Rememdius városában látta meg a napvilágot egy vadászcsalád legkisebb gyermekeként. Gyerekkorától kezdve egyik kedvenc elfoglaltsága volt borsot törni testvérei és szülei orra alá. Előszeretettel zavarta testvéreit a tanulásban vagy ment teljesen az idegeikre, mikor éppen magányra vágytak volna. Főleg a bátyján lógott állandóan, nagyon ragaszkodott hozzá, ezért alig tudta Link levakarni magáról, ha egyáltalán sikerült neki. Elég hiperaktív volt gyerekként, tehát egy helyben öt percnél tovább nem tudott ülni. Elég sűrűn bajba is keveredett, mert még minimális félelemérzete sem volt, ez pedig nem feltétlenül a legjobb. Vagy fára mászott vagy az édesapja késeivel játszott (ha megtudta őket kaparintani), ha pedig nem tudta sehogy sem levezetni a felesleges energiáját, akkor Linken energiavámpírkodott. A nővérével sosem volt annyira közeli a kapcsolata, mint a bátyjával. Talán azért, mert Grace távolabb állt tőle korban, de az is közrejátszott, hogy a nővére sosem játszott annyit vele, mint a bátyja. A szüleivel elég sok konfliktusa volt, ugyanis nagyon nehezen viselte, hogy nem kapja meg a kellő figyelmet, hogy minden a bátyja körül forog. Ezért egyre kreatívabb lett olyan téren, hogy hogyan is bosszantsa fel a szüleit. Például volt egy alkalom, mikor a szülei egy fontos vacsorát tartottak a vadásztársaikkal, amin Ruby idősebb testvérei is részt vehettek. Hatalmas hisztit csapott, hogy őt miért nem hívták. Bosszúból bezárkózott a szobájába, s ha valaki megmerte nézni, hogy mi van vele, akkor addig dobálta játékokkal az egyént, még az ki nem hátrált a szobájából. Mikor elkezdődött a vacsora, Ruby meztelenre vetkőzött és torka szakadtából sikítozva lement az étkezőbe, ahol addig üvöltött, még meg nem engedték, hogy maradjon. Felöltözni továbbra sem volt hajlandó, ekkor hat éves lehetett. Szigorúan próbálták nevelni, de ez pont az ellenkezőjét váltotta ki Rubyból. Minél jobban tiltottak neki valamit, ő azt annál jobban akarta. Lehet hogy amúgy eszébe se jutott volna megcsinálni, viszont ha külön kiemelték, hogy azt aztán meg ne próbálja, természetesen az volt az első dolog, hogy megtette.
A szülei nem akarták, hogy vadász legyen, ezért minden, amit most tud a lényekről, illetve a fegyverhasználattól, azt Link tanította neki. Volt egy közös kis helyük Linkkel, ahova gyakorolni jártak. Ez a házuktól nem messze lévő erdőben volt, pontosabban egy tisztáson. Általában együtt szoktak a tisztásra menni, viszont egyik alkalommal Ruby hamarabb ment, mert Linkkel beszélni akart az apjuk. Mivel nem akarta haszontalanul tölteni a várakozási időt, ezért az egyik mozdulatsort kezdte gyakorolni, hogy megmutathassa a bátyjának, hogy már milyen jól megy neki. Link elismerése mindennél fontosabb volt számára. Mikor azonban a testvére az apja oldalán jelent meg, az arcára fagyott a mosoly. Az édesapja nagyon csúnyán leszidta, hogy mégis hogy képzeli, hogy a hátuk mögött a tiltásuk ellenére kezd gyakorolni, meg hogy a bátyját is belerángatja, elvéve tőle az időt a tanulástól. Ruby szörnyen dühös lett, ugyanis azt hitte, hogy Link elárulta. Üvöltözni kezdett, hogy utálja őket és hogy egyiküket sem akarja látni soha többé. Eldobta a kezében lévő tőrt, aztán pedig rohanni kezdett az erdő belseje felé. Össze-vissza cikázott, hogy ne érhessék utol, viszont ezzel azt is elérte, hogy alaposan eltévedt. Pontosan egy tenebris boszorkány karmaiba sétált be. Bár fiatal volt még, de nem hülye. Hiába invitálta be a nő magához, neki esze ágában sem volt maradni. Mikor azonban megpróbált elfutni a boszorkány olyan könnyedén kapta fel, mintha súlytalan lett volna. Ruby sikítani kezdett, közben pedig ütötte-rúgta-karmolta-harapta