   Teljes név: Ares Cian Hatchet   Születési dátum: 1991. október 23.    Foglalkozás: Kriminálpszichológus   Klán:  bonum - fény   Koven: Vallis koven   Familiáris: -   Alakvátó(i):  -   Amulett/Talizmán: Egy egyszerű, félhold alakú medál és a hozzá tartozó aranylánc. Ez a viszonylag kis méretű ékszer, amit állandó jelleggel a nyakában hord, elsőre ártalmatlan kinézetű, főleg addig, ameddig az ember nem tudja, hogy emberi csontból készült. Ares a különleges ereje és aurája miatt kedveli annyira, ami plusz energiát kölcsönöz a tulajdonosának, leginkább a gyógyítást téve még hatékonnyá számára.    Alapképesség:  Asztrálutazás. Ares képes elválasztani a lelkét a testétől, anélkül, hogy beállna nála a tartós halál. Gyakorlatilag akármeddig képes elbarangolni lélekben, még ha a fizikai teste végig a helyén is marad, úgy, mintha éppen mélyen aludna. Ezáltal ugyan látszólag ki van szolgáltatva bárki arra járó kénye-kedvének, azonban egy másik lehetősége kompenzálni tudja ezt a sebezhetőséget: ilyenkor hosszabb-rövidebb időre képes megszállni másokat.   Külső megjelenés: Ares egy viszonylag nyúlánk alkatú fiatal férfi, a maga 191 centijével közel sem nevezhető alacsonynak. Nem az a kigyúrt típus, amíg az ember meg nem fosztja a ruháitól, akár még vékonynak is nézheti, de pár felesleges réteg után már feltűnhet az embernek, hogy kifejezetten inas és szálkásabb felépítésel bír. A bőre valamivel olajosabb árnyalatban játszik, a fogai világítóan fehérek, a végtagjai pedig hosszúak. A szemei világosbarna árnyalatúak, és nyoma sincsen bennük jókedvnek, általában éles, metsző pillantással szemléli a világot. Az ajka finom metszésű, azonban csak ritkán görbül mosolyra - abból is a cinikusabb fajtára -, előbb torzul grimaszba az undortól vagy lesz pengeéles az elégedetlenségtől. Sötétbarna haját már egy ideje hagyja hosszabbra megnőni, így egészen a válláig leér, szinte már feminin módon keretezi szélesebb arccsontjait. Általában szabadon hagyja, vagy nagy ritkán összefogja, hogy ne lógjon állandó jelleggel a szemébe, ami inkább a környezetét zavarja, mintsem őt. Ruhák terén nem túl válogatós, bármit hajlandó felvenni, ami nem teszi feltűnővé vagy kirívóvá, ezen kívül csak a tisztaságra kényes. A nyakláncán kívül semmi más kiegésztőt nem hord, nem is gondolja, hogy lenne rájuk szüksége. A bőre többnyire makulátlan, soha nem csináltatott magának sem tetoválást, sem piercinget, ezekkel is ugyanolyan viszonyban van, mint az ékszerekkel: majd ha valamelyik praktikus lesz, talán meggondolja. A megjelenésére és az összhatásra, amit kelt, általában a letisztultság és a hűvösség jellemző, meghintve egy csipetnyi szigorúsággal, amire az arca szabályos vonásai csak méginkább ráerősítenek.    Háttértörténet:  Ares meglehetősen átlagos családi háttérrel rendelkezik a természetfeletti körökben. A családja nem tekint vissza komoly gyökerekre, ősei olyan jelentéktelen voltak, hogy még az ő állítólag hagyománytisztelő nagyszülei sem vették a fáradtságot arra, hogy megjegyezzék a nevüket. Tiszta vérű bonum boszorkányként született egy középkorú házaspár első gyerekeként, bár utána még érkezett egy húga is, így nem sokáig élvezhette az osztatlan figyelem "örömeit". Apja még így is szinte rajongott a fiáért, már egészen kiskorától kezdve elcipelte a legkülönfélébb programokra, amiket a kisfiú gyakran az első pillanattól fogva ki nem állhatott. Sokáig nem sejthette igazán, mivel vívta ki ezt a nagy rajongást, már bőven benne jár a kamaszkorban, amikor leesett neki, ez az egész nem is neki szól. Az apjának nem volt túl jó gyerekkora, a fia születésekor azonban szemmel láthatóan úgy érezte, itt az idő, hogy ezen változtasson. Igazából soha nem a fiát szerette, belekergette magát egy ábrándképbe, amin keresztül szemlélte a világot; maga Ares sosem érdekelte őt. Amikor azt mondta neki, szereti, az olyan volt, mintha meg akarná őt fojtani, túl sokat várt viszonzásként egy kisfiútól, aki éppen csak megérkezett erre a világra. Amint Aresban kezdtek felbukkani ezek a kételyek az apjával kapcsolatban, már sokkal szkeptikusabban viszonyult magához a szeretet fogalmához is, erre pedig az anyja sem segített rá. Eva szigorú nő volt, hideg, akár a jég, és a férjével ellentétben meg sem próbálta szeretni a fiát. Soha nem rejtette véka alá azt a tényt, hogy ő soha nem akarta őt, egyedül a férje miatt volt hajlandó kihordani a kisfiút. A nő a munkájába temetkezett, soha nem törődött a családjával, egészen a lánya megszületéséig.  Ares ugyan nem mutatta, de nagyon komoly fájdalmakat okozott neki az, amikor hazahozták azt a kis visítozó csomagot a kórházból. Akkor már elmúlt öt éves, így kellően fel tudta fogni, milyen változásokkal is járt ez. Az apja csak még tapadósabbá vált az irányába, meg akarta neki mutatni, a kis Hestia érkezése nem azt jelenti, hogy ő ezután már mellőzött lesz. Valami különösebb módon, ezzel csak annyit ért el, hogy a kisfiú még inkább egyedül érezze magát. Az anyja is megváltozott, ahogy a kislány is megérkezett a háztartásba. Mintha minden szeretet, amit addig megvont a fiútól, csak neki tartogatta volna: igazi mintaanya lett, aki még a munkáját is hajlandó volt hanyagolni a lánya kedvéért. Ares nem tehetett róla, de hamar parázsló féltékenységet kezdett érezni a jövevény irányába, ami az évek során gyorsan enyhült, ahogy a két gyerek hozzászokott egymáshoz. A helyzet iróniája az, hogy az apja meg a húga irányába lett végtelenül rideg, mintha csak a két ember szerepet cserélt volna egy darab erejéig, ellehetítve gyerekeik minden kísérletét a normális életvitelre.  A gyerekkora néha jobban hasonlított egy háborús övezetre, amikor a meglehetősen eltérő személyiséggel rendelkező szüleinek összecsapásaihoz kellett asszisztálnia. Később úgy tippelte, a húga is az egyik "békülési kísérletük" eredménye lehetett, ami során nem védekeztek megfelelően. A nemzői közötti ellentétek idővel elvezettek a váláshoz, amire Ares tizenkét éves korában került sor, mindkét gyerek nagy megkönnyebbülésére. Természetesen Ares az apjához került, míg Hestia - akit hamar a normálisabban hangzó Tiára kereszteltek át - az anyjával maradt.  A fiú nem volt túl boldog ettől a felállástól, de még ez is jobb votl számára, mintha az anyjával kellett volna maradnia. Ettől fogva csak az apját kellett elviselnie, ami lényegesen könnyebb volt számára. Igazából soha nem szerette egyik szülőjét sem, sőt, igazából senkit sem, a húgán kívül. A gyerekek még a szüleik válása után is gyakran találkoztak, egyfajta szövetség is kialakult köztük, ami már a válás előtt elkezdődött. Akkoriban,a mikor a szüleik teli torokból üvöltöztek egymással, a két kisgyerek gyakran összekapaszkodott, Ares volt a nagytestvér, aki megvédte az ő aprócska húgát. Ez a felállás a későbbiekben is megmaradt, mert bár az életük nagy részét külön élték, de egészen a felnőttkorukig szakítottak időt a másikra. Tia is éppúgy boszorkány volt, ahogy a bátyja, de a lány sokkal inkább kacsingatott a fekete mágia irányába, mint a bátyja. Arest magát soha nem a varázslatokban rejlő sötétség kötötte le, hanem inkább az emberi lélekben megbúvó. Már nagyon fiatal korától kezdve érdeklődött a bűnözők, véres kezű diktátorok és önkényes igazságosztók iránt. Ha a húgán kívül érzett bárki mással is érzelmi közösséget, akkor azok ők voltak. Imádta a róluk szóló könyveket és filmeket, valósággal falta őket és hamar eldöntötte, felnőtt korában is velük akar majd foglalkozni. Ez így is lett, ahogy elvégezte a szükséges képzéseket, azonnal elköltözött az apjától - számára mindegy volt hová, csak el - és bár gyakran kellett utazgatnia a munkája miatt, de végül Rememdiusban telepedett le.   Már egy jó ideje egyedül él, ami főkent amiatt van így, mert az emberek többségét utálja. Eleddig nemigen voltak hosszabban tartó párkapcsolatai, jobban preferálta a rövidebb kalandolat mindkét nemmel, nem is tervezi, hogy a közeljövőben hosszabban megmaradna valaki oldalán.    Tartózkodási hely: Ares visszafogott lakása   Felhasználónév: Calcifer

