Issac gyerekkora majdnem átlagosnak volt mondható. Szüleivel tűrhetően kijött, napjaik többé-kevésbé veszekedés mentesen teltek. Családja nem volt túlzottan tehetős, de különösebben szegény se, így jól elvoltak. Az első nagyobb változást a fiú életében az hozta, amikor Olaszországból Norvégiába költöztek, ugyanis, már-már valami csoda folytán az apja állást kapott ott. Új hely, új emberek, új suli, új nyelv… ráadásul a jövevény dolgát még a hőmérséklet jelentős változása is nagyban megnehezítette, hiszen szervezete hozzászokott a meleghez, s a norvég hőmérséklet kimondottan szokatlan volt számára. Éppen ezért az első időkben folyton betegeskedett, ami nem könnyítette meg, a barátszerzést. Elvégre ki akarna egy folyamatosan takonypóc kiskölyökkel huzamosabb időt egy légtérben tölteni? Még a végén átragaszt valamit a másikra! Azonban nem mindenki gondolkodott így, s egy bájos kislány személyében Issac végre barátra talált. A lányhoz a későbbiekben is nagyon ragaszkodott, csupán néhány felszínes barátságot kötött még, azt is inkább a lány kedvéért.
Időközben született egy húga, akivel sosem jöttek ki igazán jól. A kislány mindig a figyelem középpontjában akart lenni, s bármi rosszat csinált, azt mindig a bátyjára kente. Köztük csak az anyukájuk tudott rendet tenni, apjuk mindig a kisebb lurkónak adott igazat. Talán ezért is volt Issac számára akkora csapás elveszíteni az anyját egy betegségben. Halála után egyre inkább elszakadt családja maradék két tagjától, s helyette mind többször kereste Barbara társaságát. Annyira jóban lettek, hogy a lány még boszorkány voltát is elárulta neki. A fiút egyáltalán nem zavarta mindez, sőt csodálattal adózott a lány előtt.
Eddig a története még egészen idillien hangzik, ám ekkor történt az a szerencsétlenség, ami szó szerint rányomta a billogját az életére. Egy fárasztó nap után hazafelé sétált, amikor egyszer csak ki tudja honnan egy autó került mögé. Legalábbis a srácnak fogalma sem volt, hogyan nem vehette észre a járművet. Feltehetőleg a sofőr is figyelmetlen volt, s így elkerülhetetlen volt a frontális ütközés. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy ki járt rosszabbul… Issacnak számtalan csontja eltörött, ráadásul még a gyors halál kegyelmében sem részesült. Hosszú percekig haldoklott, miközben többé-kevésbé az eszméleténél lehetett, hiszen a fájdalomra pontosan emlékszik.
Az életbe Barbara hozta vissza, akinek kimondhatatlanul hálás érte. Azonban a halálból visszatérve némileg megváltozott a személyisége, magába fordulóbb és félősebb lett, bár nagyon igyekszik, hogy ezt a lány ne vehesse észre. Azóta nem szereti a hideget, fél a sötétségtől, valamint egyszerűen retteg a haláltól és a fájdalomtól. Némiképpen önző lett, ha lehet, akkor inkább elfut és a saját bőrét menti. Az egyetlen, akiért kiáll, és akár az életét is feláldozná az Barbara. Talán az iránta addig is érzett, s most még erőteljesebben fennálló hűsége miatt lett éppen farkas alakja.