A Meyrew család a legősibb családok közé tartozott, akik a nekromancia útjára léptek. Legalábbis ők mindig ezt vallották, s aki ellent merészelt nekik mondani, az nem sokáig élt. Tagjaik szinte csak sötét mágusok, ritka, hogy közülük valaki a fény útjára lépjen. Ha mégis megtörténik, a család akkor se tagadja ki a személyt, általában az hagyja el őket, hiszen nem szimpatizál az általuk vezetett úttal.
Bár mindenki azt hinné, hogy nagyon kemény és durva nevelésben részesülnek egészen kis koruk óta, de ez nem igaz. Alapjáraton nem sokban térnek el egy átlagos családtól, leszámítva, hogy semmibe vesznek néhány erkölcsi normát. Ne ölj, ne lopj… ez náluk mindössze a családra korlátozódik, meg a kovenre, amit két másik családdal együtt alkotnak. Az embereket nem sokra becsülik, leginkább egyszerű gyalogokként tekintenek rájuk. Persze ezt így nem mondják a szemükbe, de nem riadnak vissza a fejükbe való belemászástól, illetve egy csendesebb helyen tőlük való megszabadulástól sem.
Leandrának átlagosnak mondható gyerekkora volt, szülei már egészen korán elkezdték a mágikus okítását. A különböző varázsigék elsajátítása mellett közelharcot is tanult. Általában nővérével gyakorolt, akivel sokszor versenyeztek is. Persze ezek sosem mentek vérre, sőt, nővérével máig elég jól elvannak, néha-néha össze is járnak. Van még egy bátyja is, akivel szintén tűrhető viszonyt ápol.
Az emberek felé némi lenézéssel fordul, amit maximum akkor hangoztat, ha már teljesen hatalmába került a célpontja. Nem riad vissza a gyilkolástól, de inkább nagyon vészhelyzeti megoldásnak tartogatja, amivel nem szívesen él.
Sokáig nem akart maga mellé alakváltót teremteni, így nem meglepő, ha egy érdekes történet kapcsolódik hozzá. Alakváltója ugyanis vadász volt, akivel a lány egyszer-kétszer összeakadt, s a srác tudta róla, hogy boszorkány. Vadászott is rá, s egyszer sikerült meglepnie a lányt, aki csak a bátyjának hála úszta meg élve a találkozást. Testvére kivégezte a vadászt, a lány pedig visszahozta, ezzel állva rajta bosszút.