2017.12.15. 13:32 Saoirse

Karakter képei: egyes kettes hármas négyes ötös Teljes név: Marcus Wyatt Cain Születés és halál dátum: 1988. április 29. - 2010. február 14. Gazdája: Kobayashi Hina Formája: fehértigris Külső megjelenés: Marcus szülei fontosnak tartották a sportot, így egy szem fiúkkal számos sportot kipróbáltattak, ami azért meglátszik kidolgozott testén.  Átlagos, 180 plusz kettő-három centiméter magas. Férfias arcszerkezettel rendelkezik, mosolya azonban kisfiús bájt kölcsönöz neki, főleg alig látható szeplőivel párosítva. Hogy ezt a fiatalos bájt leplezze, alkalomadtán meghagyja borostáját, ami szívtipró énjét erősíti, s a női szíveket megdobbantja. Haj- és szemszíne egyaránt sötét. Szemöldöke egyaránt olyan sötét és dús mint haja, szemei a barna és zöld árnyalataiban pompáznak. Testét nem borítja egy tetoválás sem, viszont fellelhető néhány seb, de ezek sem szembetűnőek. Öltözködése kifinomult, az egyszerűbb szereléseket szereti, mind színekben mind fazonokban. Háttértörténet: Átlagos, szürke hétköznapjait élte emberként, egyedül a sportban lelte örömét a Cain család egyetlen fia. Marcusnak két lány testvére is volt, a legfiatalabbal pedig nagyon sokat foglalkoztak a szülők különféle allergiái miatt. Sokat betegeskedett a lány, amit nővérük nem tolerált, s hamar kiröppent a családi fészekből, azonban Marcus nagyon odaadó volt húga iránt. Erős kötelék alakult ki köztük az évek során, már-már javulni látszott a leányzó helyzete, amikor rákkal kórházba került. Szomorú és gyötrelmes évek során sikerült felépülnie, de ezek a szenvedések nyomott hagytak az egész családon. Marcus a sportnak élt, így próbálta feldolgozni húga nehézségeit. Ami először megfogta a kajakozás volt, viszont az évek elteltével a szövetség szétesett, a csapat- és edzőtársak is nagyobb városokba mentek. A Cain család is pár év múltán Kanadába költözött, hogy leányuk tisztább, egészségesebb környezetben nőjön és épüljön fel. Marcusnak nem ment nehezen a beilleszkedés az iskolába, szerencsére könnyen feltalálta magát. Szerzett néhány barátot, akik pedig egy újabb sport felé vitték, ez pedig a cselgáncs volt. Újabb szenvedély, végre, aminek élhetett és egy olyan közösség, ahol jól érezte magát. Egy verseny alkalmával a csapat Japánba utazott, ahol több napos verseny és tréningek folytak. Találkozott egy csinos lánnyal, akinek rögtön csapni kezdte a szelet, azonban arra nem számított, hogy bele is szeret. A boldogság hamar véget ért egy rosszul sikeredett ütésnek köszönhetően.  Marcust olyan sérülés érte egy versenye alatt, hogy mentem összeesett. Számára innentől képszakadás, és a következő pillanatban, amikor kinyitotta szemét egy lakáson találta magát. Elhagyatottnak tűnt, de meleg volt és a szükséges dolgok meg voltak – étel, zuhany, mosdó. Hina beavatta mi történt vele, és éjszakákon át beszélgettek az új világról, amibe Marcus belecsöppent. Szíve széthasadt a családja gondolatára, sosem talált vigaszt, amiért nem láthatja őket többé. A lány szerelme volt az egyetlen kapaszkodó, ami életben tartotta, viszont ez sem tartott sokáig. Megtudta, hogy Hina el van jegyezve, nem is akárkihez. Hihetetlennek tartotta, hogy egy vén férfihoz adják a lányt a pénz érdekében. Próbálta rávenni, hogy ne tegye meg, sőt még a szökés terve is felmerült a fiúban, csakhogy a lány hajthatatlan volt. Megváltozott. Legközelebbi reggelen, amikor összevesztek Hinával, egy levél fogadta, de nem akármilyen. Tele volt pénzzel és mondhatni egy fenyegető írás is társult hozzá. Tudta, hogy Hina újdonsült „párjától” kapta és hányinger környékezte, amiért pénzzel akarták eltüntetni. Azonban nem tehetett mást. Visszautazott Amerikába, ahol alkalmi melókból összeszedett egy kis pénzt, ezt követte Las Vegasba utazása, ahol szerencsejátékon élt. Hol lent, hol fent volt, aztán amikor egy sikeresebb meccs után volt észbe kapott és Rememdiusba költözött. Hogy miért? Maga se tudja, egyszerűen annyi vezérelte, hogy kisebb városban éljen. Egy sport áruházban dolgozik, mint eladó és árufeltöltő. Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: Saoirse

2017.12.14. 15:57 Nahia

Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13   Teljes név: Barnabas Scorsese   Átok kezdete: 1944. február 8.   Formája:  leviatán   Foglalkozás: úszómester   Külső megjelenés: Bár már rég nincs meg a gigászi formája, ez csöppet sem lombozza le, hiszen 190 centiméter, így nem a törpékhez tartozik, állítása szerint lehetne magasabb is, hogy azért hasonlítson a régi énjéhez, szívesen hozzádobna a magasságához még olyan tíz centimétert. Talán ez az egyetlen kivetnivalója a külsejével. Igaz, nem egy izompacsirta, van azért kellően izom rajta. A bőre hibátlan, csak napos időkben lehet felfedezni az orra körül szeplőket, de ez olyan dolog, ami kicsit se tudja zavarni, ez se vesz el a bájából, amit annyira emlegetni szokott. Bár az emberi külsejével nem nagyon tűnik ki, igyekszik a viselkedésével változtatni ezen.  A haja rövid és barna, a legtöbbször vizes, hiszen a medencék és a vizek állandó látogatója, a munkája miatt is. Ezért is van sokszor melegebb időkben csak egyetlen fürdőnadrágban, a ruhákkal még mindig nem békélt meg teljesen, valahogy zavarja, ahogy a textil hozzásimul a bőréhez, de tudja, meztelenség miatt úgy is őrültnek néznék. Szemei kékek, bár kicsit se a világító kékhez tartozik a szeme színe, a tekintettével azért még képes ölni. A tekintetéből ritkán árad a melegség. Ritkán szokott mosolyogni is. Leviatánként szinte leírhatatlan, rengeteg csápja, tüskéi vannak. A szemei pedig világító sárgák, minden megvan ahhoz, hogy egy emberre hozzon frászt, vagy többre is.   Háttértörténet: Amióta van víz a Földön, azóta létezik ő is. A hiedelmekkel ellentétbe nem Antikrisztus, sárkány, Cthulhu, Kraken, vagy a Loch Ness-i szörny, hanem a leviatán, a vizek szörnye. Bár a Krakennel jó kapcsolatot ápolt mindig is, mindkettejüknek megvan a saját területe. Míg a másik csápos lény inkább az északi területeknél volt, a leviatánnak az összes többi jutott. Az évek során hatalmasra nőtt az egója, hiszen túl élte a dinoszauruszokat, a szélsőséges időjárásokat, így ő volt az egyik ősi lény, aki túl élt mindent és mindenkit, ez elég lett neki, hogy a világ urának képzelje magát, hisz egy jó ideig ő volt a táplálék csúcsán. Aztán megjelentek az emberek a hajóikkal, neki ez azt jelentette, hogy még több játékot kapott magának. Előszeretettel törte szét a hajókat, néha egészben kebelezte be az utaztatási fadarabokat. Mint a kollégája is, ő is a csápjaival húzta le az ételeit a mélybe. Igaz emberi szemmel kicsit se ízletes a fa, a kötél vagy a fémdarabokat, a leviatánnak igazi ínyenc falatok ezek. Bár ő is eszik húst, de csak is a nagyobb vízi állatokat fogyasztott, hiszen egy kisebb hal még fogpiszkáló se elég azokban az időkben. A régi időkben a kedvenc ételei közé tartozott a megadólón, az idő múlásával beérte a bálnákkal. Évszázadokig a vizek ura volt, az is akart maradni, bár akkor nem kellett volna hibáznia nagyot. Mivel vonzza őt a káosz és a szenvedés, imádta a két világháborút. A hajók, a tengeralattjárók és a lezuhant repülők árasztották el a vizeit, így rengeteg étele is volt, igaz kezdett egyre mohóbb is lenni, még többet akart, hisz minél többet evett, annál nagyobb energiára tett szert, a háborúk idején pedig kicsattanóan erőssé vált, ez pedig a fejébe szállt egy jó idő után. Eddig sose merészkedett elég közel a partokhoz, de kíváncsivá vált milyen finomságokat tartanak neki az emberek a szárazföldön. Többet akart. Szegény emberek nemcsak a háborúval voltak bajaik, hanem a gigászi szörnnyel, ami lerombolta a házaikat, építményeiket. Sokan próbálták legyőzni, de a szúrófegyverek eltörtek, a golyók pedig lepattantak a bőréről. Azt lehetett gondolni, nincs remény, ez a szörnyeteg fogja hozni a világvégét. Míg nem egy tenebrisi boszorkány átkozta el, a szörny eltűnt, a lakosok pedig ünnepeltek. A leviatán új testben ébredt, kisebb és fehérebb test volt, mint amihez hozzászokott. Kevesebb csápjai is lettek, amíg végül kiderült, hogy a testrészei. Furcsa volt neki az új helyzet, de mint a nagy túlélő, aki millió éveket túlélt, hatalmas testben, hamar feltalálta magát. A háború után ételt és ruhákat lopott, eladva a segítségért esdeklő embereket, nem pénzt kért, hanem egy-két szívességet néha, menedékéért vagy kiútért. Ma már majdnem hozzászokott az emberi léthez, igaz a ruhákat még mindig utálja. Úgy gondolta a 2010 évekre letelepszik Remendiusba, aztán meglássa mennyi ideig maradhat.   Tartózkodási hely: lakás   Felhasználónév: Nahia

