Ha bárki megkérdezi Hydent, akkor biztosan azt fogja mondani, hogy valamivel az ókori görögök kora előtt született. Nos pici hidra korából nem sok emléke maradt, így a mesélést az első emberrel való találkozástól kezdi.
Egy napon éppen kényelmes mocsarában dagonyázott, amikor furcsa hangra lett figyelmes. Akkor még nem tudhatta, de a hang emberekhez tartozott, akikkel eddig még sosem futott össze. Világ életében kíváncsi teremtmény révén, elindult felfedezni, mihez is van szerencséje. Egy nő és gyermeke akadt el a sárban. A nő azonnal elszaladt, amint meglátta a szörnyet, a kislány azonban maradt, s gyermeki ártatlansággal elkezdte magyarázni, mi is történt a szekérrel, és hogy mennyire kéne az idézem: “furcsa bácsik” segítsége. Igazából drága hidránk máig nem jött rá, hogy lett kilenc feje után bácsi, de még mindig bájosnak találja az emlékét. Miután mutogatás szintjén elkommunikáltak, a kislány gondosan elmagyarázta neki a szekér kiszabadításának módját, amire sokfejű kedvencük kipecázta és kevésbé süppedős részre szállította az utazásra alkalmas eszközt. Eddigre visszaszállingózott a kislány mamája is, aki nem is tudott hova lenni a “szelíd hidra” láttán való döbbenetében. A kislány ragasztotta a rá a Hydron nevét, mivel nem tudta kimondani a hidra szót. A későbbiekben is sokszor kijárt termetes barátjához, aki szépen lassan megtanult mindent az emberiségről, a leány útmutatása alapján. Barátságuknak még a lassan felcseperedő nő férje se vethetett véget, aki csak egyetlen egyszer akarta megnézni, hogy kivel csalja a felesége, ugyanis a kilenc kíváncsi tekintet után sikítva rohant ki a mocsárból.
A későbbiekben Hydron sokszor kereste az emberek társaságát, de gondolom mondanom sem kell, hogy azok inkább kerülték őt. Mivel kifejezetten társasági hidra volt, párszor be is caplatott a falukba, nagy riadalmat keltve a népben. Ezekután kezdtek el hősöket küldeni a megölésére, de a bátor férfiak legtöbbje be se jutott a mocsár erdejébe, még előtte meggondolta magát. Az első, ténylegesen bátor jelentkező Héráklész volt, aki végül, hosszú és nehéz alkudozás után meggyőzte és lefizette sokfejű barátunkat. Így amíg a Héraklész által hozott giga nagy könyvek olvasni és nézegetni valója kitartott, addig a környék nem látott hidrát.
Hosszú élete folyamán sok boszorkánnyal volt alkalma találkozni, akik legtöbbjével szerencsére jól kijött. Átkát se valami nézeteltérésnek, vagy balul sikerült dolognak köszönheti, hanem kíváncsiságának. Volt ugyanis egy nagyon jó tenebris boszi barátja, s ő említette meg neki a lehetőséget. Hydron pedig hihetetlen kíváncsisága lévén szeretett volna emberként élni, így elátkoztatta magát.
Azóta rengeteg emberi dolgot kipróbált már, de mindig nyitott az újdonságok felé, kevés dolog van, amibe nem ugrana fejest. Különlegessége még, hogy kedveli az embereket, akár vásárra is viszi értük a bőrét.