Apai ágról a családja generációkra visszamenőleg a természettel és az erdővel kapcsolatos varázslatokra szakosodott inkább alapképesség szinten. Édesanyja pedig Oslo városának egyik legbefolyásosabb boszorkány családjának egy sarja volt és amikor beházasodott a Landvik családba, akkor úgy tekintettek a dologra, mint két erős koven egyesülése. A varázslattal átitatott ceremónia után 9 hónappal meg is született Barbara, a két koven közös gyümölcse. A szülők büszkék voltak, a többi családtag meg csak szeretni tudta a mosolygós kislányt. Derűs jövőt jósoltak neki, hogy Ő lesz a két koven Reménye, ezért amikor már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, akkor elkezdték taníttatni a lányt. 6 évesen kapott is egy kis tündér familiárist, akitől akkor kellett könnyes búcsút vennie, amikor másodikos volt gimnáziumban.
Az életében akkor jött el a nagy fordulat, amikor elkövetett egy átgondolatlan lépést, de abban a szituációban nem is tudott volna racionálisan gondolkozni. Az akkori legjobb fiúbarátja és egyetlen valódi barátja hirtelen eltávozott az élők világából és ezt annyira nem tudta feldolgozni, hogy szinte megszállottja lett a témának. Különböző grimoire-okat kezdett el olvasgatni az élők és a holtak világával kapcsolatban, miközben erőt gyűjtött, hogy a srác visszahozása mindenképp sikerüljön. Mikor végre megtalálta a megfelelő varázslatot, akkor minden szükséges dolgot előkészített és nem kicsit ráizgulva a dologra el is végezte a varázslatot. Eleinte azt hitte nem fog sikerülni neki, mert be fog csúszni valami baki, de amikor meglátta a fiút az orra előtt, akkor el is sírta magát az örömtől. Teljesen ignorálva a tényt, hogy a srác meztelen, meg is ölelte őt.
Ez az egész szép és jó volt, de becsúszott pár probléma, ami már nem csak Barbarát, hanem a családját is érintette: az alakváltó nem tud visszatérni a korábbi életéhez. Ergó nem játhattak már egy iskolába és nem is lóghattak együtt a közös barátaikkal. Így a családot is bevonták a dologba, akik nem örültek nagyon a dolognak, de mivel már megtörtént a dolog, el kellett fogadniuk. Egyetlen leányuk lecseszése helyett inkább egy megoldást kerestek a dologra.
Hosszas megbeszélés és egy csomó szempont figyelembe vétele után meg is született a döntés. A kis család - szülők és Barbara - és az akkor már alakváltó fiú közösen elköltözött Rememdiusba és azóta itt élnek közösen egy lakásban. Mára már mindenki úgy kezeli a fiút, mintha Barbara testvére lenne. Az már más kérdés, hogy fiatalok hogy vélekednek a dologról.