2017.12.13. 23:17 Shadows

Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, NT Név: Miranda Clarke Születés és halál dátum: 1994. július 21. - Gazdája: Raphael Connor Haverty Formája: Belga juhász Fegyverhasználat: Miranda egészen jól bánik a szamurájkardokkal, valamint a tőrökkel, de ha választani lehet, akkor mindenképpen inkább lőfegyvert választ. Mindig tart magánál egy rövidebb és egy hosszabb csövű pisztolyt is, az utóbbival sokkal pontosabban lő, de csak nagyon ritkán használja. Remekül bánik még az íjjal, de ezt sosem hagyják neki küldetésre, vagy “bevetésre” vinni. Valamennyire otthon van a küzdősportok terén is, de képzettebb ellenféllel már nehezen veszi fel a versenyt. Külső: Ha az ember rápillant, akkor az első szó, ami beugrik neki a lányról az az elegancia. Imádja a nőies ruhákat, amik kiadják az alakját, számára elsődleges a tökéletes megjelenés. Nem veti meg a mélyen dekoltált öltözéket, igazából bármit felvesz, amivel elégedett, ha tükörbe néz, márpedig mindig belenéz. Színek terén elég széles skálán mozog az ízvilága, gyakran a hangulatához választ árnyalatot. Alakja eléggé nőies, keskeny csípője, formás feneke, kerek mellei vonzóvá teszik őt a férfiak szemében. Izmok terén messze nem rendelkezik annyival, amennyit a vadász lét után várnánk, ám azért nem fújja el a szél. Arca finom vonású, és nagyfokú ártatlanságot sugároz. Szemei melegbarnák, s rendszeresen ül ki beléjük kislányos csillogás. Gyakran, és eléggé alaposan sminkeli magát. Arcán mindig széles, boldog mosoly virít, kellemesen csengő hangját pedig gyakran hallatja… egyes embereknek túl gyakran, szinte soha nem áll be a szája. Háttértörténet: A Clarke-k már évszádok óta űzik azt, amiben a legjobbak: vadásznak. Régebben legalább a család női tagjai dönthettek úgy, hogy nem követik a család kitaposott útját, hanem mondjuk egy előnyös házasság révén szolgálják a család érdekeit, ám ez mamár sajnálatos módon nem játszik. Minden családtagnak kötelező résztvenni rajtuk, akár akarja, akár nem. Miranda pedig sosem rajongott túlzottan a fájdalomért, így elég hamar kénytelen volt részt venni a családi vadászatokon. Még soha nem ölt meg senkit, amit eszének - valahogy mindig ki tudta magát magyarázni - illetve szerencséjének köszönheti, ami szinte sosem pártol el mellőle. Gyerekkorát nem mondanám túl boldognak, bár biztos benne, hogy van, aki jobban megszívta. Bátyjaival - akiknek eléggé erőszakos a természetük - sosem jött ki igazán jól, mivel azok gyakran éltek vissza az erőfölényükkel. Húgát azonban nagyon szerette, mindig igyekezett megvédeni, gyakran azt a csínyt is elvállalta, amit …. követett el. Bár szereti szüleit, azért sosem erőlködött, hogy a kedvencük lehessen. Rengeteg időt töltött edzéssel - főleg szülői nyomásra - de a beleölt idő úgy tűnt nem valami kifizetődő. Sehogy sem tudták belenevelni azt az utálatot a nem ember lények iránt, amit a két idősebb testvérbe olyan egyszerű volt. Túl sokszor kérdőjelezte meg a családi szokásokat és tanításokat, amit volt, hogy az ősei nem néztek jó szemmel. Néhány fájdalmas okítás után a lány megtanult nem kérdezni, csak engedelmeskedni. Ha mást nem is, ezt elég jól belenevelték. Ami mindenképpen értékelendő benne, az az, hogy ennek ellenére sem változott meg. Továbbra is kedves és nyitott lány volt, akibe rengeteg jóindulat és törődés szorult. Ez a későbbiek folyamán se változott, a suliban mindig is elég népszerű volt, minden társasági programon szívesen résztvett. Bár a jegyei sosem voltak kimagaslóak, azért a stabil négyes szintet mindig hozta. A fordulópontot az hozta meg az életében, amikor egy ismerős családot kiírtottak, és az egyetlen túlélő hozzájuk került gyámságba. Szinte kötelességének érezte, hogy a magába zuhant lánnyal összebarátkozzon. Elég sok idejébe telt, de végül sikerrel járt, és az erre fordított idő egyetlen percét sem bánta meg. A lány érkezésével egyre többször sikerült magát kihúznia az edzések alól, a szülei teljesen el voltak ájulva a jövevény képességeitől, Miranda pedig nagyon boldog volt, hogy őt elfelejtették. Később is igyekezett el-el maradozni a vadászatokról, de azt sajnos messze nem úszta meg ilyen könnyen. Szülei meglepődtek, hogy lányuk orvosi pályára szeretne lépni, de ebben legalább maradéktalanul támogatták, hiszen mindig szükség volt valakire, aki ellátja a sebesülteket. Ezekután már nem erőltették, hogy nagyon aktívan részt vegyen a vadászatokon, igazából csak meg kellett rajtuk jelennie, a piszkos részt általában mások intézték, neki a sebesültek ellátása lett az elsődleges feladata. Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: Shadows

2017.12.10. 16:24 Mochi

Karakter képei:   Teljes név:  Ryeom Jay Átok kezdete: 1898. szeptember 9. Formája:   Sárkány Foglalkozás: Repüléstechnikai mérnök​ Külső megjelenés: Az égbolton szárnyalt hatalmas sziluettje, miközben árnyékot vetett a lenti világ olykor csak porszemnek tűnő alakjaira. Kiszakította magát a földből, hogy egy új világnak szentelhesse egész lényét, s az formálja könnyűre testét. Mássá, mint, akik lent éltek. Idegenné a földi világnak, hogy óriási alakja egy ómenné váljon az emberek szemében… Azonban, a sors kegyetlen és egyik pillanatról a másikra mindent összetörhet. Jay egy tragédiának élte meg elátkozását, és valóságos dühroham közepette tört össze a közelében minden tükröt, így kétlábú létének első időszakában, tisztában sem volt a ténnyel, hogy emberi szemmel nézve mennyire is vonzó tud lenni a tömegből kiemelkedő távolkeleti külsőt kapott férfi. A szó szoros értelmében undorodott új testétől, nem volt képes elfogadni, és mai napig is jellemző rá, hogy nem hajlandó hosszabb ideig a tükör előtt álldogálni és szemezni emberi arcával. Ellenben tényleg ennyire visszataszító lenne teste? Egyetlen szóval lehet erre a kérdésre válaszolni… Nem.​ Még emberként is megőrizte sárkány valójára is oly könnyedén elmondható jellemzőit. 187 cm-es magasságával a szó szoros értelmében kiválik az embertömegből, ami helyzetét tekintve elég kényelmetlen, nem beszélve arról, hogy rendszeres probléma számára, ahogyan beveri a fejét. Más kérdés azonban, hogy kiemelkedő magasságához képest elég keveset nyom, ami könnyű csontozatának és gyors anyagcseréjének köszönhető. Megközelítőleg súlya a 69-70 kg között szokott ingázni, amit főleg csontváza és izomzata tesz ki, elvégre nem mondható annak az egyénnek, aki olyan lenne, mint holmi piszkafa. Szálkás izomzat borítja testét, ami különösen magára vonja a figyelmet végtagjain, főleg karjain. Nem szükséges sok erőfeszítést tennie a látvány érdekében, génjeiben van, hogy könnyedén szedi magára az izomzatot. Testalkat szempontjából elmondható róla, hogy nem szükséges panaszkodnia. Vállai előkelő kisugárzást téve szélesek, a vele szemben állók kétszer is meggondolják ennek lévén, hogy belekössenek vagy se. Arca ovális, aminek arányrendszere kellemesen hat a szemre. Homloka nem is alacsony, nem is magas, hanem a kettő közötti tartományba sorolható. Világos szemöldökei ápoltak, határozott felső határt adnak mandulakeretű misztikus szemeinek, amik talán az egyetlen bizonyítékai annak, hogy a boszorkány, aki elátkozta nem végezte a lehető legjobb munkát, hiszen szemeiben ott játszik a tűz csillogása, még ha nem is feltétlenül tudja előhívni ezen képességét. Mivel nem született ázsiai, sőt köze sincs az emberi rasszokhoz nem igazán meglepő, hogy szemei eléggé világosak, más kérdés, hogy ez az emberek többségének elég furcsa, bár különösebben ezen kérdés irányába nem mozdítja Jay a füle botját sem. Elvei szerint gondoljanak az emberek, azt amit akarnak. A probléma ott kezdődik, ha már vele akarnak szórakozni… Orra lágy vonalú, lírai benyomást tesz. Cseresznyevirág ajkai formásak és teltek, érintésre születtek, szinte üvöltenek is érte, más kérdés, hogy a valóság nagyon is mást diktál. Fogsora szabályos és hófehér árnyalatban tündököl, ennek tükrében mosolya, fakadjon az bármilyen okból, kifejezetten szemgyönyörködtető látványt biztosít. Álvonala hangsúlyos, erős alsó keretet adva arcának. Sokak szerint festett szőke, amit nem is cáfolt vagy erősített meg sosem, hajzuhatag koronázza meg fejét. Puha tincsei selyemszerű fényt kapnak a napsugarak alatt. Hullámos tincseit jobb szereti hátra fésülni, mert nem feltétlenül van oda a tényért, ha így is tompult látását tovább rontsa a szőke ciklon a szeme előtt, mégis elég gyakran csúszik néhány kósza szál homloka felé. Bőre eléggé világos, némileg napbarnított. Gyors regenerációjának köszönhetően nem lehet rajta semmi nemű emberi bőrproblémára utaló jelet, esetleg heget látni rajta. Ironikus módon, még tetováltatni sem tudja bőrét, mert fél nap leforgása alatt, már le is kopik róla a minta, amit magára varratott. Ékszerviselés szempontjából azonban mégis jobb a helyzet. Ha a fülbevalóit nem veszi ki, nem gyógyul be a nyoma, így bármikor képes viselni. Emellett gyakran hord még nyakláncot, karkötőt és gyűrűt is. Nem gondolja nőiesnek az ilyesmit, főleg, hogy élettapasztalatának köszönhetően bőven kialakult már a különböző nemek közötti öltözködésre érzékeny szeme, amivel elég jól megsaccolja mikor lépne át egy határt. Öltözködés szempontjából éppen ezért bármennyire is utálja vagy megveti emberi formáját, roppantul ízléses a viselete, hiába, hogy főleg inkább a kényelmet részesíti előnyben. Talán a legjobb szó a megjelenésére a sikkes. Színvilág szempontjából inkább a sötét színek érvényesülnek gardróbjában, így egy enyhe kontrasztot képez világos hajkoronájával, szemeivel és bőrével. Stílus szempontjából nincs állandó irányvonala, mindig azt hordja, ami éppen jólesik aktuális hangulatának. Azonban, miért gondolja mai napig, hogy megjelenése undort keltő? Ha egyik pillanatról megy össze valaki, több érzelem is lángra lobbanhat. Jay esetében ez félelem helyett a határozott undor és gyűlölet volt, hiszen elvesztette eddigi domináns megjelenését. Elvégre valljuk be 187 cm nagyon kevés ahhoz képest, hogy eddig hossza 15 méter volt, szárnyfesztávolsága pedig megközelítőleg 44-45 méter. A két méret között sokkoló a különbség, ahogyan ha megnézzük a többi körülményt is, még inkább ijesztővé válik. Eddig oly éles ragadozó érzékszervei tompábbá váltak, főleg a látása és a szaglása. Fogsora teljes átalakuláson esett keresztül, ahogyan emberként tüzet sem képes okádni, bár az szerencsés, hogy legalább tűzálló mivolta némileg megmaradt, illetve regenerálódik. Izomzata is töredékére zuhant, ahogyan sárkányként képes volt csak a farkának csapásával épületeket összedönteni. Szárnyaival pedig kisebb szélvihar kreálni. Barnás-zöldes vastag pikkelyes bőre is leegyszerűsödött, valódi alakjában nagyon nehéz volt megvágni vagy éppen meglőni, ami most emberi formában egy gyerekjátékkal ér fel. Pozitívum lehet talán az, hogy keze és lába sokkal finomabb mozdulatokra képes, ahogyan több ujja van, azonban az veszteség, ahogyan elveszítette a gyémántnál is keményebb karmait. A legnagyobb veszteség számára mégis az, hogy jóformán megfosztották a repülés szabadságától. Hiába, hogy a modern technika már képes újra a fellegek közé repíteni, de az más. Más, ha a szárnyai között kissé sebezhetőbb hártyába kap bele a szél, vagy egy gép vasszárnyába, amihez neki semmi köze… Másik hatalmas veszteség, pedig valóban az, hogy emberként nem bárhol, bármikor kezdhet el tüzet fújni. Ugyan részleges átalakulással képes lehet rá, de ez messze áll attól az élménytől, ahogyan a levegőből a mérgezett tűz elhagyja gigantikus száját és kopár pusztaságokat hagy maga után, ahol tombolása után maximum csak fű éledhet újra a tájon, sőt az is nehezen.    Háttértörténet: Ami egykoron hatalmas volt, biztos, hogy leomlik… Óriási épületek dőltek rommá. Hatalmas uralkodók rogytak térdre. Korszakalkotó felfedezéseket égettek el… Jay… Nem furcsa név ez egy sárkánynak? De igen. Valódi nevének ez már csak egy kísértő fantomja, ahogyan a három betű egy-egy résznevét jelképezi, hogy némileg megőrizhesse identitását, de mégis porig rombolják. Rabsága alatt ragasztották rá, ezt az eredetileg rabszolganevet, mely olyan jól beleégett lelkébe, hogy születési nevét kitörölte, és nem maradt más, csak ez… Mai napig sérelem és emlék. Ellenben talán túl korai lenne életének egyik legtragikusabb pillanatától kezdeni. Mindent csak szép sorjában… Kissárkány éveiből alig maradt meg néhány emlék. Egyedül az maradt, ahogyan még csak pár hetesen, mikor még csak akkora volt, mint egy nagyobb kutya ismeretlen kétlábúak ragadják magukkal. Ellenkezni sem volt esélye, ahogyan összekötözték a száját illetve szárnyait. Kénytelen volt beletörődni, ahogyan kiszakítják a megszokott környezetből. Egy ládában utazta át a fél világot, hogy végül Európába kerüljön, mint bizonyíték, hogy a sárkányok igen is léteznek, illetve, hogy a középkori mesék nagyon is igazak voltak. Ezek voltak az 1500-as korai évek számára. Más kérdés azonban, hogy elrablóit ironikus módon szintúgy kirabolták. A tolvajok, pedig nem sejtvén, hogy egy sárkány van a ládában naivan kinyitották, így Jay meg tudott szökni, hogy utána kikopjon az emberi emlékezetből, ami be is következett. Nem tudott haza menni, azt sem tudta, hogy pontosan hol van, így nem is mert vakmerő hazajutási kísérletbe kezdeni, inkább csak a legmagasabb hegycsúcsok közé menekült ösztönösen, reménykedve, hogy nem jönnek érte a kétlábúak, illetve más sárkányok megtalálhatják. Más kérdés, hogy az évek egyre csak teltek, ő pedig egyre nőtt. Megtanult gondoskodni önmagáról, illetve képességeit is fejlesztette. Nem merészkedett ki a hegyek jóleső védelméből, így az emberi kultúrát ebben az időszakában nem is tanulmányozta. Szerencsétlenségére azonban, az emberek nagyon is tanulmányozták őt… Pontosabban a hegyi pásztorok, akiknek nyájaiból szerezte táplálékát. Nem telt bele sok időbe, míg nem vakmerőbb egyének tűntek fel a barlangjánál, hogy befogják és jó pénzért áruba bocsássák, ha csak úgy van rá mód, akkor darabokban. Természetes volt, hogy nem igazán volt a fogára ez az ötlet és harcba bocsátkozott az emberekkel, akik ismételten csak győzedelmeskedtek felette, ahogyan belevágtak szárnyának érzékeny hártyájába, így őrjítő fájdalmat okozva neki, amitől eszméletét vesztette. Mikor ismételten magához tért szintúgy nem tudta, hogy merre van csak azt érzékelte, hogy semerre sem talál fényforrást. A sötétségben kellett élnie. Próbálgatta a szárnyát, hogy képes-e a repülésre, mikor pedig alkalmasnak találta megpróbálkozott vele, hogy felemelkedjen a mocskos talajról, és kitörjön ebből a sötét veremből, csak azzal nem számolt, hogy mikor elérte volna a verem egyik falát a nyakánál éles húzást érzékelt… Megláncolták, megfosztva a szabadulás bármi nemű esélyétől is. Nem tudta mire számítson ebben a sötét nyomorban, ellenben abban biztos volt, hogy semmi jóra, ami be is következett. Elvesztette az időérzékét, és egyedül az jelentett biztos pontot, mikor emberek jelentek meg fáklyával a kezükben, hogy metszenek bőréből, karmaiból, szárnyaiból apróbb darabokat, illetve mérgét vegyék. A fájdalom megőrjítette, főleg, ha ellenkezett annál rosszabb dolgokat műveltek vele. Megtörték a büszkeségét, porig rombolták egykoron még hatalmas alakját, hogy ne maradjon belőle más csak egy megtört fantom. Évszázadokon keresztül ment ez, egészen pontosan 1854. áprilisáig, míg nem abba maradt a terrorizálása. Nem tudta mi volt az oka, nem is akarta. Gyűlölte azt, ami folyik körülötte, gyűlölte a helyet, ahol volt, gyűlölte az embereket, akik ezt tették vele. Mikor, pedig újra nyílt az ajtó gondolkodás nélkül okádta a tüzet. A bizonytalanság felnyitotta a szemét, hogy ennél az életminőségnél már a halál is jobb. Kellemes meglepetés érte azonban, hogy a szokásos visszatámadás helyett egy nyugtató női hang talált rá. Nem találkozott még nő nemű emberrel bezártsága alatt, így teljesen ledöbbent és megbénult ettől a felfedezéstől, mire a nő, csak közelebb ment hozzá, végig tiszteletben tartva a jeleit. Jay, ahogyan érzékelte nem bántani akarta, hanem segíteni neki, így nem tett semmit, csak pattanásig feszülve figyelte az idegent. Teljesen új volt számára az ember kedvessége, és csakis bizonytalanság kavargott benne. Ironikus, hogy a nő ezt érzékelte, és éppen ezért beszélt hozzá. Nem állatként tekintett rá, hanem egy érző lényként, mint egy másik emberre. Ellátta a sérüléseit, mikor is a sötét verem nyitva hagyott ajtajában egy egyenruhás katona jelent meg, aki a nőt nevén szólítva megkérte a távozásra. Elisabeth volt az első ember, sőt talán az utolsó is, aki nem akarta kihasználni az általa nyújtott anyagi lehetőségeket. Az évek ebben az időszakban furcsán kellemesen teltek. Egyre inkább erőre kapott a teste, levették róla a láncot is, így már szabadabban mozoghatott, így izmai is újra éledni kezdtek. Egyik napon, pedig azon kapta magát, hogy kidöntötték vermének egyik falát, így a fény oly vakítóan sütötte meg hatalmas alakját. Szabadon állt az út számára, ő pedig mégsem ment el… Egyetlen okból, aki a nő volt. Nem tudja ő sem, hogyan érzett iránta. Szerelem volt vagy sem? Nem tudja. Egyszer sem érzett hasonlót, így talán sohasem fogja biztosra mondani, hogy mit jelentett az a nő a számára. Ellenben a másik oldalról nagyon is biztos volt, hogy ez több volt, mint holmi jószándék vagy barátság. Elisabeth tiszta szerelemmel fordult egy sárkány iránt, amire talán sohasem volt még példa. Hiába, hogy a nő egyre inkább öregedett semmit sem változott a kapcsolatuk, sőt egyre bizalmasabb lett, míg nem Jay megengedte, hogy a hátán utazva megtapasztalhassa, milyen is a valódi repülés érzése. 1898. szeptembere hozott számukra egy fordulópontot, mikor is mások is tudomást szereztek Jayről a családon kívül. Egy ravaszabb mágusnak sikerült betörnie az udvarra, majd a sárkányhoz jutnia, hogy elátkozza és a szolgájává tegye. Nem volt semmi nemű kiskapu. A sárkányt mélyre zárták, hogy megszülessen egy fiatalember… Elisabeth mire megérkezett, már csak emberi formájában látta a kedvesét. Nem tudni pontosan, hogy az öröm vagy bánat könnyei voltak a szemében, ahogyan végigsimított Jay arcán, majd végignézett akkor fedetlen testén, ellenben ez az Ő titka is marad, hiszen 1898. szeptember 10. virradó hajnalán a nőt meggyilkolta a mágus, hogy utána magával ragadja az emberi testbe kényszerített sárkányt. Ez volt az a pont, ahol Jay nem hagyta magát. A dühtől megerősödve a bizonytalan és ismeretlen test ellenére megtámadta a mágust, hogy csupán két kezével végezzen vele. A friss hulla mellett Jay csak a karjai között ringatva tartotta az eltávozott nőt, miközben könnyei csak egyre inkább záporoztak, végig égetve arcának bőrét, ahogyan a hideg könny elhagyta szemeit. A jelenetnek vadászok vetettek véget, akik a mágust üldözték. Nem sejtették, hogy egy emberi testbe zárt sárkány van a másik oldalon, így segítettek neki, amit Jay el akart utasítani, de nem tudta. Ráerőltették magukat, és segítséget kapott akarva akaratlanul is. Két hét múlva Jay elhagyta az országot, és utazgatni kezdett a világ különböző pontjain. Látta az első és második világháború borzalmait, a hidegháborús időszakot, , találkozott a kommunista rendszerek borzalmaival, mégsem érintette semmi sem olyan mélyen, mint jótevőjének halála. Az emléket mélyre zárta egy portréval egyetemben, amit nem hajlandó kiadni a kezei közül. Inkább talpra állt, majd a technika felé fordult, hogy ha nem is sárkányként, de legalább a repülésre képes legyen. A legtöbb repülőgép tervezésében szerepet játszott, de mindig más nevet vett magára, hiszen elég feltűnő volt, ahogyan egyetlen egy ránc vagy ősz hajszál nem jelent meg rajta. A sors vezette Rememdiusba? Nem lehet tudni.  Ellenben azt mai napig tudja, hogy vannak olyan kapcsolatok, amiket nem szeretne újra megízlelni. Lehet talán ez is egy tudatalatti döntés volt, azon kívül, hogy ösztönösen a magas helyeket szereti, hogy egy olyan  ipari stílusú lakást válasszon, ami jó magasan van, így nincs annyira "szemelőtt", hiába hogy nagyon sok benne az üveg, hiszen a sötétséget többet nem szeretné mégegyszer megtapasztalni.  Tartózkodási hely: Felhasználónév: Mochi

2017.12.04. 18:56 Kat

Karakter képei: x x x x x x x x x x Teljes név:  Liam J. Valeska Születés és halál dátum: 1998.07.07. - 2015.05.09. Gazdája: Lyla Ford Formája: fehér farkas Külső megjelenés:  Liam nem számít magasnak a maga 173 centijével, de ettől függetlenül a magassága sose gátolta semmiben - persze a legfelső polcok némelyike ez alól kivétel. Nincs szétgyúrva a feje, mégis rendelkezik annyi izommal, amennyi bőven elégségesnek bizonyul ön- és mások védelméhez. Arca helyzettől függően változik a kis cuki, kék szemű kisfiútól, az agresszív tinédzseren át az észveszejtő, és magabiztos fiatal felnőttig.  Testét két tetoválás díszíti: az egyik egy a hátán található triskelion, ami számára a boszorkányok, az alakváltók és a familiárisok közti kapcsolatot jelöli; a másik pedig egy a bal alkarja belsején nyugvó farkas. Háttértörténet:  Egy texasi vadász családból származik, ám amikor hat éves volt Kaliforniába költöztek szüleivel. A távoli felmenői eredetileg Németországból származnak, innen ered a "rejtett" családneve, amit nem sokaknak árul el: a Jäger. Családja generációk óta foglalkozik a mágikus lények, legfőképp az alakváltók irtásával, de nem utolsó sorban szeretnek a boszorkányokkal is foglalkozni.  Egész életében forrófejű, lobbanékony volt - akár az időzített bomba -, így nem sokaknak volt kedve vele barátkozni. Nem volt félénk, se barátkozós, többnyire elvolt magának. Ha voltak is barátai mind azt mondták, hogy furcsa, van egy beütése, de ezen sosem csodálkozott el, mivel tudta, hogy egy született idióta és elég sokan érdekesen is néznek rá ezért. Míg ő megkapta a legjobb a képzéseket - már legalábbis amilyeneket egy közel tizenhat éves fiú akkoriban kaphatott -, addig anyjuk az akkoriban tizenhárom éves húgára koncentrált, hogy neki ne kelljen a vadászok életét élnie, ám nagyapjuk kíséretével apjuk az ártatlan Sophiet is belekeverte a természetfeletti világába. Mindig is próbálta húgát megóvni amennyire csak tudta, őt tartotta az egyetlen igazi családtagjának.  Egy nap egész családja egy rajtaütésre készült, ugyanis egy "ipari számű alakváltót készítő" boszorkány érkezett a városukba. Őt nem avatták be, hogy kivel vagy mivel van dolguk, csak annyit árultak el, hogy annyi alakváltóa van amennyi lassan a családjuk létszámával is versenyezhet. Egy luxusvillában találták meg a lányt és a "talpnyalóit". A rajtaütés sikeres volt, legalábbis egy bizonyos ideig - amíg a boszorkány egy rémisztő, végigmérő pillantás után nem végzett vele.  Egyedül ébredt fel, egyedül, egy sötét szobában. Az ajtó zárva volt, fény pedig alig szrődött be a keskeny ablakon. A sarukba ülve várta, hogy mit hoz a jövő, végül egy nap múlva már egy nappalian ébredt, ahol régi legjobb barátját találta. Nem is sejtette, hogy eddig azért nem találta sehol, mert valaki az alakváltójává tette. Kiderült, hogy ő ajánlotta a boszorkánynak, hogy jó lenne egy új "testőrnek" Aiden mellé, ám barátjával pár hónap múlva végeztek. Már első ránézésre se volt valami szimpatikus neki Lyla, de mivel nem volt választásá így elviselte a lányt. Két és fél év együtt töltött idő után viszont már nem ugyanolyan a kettejük közti hangulat, mint régen. Mindkettejükben van valami beütés, így nem is csoda, ha szinte sose hagyják egymást békén, és egymás vérének szívásán kívül nem sok mindenre mennek a másik közelében.  Felhasználónév:  Kat

2017.12.04. 00:29 Zsele

Karakter képei: KÉP1  KÉP2  KÉP3  KÉP4  KÉP5  KÉP6  KÉP7 Teljes név: Teddy Jones Születés és halál dátum: 1992. március 10. - 2016. június 24. Gazdája: Leandra Meyrew Formája: Mini kosorrú törpenyúl Külső megjelenés: Teddy százhetvenöt centire nőtt, amit nem szoktak igazán magasnak titulálni, de a fiúnak sosem volt hátránya ebből a dologból - legalább nem lógott ki fél fejjel a tömegből. Nem szálkás az alkata, inkább vaskosabbnak mondanám (főleg combban), de mégis kellően izmos, rendszeresen szokott edzeni. A bőre világos, nincsenek szeplői, de van egy anyajegye a nyakán, ami az ismertetőjeléül szolgálhat. A szemei világoskékek, hosszú, bájos szempillákkal. Az egyik szemöldökében van egy vágás, amit még kiskorában szerzett, mikor az óvoda udvaron, egy jó hideg télen nekicsúszott a falnak szánkóval. Az arca általában kicsit borostás, anélkül nagyon babaarcú - ha épp úgy érzi jól magát, akkor megborotválkozik. A haja világosbarna, habár nyáron egészen szőkésre fakul. Egyszerű, kócos fazonra van nyírva. Fázós ember révén kedveli a nagy és bő pulcsikat, a kötött garbókat, és egyéb ilyen meleg ruhadarabokat - sálakat, sapkákat. Az egyszerűség híve, nem szokott ékszereket, vagy csicsásabb dolgokat hordani. Legtöbbször fekete, fehér vagy szürke ruhákat lehet rajta látni, de nagyon szereti a színes és vidám darabokat is viselni, ha ahhoz van kedve. Háttértörténet: Teddy walesben született (innen az erős welsh akcentusa) és szerető családban nevelkedett. A gyermekkora mégsem volt felhőtlen - csupán kisiskolás volt, mikor a számára nagyon fontos nővére egy szerencsétlen balesetben meghalt. Legalábbis a szülei ezt mondták neki, hiszen mi mást is mondhattak volna, olyan kicsi volt még... Teddy érzékeny lett, és kissé visszahúzódó, amit a lassan telő évek alatt ugyan valamelyest leküzdött, de a nővérét sosem tudta elfelejteni. Ahogy felnőtté cseperedett, a szülei képtelenek voltak tovább titkolni; ők nem egy átlagos család, és a nővérével történtek sem egy átlagos baleset volt. A lány vadászott, mikor egy catena úgy megsebesítette, hogy belehalt a sérüléseibe. Természetesen ezekután Teddy-t sem tudta nyugton hagyni, hogy nem csupán emberek sétálnak el mellette az utcákon, és más erők, szörnyetegek is bújkálnak a sötét sikátorokban éjszaka. Az édesanyja tanította vadászni élesben, miatta ért most annyira a fegyverekhez; ő mutatta meg neki, hogy kell használni egy puskát, és hogy egy kést, hogy az a lehető leghatékonyabb legyen. Az édesapja inkább a fia elméleti tudásával foglalkozott, hogy minél többet tudjon a szörnyetegekről, amikre vadászik, illetve a családjuk múltját is ő nézte vissza a fiúval. Aztán jött ez a sötét boszorkány, a lány, akit Teddy addig üldözött, és valahogy sosem sikerült elkapnia. Hónapokig járt utána, figyelte - és aztán mikor ott lett volna a lehetőség, hogy megölhesse... Csak arra emlékszik, hogy minden elsötétült. Szörnyű volt arra ébredni, hogy már nem az, aki - onnantól fogva nem volt a széles és derűs mosolya az arcán naphosszat, és nem tudott hazamenvén csókot nyomni az édesanyja homlokára. Alakváltó lett, a gazdája pedig a boszorka, akit üldözött. Elveszett és reménytelen helyzet volt... Ha még egy puma vagy tigris lett volna az állati alakja, ha egy medve... De egy törpenyúl? Egy mini törpenyúl? Van annál kisebb? Néha vadászik még. Nagyon kevésszer. Hiszen emlékszik még mindenre, csak nehezen tud megölni egy alakváltót, mikor ő maga is az. Mintha hasbarúgná saját magát... Kezd beletörődni, hogy vele ennek kellett történnie. Csak néha nehéz... De már tud mosolyogni. Tartózkodási hely: HÁZ Felhasználónév: Zselé

2017.12.02. 22:34 Rea

Alakváltó Karakter képei:   Teljes név: Tatiana Road Születés és halál dátum: 1990. június 20. - 2010. június 20. Gazdája: Nincs Formája: Holló Külső megjelenés: A maga 178 centijével nem sorolható a világ legalacsonyabb emberei - avagy alakváltói - közé, bár ez nem igazán zavarja a lányt. Kissé hízékony típus, így érthető, hogy ideje nagy részét edzéssel tölti még a mai napig is. Idomai nem olyan nagyok, de Tatiana tökéletesen meg van velük elégedve. Haja hátközépig érő fekete, sűrű lobonc, amire mindig nagy figyelmet fordított, amigez hozzá illő, majdnem ugyanolyan sötét szemek párosulnak. Arca kicsit kerekdednek mondható, bár a smink erejét használva általában elhitetni az emberekkel, hogy járomcsontja jobban kiáll, miint valójában. Öltözködésével próbálja követni az aktuális divatot, viszont időnként keveri saját stílusával. Háttértörténet: Huszonhét évvel ezelőtt, Virginiában látta meg a napvilágot egy Tatiana Road nevű kislány. Családjában a harmadik, avagy legkisebb gyermeknek számított. Két nővére után szülei remélték, hogy kapnak egy fiút is, de csalódniuk kellett. Tinédzser korában az iskolában elkezdték csúfolni amiatt, mert anyja Japánból származott, ezért néhány keleties vonása van az arcának, így akkoriban egy visszahúzódó lánynak számított. Egyedül egy jó barátnője volt, Katie, aki megvédte a többi gyerektől. Tanulmányai mindig kitűnőek voltak, barátnőjén és családján kívül az foglalkoztatta a legjobban. Az évek múltak, így Tatianának is egyre több barátja lett, de egy lány mindig ott volt neki; Katie.  2010. június 20-án Tatiana és baráti köre elindult ünnepelni, hiszen akkor volt a lány születésnapja. Elmentek együtt a tengerpartra. Egy idő után a társaság nagyja már nem volt beszámítható állapotban, köztük Tati sem. Katie azt kérte tőle, hogy szellőztesse ki egy kicsit a fejét, amit a lány egy jó tanácsnak vett, és elindult a sziklák felé, ami így utólag megnézve nem volt jó ötlet. Tatiana az este nagyjára nem emlékszik pontosan, mint ahogy arra sem, hogy hogyan került hirtelen a sziklák közé, arra pedig főleg nem, hogy Katie hogy került oda mellé .Akkor még nem tudta, hogy legjobb barátnője adott neki új életet. Később azt kívánta, hogy bárcsak ő is meg tudta volna tenni ugyanezt, de sajnos az alakváltóknak nem adatott meg ilyen képesség. Tati az erdőben sírt, könnyei  elhomályosítottak mindent. Menekülése közben nem volt ideje felfogni, hogy mi is történt valójában, de közben attól függetlenül még érezte, hogy megszakadt az a kapcsolat, ami minden eddiginél erősebb volt számára. Egy vadász eredt utánuk az erdőben éppen akkor, amikor arról beszéltek, hogy ideje megint költözni, immáron Rememdius városába. Katie menekülésre ösztönözte az alakváltót, aki hallgatott Gazdájára. Ott, az erdőben, sírása közben döntötte el, hogy el fog menni a városba, ahová tervezték közös útjukat, a lány iránti hűség és tisztelet végett.  Tartózkodási hely: Ház Felhasználónév: Rhea Ember Karakter képei:  Teljes név: Hazel Iris Redway Születési dátum:  1994. december 28. Foglalkozás:  Egyetemista (kereskedelem és marketing), utcazenész Külső megjelenés: Haja eredetileg sötétbarna, ám ez merőben eltér attól, ami most van neki; szürkére festett haját otthon sosem díjazták, pedig ez a hajszín jobban kiemeli kék szemének szépségét. Arca vékony, pont, mint a lány maga, mégis, öltözködésében főszerepet játszanak a túlméretezett ruhadarabok. Néhanapján azért lehet látni egy-egy testhez simuló darabban is, de Hazel legtöbbször a kényelmet választja a divat helyett. Nem sokszor lehet látni mosolyogni, talán úgy érzi, hogy mosolya nem előnyös számára, bár sokszor megkapta már emiatt, hogy állandóan szomorúnak néz ki. A lány kicsit alacsony, 163 centijével nem magasodik túl sok ember fölé.  Háttértörténet:  Wisconsin, 2014. Az éppen tíz éves Hazel-t akkor tanították a fuvola művészetére, amit azóta gyűlöl. Anyja mind a négy gyermekét szerette volna valamilyen hangszeren látni játszani, kislányának éppen a fuvola jutott, ám amikor az közölte, hogy nem szereti, a nő azt mondta, hogy márpedig befizettek neki egy évre előre tanulmányaira, és nem volna szép dolog kárba veszni azt a rengetek pénzt. Úgyhogy a kis Hazel folytatta tovább a tanulást, bár legszívesebben soha többé nem nyúlt volna a hangszerhez már csak azért is, mert anyja erőltette. Igaz, a zenét mindig is szerette, de a fuvolára mint ellenségére gondol. Egyik nap az iskolában azt mondták neki, hogy furcsa a mosolya. Onnantól kezdve a lány megpróbált a lehető legkevesebbet nevetni, amit szülei is észrevettek. Amikor elmondta nekik bánatát, csak az volt a válasz, hogy a mosolytól mindenki csupán elegánsabb lesz, és az a lényeg. Mivel egy lány született a családban, a két szülő biztosra akart menni, hogy a lehető legszebb, legelőkelőbb hölgyet faragja belőle, nem véletlenül. A wisconsini család az eleganciáról és visszafogottságról volt híres a környéken. Talán ezért is okozott annyira nagy botrányt a négy fal között az, amikor az egyetlen, akkoriban már tizenhat éves Redway lány egy nap szürke hajjal állított haza a megszokott sötétbarna helyett. Hazel nem szeretett volna mintagyerek lenni, így megpróbálta megvalósítani saját elképzeléseit, aminek szülei nem örültek. Ezért a lány megpróbált ott másmilyen lenni, ahol csak tudott. Mikor elérte a tizennyolc évet és leérettségizett, el akart menni messzire. Egy barátjával Rememdius egyetemét ajánlotta, mivel ő is oda ment. Ennek hatására Hazel egyből beadta jelentkezését, majd fel is vették. Családja most messziről gondoskodik róla, pontosabban küldi neki a pénzt, bár a lány úgy gondolja, hogy ennyit képesek megfizetni csak azért, hogy elmenjen onnan, és ne csorbítsa jobban a mintacsalád álcáját.  Azóta elsősorban a magától megszerzett pénzből él, ám ha elfogy nem tétovázik, nyúl a családja által folyamatosan utalt összegekhez. Megszerette a várost, bár a barátja évekkel ezelőtt rejtélyesen otthagyta az egyetemet. Tartózkodási hely:  Lakás Felhasználónév:  Rhea

2017.11.26. 14:07 Ria

Boszorkány Karakter képei:    Teljes név: Nicholas Leitrim Születési dátum: 1989. október 23. Foglalkozás: programozó Klán:  bonum-fény Koven: - Familiáris:  - Alakvátó(i): Janice Desla Amulett/Talizmán: Egy elefántcsontból készült egyszerűbb gyűrű. A családjában hagyománynak számít, hogy állati csontokból készült ékszert választanak talizmánnak a boszorkányok. KÉP: http://kephost.com/images/2017/11/24/5676eca21ac3a-indiai-kezmuves-elafantcsont-karperec-karkoto.jpg Alapképesség:  Emlékezet-manipuláció. Képes kitörölni, felszínre hozni vagy megváltoztatni más emlékeit. Külső megjelenés: A legjellegzetesebb a haja, amit már egy ideje nem vágatott le, és amit hátrakötve hord. A szem színe egészen mély barna, néha szinte fekete. Az arcvonásai lassan kezdenek markánsabbakká válni, és elveszíti a kisfiús báját. Minimális arcszőrzettel rendelkezik, mely csak hónapokig tartó borotválkozás megvonása után néz ki férfiasabban. Nagyjából 190 cm, ami éppen megfelelő. Próbál minél többet edzeni, hogy növelje a test izomtömegét, de ez is csak lassú folyamat. Némi izomzat azért található már rajta, szerencsére. Több tetoválás is borítja a testét. Ilyen például a hátát és a jobb felső karját elfedő minta. Ruhák terén a kényelmes, de elegáns stílust részesíti előnyben.  Háttértörténet: A Leitrim család eredetileg egy ír boszorkány família, akik az üldözőiktől az USA területére kényszerültek pár évszázaddal ezelőtt. Az eredetileg európai környezethez szokott generációk az évek alatt elveszítették azt a képességüket, mely a természet növényeivel és állataival szorosabb kapcsolatot tette lehetővé. Ehelyett az emberre specializálódtak, azon belül is a memória -és az érzelmek különböző manipulálására. A családban mindig is sok volt az utódok száma, ezzel ellensúlyozva a rájuk vadászó emberek hatását. Nicholas ebbe a családba született bele 1989 októberében ikertestvérével. Az anyja, Barbara szintén boszorkány famíliából származott, bár a nő volt családja utolsó képviselője, és ezzel együtt az utolsó boszorka, aki képes volt állat falkákkal, és növényi populációkkal szerves interakcióba lépni.  Nick és ikertestvére nem elsők voltak az utódok sorában, egy nagyobb báty várta őket, aki akkor már 6 évesen igazi tehetségnek ígérkezett. A családba évekkel később egy lány gyermek is született, mellyel teljes lett a kör. A gyerekek a külvilágtól viszonylag elzártan otthon tanultak az anyukájuktól. Az alapvető varázsláson kívül, a történelmet, irodalmat és a számtant is a házuk falai között sajátították el. Nem csak a gyerekkorukat, de a gimnáziumi éveket is így töltötték. Mindezt annak érdekében, hogy ne jelentsenek veszélyt környezetükre, és önmagukra nézve sem. Nicholasnak azért akadtak barátai is. Először csak a foci pályán, később a jégkorong csapatba. A kisebb szabadságok ellenére mégiscsak a védelme volt az első számú feladat. Illetve inkább az, hogy mások előtt ne varázsoljon. Az ikertestvérével az első pillanattól kezdve különböztek, így nem volt különösebben nehéz a búcsú, amikor a világ két különböző pontjára mentek egyetemre. Nicolas programozónak tanult Kanadában, míg testvére egészen más utakon járt. Viszonylag gyorsan, 2 év után otthagyta a felső oktatást, kijelentve: ő már mindent megtanult, ami a szakmához kell, és a tanárok nem tudják mit beszélnek. Egy nagyobb cégnél helyezkedett el, ahol azt csinálhatta, amihez értett. 2 éve költözött vissza szülővárosába, mikor anyja váratlanul elhunyt. Mivel az apja teljes letargiába esett, kénytelen volt magára vállalni a húga útjának egyengetését, aki már kicsit más szellembe nevelkedett, mint a fiúk. 14 évesen teljes szabadságot élvezett egészen addig, míg Nick be nem toppant az ajtón. Mondhatni gyerek fejjel, de a fiú felvállalta a húg tanítását. Azóta ő is rengeteget komolyodott és tanult. A családi hagyományokon újítva beköltöztek a városba, és az időben férfivá érett Nick is elkezdett normálisnak mondható társadalmi életet élni. Ezáltal a képességét is egyre jobban tudja fejleszteni, és drasztikus változásokat sikerült elérnie.    Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: Ria

2017.11.24. 20:00 Kat

Karakter képei: https://imgur.com/a/b23cp Teljes név: Lexi Northman Születés és halál dátum:  1988. október 31. – 2006. június 17. Gazdája: nincs Formája: farkas (https://i.imgur.com/n0YKi4d.jpg) Külső megjelenés: 173 centi magas, karcsú, de nem a deszka kategória. Bőre nem is túl világos, nem is túl barna. Lábai hosszúak, izmosak és formásak a rengeteg sportnak köszönhetően, amiket rendszeresen űz. Haja hosszú, sötétbarna színben tündököl. Általában mindig kiengedve hordja hajkoronáját. Csillogó, sötétbarna íriszekkel rendelkezik, amiket főleg az őzekéhez lehetne hasonlítani. Előszeretettel használ tusvonalat, és szempillaspirált szemei kiemeléséhez, ámbár rúzst ritkán használ. Főként sötétebb árnyalatú ruhákat foglal magába ruhatára. Háttértörténet: Egy átlagos New Orleansi család elsőszülött gyermeke, akit még három öccsel és egy húggal áldottak meg. Családtagjai közül legfőképp legidősebb fiútestvérével értett legjobban szót, és vele is jött ki legjobban. Az idősebbekkel egyszerűbben értett szót, de volt néhány fiatalabb barátja is. Tanulmányai közepestől kicsit jobbak voltak, de sose voltak tökéletesek. Nem volt túl népszerű, viszont láthatatlan sem, több utálója volt, mint rajongója. Sok sportban remekelt, néhányból versenyeket is nyert. Főként az íjászat volt a kedvence. Mindig is lázadó személyisége volt, így többször keveredett már bajba. Szeretett órákat ellógni, rongálni, graffitizni és extrém dolgokat művelni. Szülei mindig is a család szégyenének tartották ezek miatt. Éppen barátaival egy elhagyatott gyárépületben lógtak, amikor furcsaságokra kezdtek figyelmesek lenni. Érdekes hangokat, sőt inkább zajokat hallottak egy olyan helyről, ahová ők még be nem tették a lábukat. Egészen az épület másik végéből hallották a különös hangokat. Elindultak megnézni mi lehet az, ekkor még sötétebb lett minden, mint eddig, még az orruk elé se látott senki. Lexi megindult a hang irányába, amikor aztán az ajtón berontott a rendőrség, óriási fénnyel és kutyákkal az oldalukon, így futásra kényszerültek. A lány a tetőre ment, hisz tudta, hogy amúgy se menekülhet – ám ez nem egészen így történt. Egy ismeretlen férfi árny bukkant fel. Tudta, hogy tartania kéne tőle, ám nem tehetett ellene semmit. A tető szélé felé kezdett hátrálni, tudta, hogy nincsen menekvés. A férfi csak folyamatosan közelített felé, így végül a lány levetette magát a pusztaságba. Sötétségre ébredve nyitott ki szemeit újra, ekkor már tudva, hogy ő bizony egyszer már meghalt, és csakis annak a férfinek lehet köze ahhoz, hogy újra az élők sorait koptassa. Sok nehéz év árán törődött bele, hogy mi is lett belőle. Gazdája 4 évvel „átalakulása” után meghalt. 7 évet töltött egyedül, így megtanulta milyen is a magányos élet, és hogy hogyan is lehet egyedül boldogulni. Jelenleg végzős az egyetem sporttudományi karán. Tartózkodási hely: https://i.imgur.com/ilA4Kus.jpg Felhasználónév: Kat

2017.11.23. 20:47 ade

Karakter képei: 1, 2, 3, 4 Teljes név: Davina Dhara Születés és halál dátum: 1992. június 18. - 2016. március 19. Gazdája: nincs Formája: oroszlán Külső megjelenés: A százhetven centijével nem tartozik a legalacsonyabb lányok közé, de még felvehet magassarkút anélkül, hogy mindenki fölé magasodna. Részben a genetika, részben pedig a rendszeres sportolás miatt vékony testalkata van. Mégsem az a deszka kategória, tehát az alkatához képest nagy mellekkel rendelkezik, a feneke lehetne kicsit kerekebb, de az is távol áll attól, hogy lapos legyen. A bőrszíne nem az a hóferhérke kategória, viszont azért a kreoltól is messze áll. Ha közelebbről szemügyre vesszük az arcát, akkor felfedezhetjük a szeplőit. Ha kék szemeire úgy esik a fény, akkor láthatunk bennük egy kis sárgás csillogást is. A haja sötétbarna és középhosszú, s természetesen hullámos. Nagyon ritkán fordul elő, hogy kivasalná vagy lófarokba kötné. Általában festet bele világosabb tincseket is, hogy ne legyen annyira egyhangú. A bőrét hibátlannak lehetne nevezni, ha nem csúnyítaná több foglenyomat. A harapásnyomok főleg a nyaka, mellkasa, hasa és combjai környékén találhatók. Vannak amelyek már eléggé elhalványodta, s csak akkor lehet őket észrevenni, ha pontosan tudjuk, hogy hol keressük őket. A legtöbb azonban heg formájában megmaradt. A legcsúnyábbb az, ami a nyakán található, ugyanis ez a harapás okozta a halálát is. Ruhák tekintetében bármit felvesz, ami tetszik neki és jól is mutat rajta. A döntéseire egyáltalán nincs hatással a divat, ahogyan mások véleménye sem.  Háttértörténet: Davina egy jómódú család második gyerekeként látta meg a napvilágot. A bátyja mindössze egy perccel volt nála idősebb. Az édesapjának hatalmas vállalatlánca volt, az édesanyja pedig sikeres ügyvéd volt, így a család dúskált a pénzben. Mindent megkaptak, amit csak akartak, olyan gyerekkoruk volt, amilyenről minden gyerek álmodik. Kissé talán el is kényeztették őket, Phoenix viselkedésén ez elég jól megmutatkozott, ugyanis nagyon arrogánssá vált. Ebben teljes mértékben az apjukra ütött, Davina inkább az a jégkirálynő jellem volt, mint az édesanyjuk. A legjobb magániskolákba jártak, az oktatásuk nagyon fontos volt a szüleik számára, akik nagyon szigorúan nevelték őket. Phoenix marketinget tanult, hiszen neki kellett tovább vinni az apjuk vállalatát. Davina jogi szakon tanult tovább, de nem (csak) azért, mert az édesanyjuk is ezt az útvonalat tette meg. Az egyetemi tanulmányai mellett, amit a Harvardon végzett, még a sportban is jeleskedett, ugyanis bekerült a röplabda válogatottba. Bár az egyetemen sokan próbáltak a közelébe férkőzni – főleg a családi háttere miatt – de csak azokat engedte közel magához, akiket nem csak az érdek vezérelt. A szülei persze nem békéltek meg a gondolattal, hogy a lányuk középosztálybeliekkel barátkozzon, ezért kénytelen volt látszatbarátságot fenttartani a szülei baráti körének sznob gyerekeivel. Ezek ellenére viszonylag jó kapcsolatot ápolt az édesanyjával-és apjával. Ez egy fogadáson változott meg. Csupán a felső elit, köztük a Dhara család is hivatalos volt egy eseményre, amit egy másik dúsgazdag család rendezett. Davina édesapja éppen a fogadó felekkel akart egy üzletet nyélbe ütni, így mindenkinek az volt a feladata, hogy lenyűgözzék a másik család tagjait. Davina egész jól kijött a fogadók fiával, aki egy igazi úriembernek adta ki magát. Egészen addig, még drogot nem kevert a lány pezsgőjébe. Mikor Davina hirtelen rosszul kezdte érezni magát, sejtette hogy itt valami nem oké. Ott is akarta hagyni a srácot, de az ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje friss levegőt szívni. Csak hogy nem a kertbe vitte ki a lányt, hanem a szobájába. Mire felértek Davina már alig volt magánál. A srác rámászott, s elkezdte kihámozni a ruháiból, de szerencsére a bátyja látta, ahogy Michael az emeltre terelgeti a húgát. Phoenix lerántotta Mikeot a lányról és adott neki egy erőteljes jobb horgot. Majd hazavitte a húgát. Miután ezt elmondták a szüleiknek, csak annyi volt a válasz, hogy nem történt semmi, biztos csak Davina reagálta túl vagy ő küldött kétértelmű jeleket Michaelnek. Az hogy a szülei az üzletet helyezték előtérbe – nem akartak konfliktust Mike szüleivel – azzal pedig nem is törődtek, hogy majdnem megerőszakolták a lányukat, olyan szakadékot ásott közéjük, amit már sosem tudtak áthidalni. Davinát azonban nem hagyták nyugodni a történtek, főleg az hogy Michael ennyivel megúszta. Bosszút akart állni. Ebben pedig nagy segítségére volt Phoenix, illetve egy egész focicsapat. Egyik este mikor Mike hazafelé tartott a kedvenc szórakozóhelyéről, berántották egy sikátorba, ahol gondoskodtak arról, hogy megkapja a büntetést a történtekért. Davina ezt az első sorból nézte végig, sőt az utolsó ütéseket ő mérte Michaelre, mielőtt az elájult volna. Súlyos belső vérzésekkel és számos csonttöréssel került kórházba. Davinának azonban ennyi nem volt elég. Vett egy macit, amin a jobbulás felirat állt és bement a kórházba meglátogatni Mikeot. Davina oxigént fecskendezett a fiú véráramába, természetesen ezt az egészet úgy csinálta, hogy a kamerák ne rögzíthessék. Michael nem sokkal a lány távozása után embóliát kapott. A halálát a súlyos verésn következményének tulajdonították. A következő mérföldkő Davina életében egy ártatlannak induló kempingezés volt a barátaival. A nyarat akarták egy alapos bulizással lezárni. Az erdő egyik gyönyörű tisztásán állították fel a sátraikat. Nyársaltak, piáltak, közben természetesen dübörgött a zene. A kempingezésből akkor lett vérfürdő, mikor megjelent egy hívatlan vendég is. Davina éppen a legjobb barátnőjével, Gloriával ment a kocsikhoz kaja utánpótlásért, mikor hirtelen a zenei basszusok mellett sikítások is felütötték a fejüket. Rohanni kezdtek vissza a többiekhez, közben próbálták hívni a 911-et, de nem volt térerő. Visszaérve a táborba az első, amit észrevettek azok a barátaik holttestei voltak. A tábortűznél pedig egy kinézetre körülbelül velük egyidős srác ülhetett, aki csupa vér volt. A fiú kezei között éppen az egyik barátjuk vergődött. Gloria teljesen bepánikolt, így sikeresen magára is vonta a támadó figyelmét. Davina közben a tűzhöz lopakodott, ahonnan eltulajdonította az egyik hegyes piszakvasat. Megpróbálta felhúzni a földről a barátait, de azok nem tudtak talpra állni, mert vagy el volt törve a lábuk vagy eszméletlenek voltak vagy túl nagy fájdalmaik voltak. Közben a támadójuk kezdte bekeríteni Gloriát, ezért Davina odasietett hozzájuk és mielőtt lelepleződhetett volna a piszkavasat tövig a srác hátába szúrta. Az azonban nem esett össze, hanem ráérősen megfordult és kihúzta magából vasat. Davina teljesen össze volt zavarodva, nem fért a fejébe, hogy a srác hogyan élhette túl, arról nem beszélve, hogy szinte meg sem érezte azt hogy egy forró vasat átdöftek rajta. A következő pillanatban a fiú erős karjai megragadták, s erős nyomást gyakoroltak a nyakára. Davina mindent megtett azért, hogy kiszabadulhasson – kapálózott, rúgott, karmolt, harapott - , de a fizikai előny nem nála volt. Egyre jobban elhomályosodott minden körülötte, végül pedig elveszítette az eszméletét. Nem tudta, hogy meddig lehetett kiütve, de arra tért magához, hogy valaki kínjában ordibál mellette. Mikor kinyitotta a szemeit a valóság légkalapácsként vágta fejbe. Egy pincehelyiségben lehettek, két barátja pedig éppen élet-halál harcot vívott egymással. Az egyikőjük a másik felé kerekedett, s éppen a szilánkosra tört bokájára taposott rá. Ezt a harcot csupán egy valaki élvezte, aki pedig az elrablójuk volt. Egy fotelban üldögélt, az arcáról pedig egy pillanatra sem tűnt el a kimért mosolya. Gloria a srác lábánál üldögélt, akár egy jól idomított kiskutya. Davina felugrott, hogy közbe lépjen, de pár lépés után egy lánc – aminek az egyik vége a bokájára, a másik pedig a falhoz volt erősítve – visszarántotta. Végül a két barátja közti viadal azzal ért véget, hogy az aki fölényben volt, eltörte a másik nyakát. Megtapsolta a sikerét az elrablójuk és Gloria is. Davina teljesen össze volt zavarodva. Miután Thomast visszaláncolta az elrablójuk mellé, a fiú mindent elmesélt, ami addig történt, hogy a lány ki lett volna ütve. Ezután a fogva tartójuk távozott, magával ráncigálva Gloriát is. Davina megakart szökni, tudta, hogy nem fognak sokáig életben maradni, mert az az őrült ki tudja mikor végez velük. Thomasszal össze is állítottak egy tervet, ami működéképesnek is tűnt. Gloriát sem akarták hátra hagyni, ezért őt is beavatták. Talán sikerült is volna megszökniük, ha Gloria nem mond el mindent a fogvatartójuknak. Még csak az épületből sem jutottak ki. Gloria Davinát nevezte meg felbújtónak, D. nem hitt a füleinek, mikor a legjobb barátnője ilyen könnyedén elárulta. A szökési kísérlet azonban Thomason csattant. Davina alig hitt a szemeinek, mikor a fogvatartójuk szemei sötétté váltak, a fogai pengeélessé, a körmei pedig karmokká. Pillanatok alatt tépte szét Thomast, akinek a vére Davina arcára fröccsent. Ennél már csak az volt morbidabb a lány számára, mikor az a valami kiharapott egy darabot a barátjából és vígan elfogyasztotta. Davina eddig nem hitt a természetfelettiben, de mással nem tudta megmagyarázni a látottakat, így inkább elfogadta a tényt, hogy a különféle lényekről szóló mesék, nem csak mesék. Ezek után a fogvatartójuk távozott, ők pedig ketten maradtak Gloriával és Thomas hullájával. Davina remegett az elfojtott dühtől, amit Glorián vezetett le. Lehet, hogy amúgy is lebuktak volna, de a lány elárulta őket. Davina ököllel esett neki a lánynak, akinek a könyörgése – miszerint nem volt más választása, mert akkor megölte volna őt is – süket fülekre talált. Davina puszta kézzel agyonverte a lányt. Ő sem úszta meg sértetlenül, de a pár zúzódás, illetve a felszakadt ajkai eltörpültek az mellett, ahogy Gloria járt. Bár sejtette, hogy az elrablójuk pontosan ezt akarta elérni, mégsem bánta amit tett. Mikor legközelebb nyílt az ajtó Davina gondolkodás nélkül esett a fogvatartójának, aki azonban könnyűszerrel leteperte. Gloria holttestére pillantott, majd Davinára, akit a lány vére borított be, s az arcán egy elégedett arckifejezés jelent meg. Davina azt hitte, hogy ezek után vele is végez, de a legnagyobb meglepődésére, nem ölte meg, felvitte a pincéből, egyenesen a lakására, ahol a lánynak szabad mozgásteret engedett. Davina első útja a fürdőszoba volt, ahol végre lemoshatta magáról a vért és a koszt. Ezek után több beszélgetés folyamán olyan információkat tudott meg az elrablójáról, hogy Henriknek hívják és egy wendigo. A helyzethez képest elég jól kijöttek, de Davina tudta, hogy amint a fiú ráun, biztosan megöli. A TV-ben látta, hogy az eltűnésének már négy hónapja és hogy Phoenix veszi a legkomolyabb a keresését. Egyedül a bátyja hiányzott neki, de ő annál jobban. További két hónap telt el, ami alatt a lány úgy tett, mintha teljesen felhagyott volna a menekülés ötletével és remekül érezné magát Henrik társaságában. Stockholm-szindrómáról azonban szó sem volt, kitartóan tervezgette a szökését. Kifigyelte, hogy a fiú milyen időközökben és mennyi időre hagyja el az otthonát. Egyik alkalommal mikor a srác hazaért, a lány egy kést szúrt át a nyakán. Sejtette, hogy nem fogja megölni, viszont ahhoz elég lesz, hogy időt nyerjen. Olyan gyorsan kezdett futni, amilyen gyorsan csak tudott, de a ház az erdő mélyén volt, neki pedig ötlete sem akadt, hogy merre menjen. Valahogy sikerült megtalálnia a jó utat, már látta is a közeli úton közlekedő autók fényszóróját, mikor hirtelen megjelent előtte Henrik. A srác nyaka véres volt, de a sebnek már nyoma sem volt. Davina továbbra sem adta fel, de minden ellenkezése ellenére a srác olyan könnyedén hurcolta vissza a házában, mintha egy rongybaba lenne. Arra számított, hogy amint visszaérnek a fiú megöli, akkor nem is tévedett. Henrik egy erős ütést mért a fejére, ami hatására elájult. Mikor magához tért egy ágyon találta magát, a kezei pedig a feje fölött voltak az ágy táblájához kötözve. Csupán a fehérneműje volt rajta, arról nem beszélve, hogy teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát. Mikor megjelent Henrik az ajtóban a lány pulzusa az egekbe szökött. Azután, hogy a fiú rámászott eléggé összemosódtak a történések. A srác pengeéles fogaira azonban tisztán emlékszik, ahogy azok a húsába mélyedtek. Henrik több helyen is beléharapott, de szándékosan nem ejtett rajta olyan sebet, ami azonnal megölné. Davina nem akart megadni neki az örömet, hogy sikítani hallja, ezért erősen az ajkaiba harapott, mikor legszívesebb felsikított volna. A sokadik harapás után már szinte az egész testét vér borította, a fájdalom miatt alig volt magánál, a teste pedig megállás nélkül remegett. Az utolsó harapás a torkát érte, Davina pedig a saját vérébe fulladt bele, miközben Henrik önelégült arca bámult le rá. Ez azonban mégsem jelentette a véget a lány számára, akit egy bonum boszorkány visszahozott az életbe. Teljesen össze volt zavarodva, de a férfi türelmesen elmondott neki mindent. Davina nagyon hálás volt, hogy kapott még egy esélyt az életre. Arra azonban esélye sem volt, hogy elfelejthesse a halála borzalmait, ugyanis a testét borító harapásnyomok – egy részük elhalványodott, de elég sok megmaradt egy masszív heg formájában – minden egyes alkalommal emlékeztették rá, mikor tükörbe nézett. Mindenben segített Masonnek, amiben csak tudott. A férfi nagyon kedves volt vele, Davina pedig igyekezett mindent meghálálni. Hamarosan azonban felfedte a boszorkány a valódi énjét. Egyik este Davina szó nélkül ment el futni egyet az állati alakjában, mikor pedig hazaért a férfi teljesen kiborulva fogadta. A lány közölte vele, hogy attól, hogy az alakváltója, még nem a tulajdona és ne is merje úgy kezelni. Erre válaszul a férfi lerángatta és bezárta a pincéjébe. Davina nem tudta, hogy mennyi időt töltött lent, mert koromsötét volt végig. Mikor legközelebb kinyílt az ajtó, Mason egy csuklyát húzott a lány fejére. Davina érezte, hogy valahova mennek, de nem látott semmit. Mikor legközelebb lekerült a fejéről a csuklya egy régi gyárépületben találta magát. Elég sokan voltak, egytől-egyik boszorkányok, akik az alakváltóikkal érkeztek. Mason egy védőbűbájt vont maga köré, hogy még véletlenül se érezze a lány fájdalmait. Az alakváltókat arra kényszerítették, hogy egymás ellen harcoljanak, a boszorkányok pedig fogadtak rájuk. Ha Davina nem akart átváltozni, akkor kínzóátokkal kényszerítette rá. Oroszlán formájában pedig sokkolóval bíztatta, ha esetleg nem azt tette, amit Mason akart. Rengeteg ilyen viadalon vettek részt, Davina pedig annyi időt töltött az állati alakjában, hogyha emberként provokálták, akkor pillanatokon belül egy oroszlánnal néztek farkasszemet. Nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudott uralkodni a ragadozó ösztönein. Mason úgy gondolta, hogy sikerült megtörnie a lányt. Ez a tévedése pedig végzetes volt. Davina egyik este egy szexi fekete fehérneműszettben várta, könnyedén el is csábította. Miközben Mason rámászott, s csókolgatni kezdte a testét, a feje fölé nyúlt, ahonnan a párna alól előhúzott egy odarejtett pengét, amivel egy mozdulattal elvágta a férfi torkát. Gyorsan fordított a helyzeten, s lefogta a férfit, még az el nem vérzett. Mason vére teljesen beterítette Davinát, de a lányt ez egy pillanatig sem zavarta. Felvette az oroszlán alakját és lakomázott egyet a boszorkány testéből. Miután visszaváltozott emberré letusolt, összepakolta a cuccait és felszállt az első buszra, ami elvitte a városból. Megpróbálta felkeresni Phoenixet, de minden egyes alkalommal, mikor megközelítette a fiú nem is vette észre, illetve hatalmas fizikai fájdalom járta át a lány testét. Jelenleg éppen Remedius városában tartózkodik, ahol az egyetem jogi karára jár, mellette pedig egy kávézóban dolgozik.  Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: ade

2017.11.19. 12:57 Calcifer

Blair Manson módosított karilapja (az utolsó bekezdés helyett a történetében):  Megdöbbent, amikor újra magához tért, sértetlenül és egészségesen. A megmentője egy bonum boszorkány volt, aki szintén a kocsiban ült. Ő vette magához és elmagyarázta neki a helyzetét. Rettenetesen rosszul viselte, hogy soha többé nem láthatja a szeretteit, de az újonnan megismert varázsvilágot meglepően könnyen el tudta fogadni. Idővel beletörődött a helyzetébe és komoly hálát érzett a boszorkány iránt, aki aznap éjjel nem hagyta meghalni a saját ostobasága miatt. Egy év alatt meg tudott bírkózni a dologgal, végül sikerült túltennie magát rajta. Bár erről már nem győződhetett meg, de biztos volt benne, hogy a bátyjai figyelni fognak majd a szüleire, az ő elvesztett régi élete meg nem ért annyit, hogy sokat bánkódjon miatta. Mostanra már visszanyerte az emberekbe vetett hite nagy részét, és a körülmények ellenére meg tudta tartani az eredeti, kedves és jószívű személyiségének egy részét, amitől régebben annyira hasonlított az anyjára.   Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy kellett volna, idővel a vadászok a nyomukba szegődtek. Maga Blair el tudott menekülni, de a boszorkányával végeztek. A lány nem tudott neki segíteni, bármennyire is szeretett volna, a boszorkánya utlsó kívánságaként elmenekült, hogy őt ne öljék meg. Nagyon nehezen, de képes volt kibírni az elvesztését, talán az is segíthetett neki, hogy alig néhány hónapig ismerték egymást. Blair egy ideje már egyedül él, megpróbálja eltartani magát különböző alkalmi munkákból és reménykedik benne, hogy egyszer majd újra folytatni tudja a tanulmányait.    Blair lakása: kép

[56-37] [36-17] [16-1]