a nőt, ahol csak érte. Kész volt kinyomni a boszorkány szemét, viszont az ledobta, a kislány olyan szerencsétlenül esett, hogy beütötte a fejét egy kőbe. Elhomályosult a világ, de nem veszítette el az eszméletét. Érezte, ahogy vér folyik a homlokán lévő sebből. Mikor a boszorkány újra felé fordult, megjelent a kislány édesapja. Ruby hiába kereste Linket az apja oldalán, nem találta, emiatt pedig megint csak úgy érezte, hogy a testvére elárulta. Mielőtt az édesapja végezhetett volna a boszorkánnyal, az megátkozta a kislányt. Az átok szerint, amint betölti a 18. életévét (klissé, tudom, de nem volt túl kreatív a boszi) akkor minden catena leküzdhetetlen késztetést fog érezni arra, hogy széttépje. A boszorkány azonban még elég kezdő volt, ezért véletlenül felcserélte a varázslat szavait. Így a kislány egy olyan különleges kisugárzást kapott tőle, ami bár tényleg vonzza a természetfeletti lényeket, de azok nem megölni akarják, hanem mindenáron megvédeni. Bár ez még csak jóval később derült ki. Se Link se Grace, csak Ruby szülei tudtak az átokról. A kislányt azonban ez sem akadályozta abban, hogy továbbra is keresse a bajt.
Tizennyolc éves már elmúlt, mikor először találkozott természetfeletti lénnyel. (A boszorkányt leszámítva, persze). Éppen az erdőben futotta a napi kilométereit, mikor keserves nyüszítés ütötte meg a fülét. Hatalmas állatbarátként azonnal a hang irányába indult. Átugrott pár árkot, átbújt pár ág alatt és oda is ért a sírás forrásához. Először azt hitte, hogy képzelődik, ugyanis egy husky kiskutyát pillantott meg, tacskó testtel, nyúl fülekkel, négy fényes kék szemmel, illetve egy szintén különleges farokkal. Még sosem látott vagy hallott hozzá fogható lényről, ezért nem tudta, hogy mi lehet. Szegénynek egy mély harapott seb tátongott a nyakán. Ruby gondolkodás nélkül az ölébe vette és elindult vele haza. Meg sem fordult a fejében, hogy magára hagyja, de azt is tudta, hogy a szülei nem szerezhetnek róla tudomást. Ezért keresett egy olyan helyet, ahol senki sem fog rátalálni, viszont mégis otthonosan érezheti magát. Ruby meggyógyította, mikor pedig már teljesen egészséges lett visszavitte az erdőbe, hogy elengedje. Tipi-topi(mert közben elnevezte) azonban nem akarta elhagyni a megmentőjét. Ruby ennek nem is tudott volna jobban örülni. A kutyus azóta is hű társa.
Miután elköltözött a bátyja, Ruby sem maradt sokáig a családi házban. A szülei tudomást szereztek Tipi-topiról, s közölték a lányukkal, hogy vagy ő dobja ki azt a „szörnyet” vagy ők fogják. Rubynak természetesen esze ágában sem volt megszabadulni a kis barátjától, fogta magát összepakolta a cuccait és Tipi-topival együtt betelepedett a bátyjához. Persze mindenféle előzetes egyeztetés nélkül. Link egyik nap már arra ért haza, hogy a húga otthonosan berendezkedett.
Ruby az egyetemen újságírást tanult, amikor pedig összegyűlt egy nagyobb összeg a félretett pénzéből, akkor azt mindet elköltötte egy-egy utazásra. Különösen érdekelték a civilizációtól elzárkózó törzsek hiedelmei a természetfelettiről. Egy utazása során egy észak-amerikai indián törzsnél töltött egy hetet. Az emberek többször is megnevezték a legnagyobb félelmüket, ami a wendigo névre hallgatott. Ruby összegyűjtött minden információt erről a lényről, de az lett volna a legjobb, ha sikerül lencsevégre kapnia. Megkérte a harcosok egyikét, hogy kísérje el egy darabon az a hely felé, ahol ez a lény megtalálható lehet. A férfi egy hegy lábáig kísérte, aztán onnan sietősen visszafordult. Rubyt ez egy pillanatig sem zavarta, folytatta az útját a hegyen felfelé. Mikor meredekebbé vált a hegyoldal a fákba, ágakba kapaszkodva tört továbbra is felfelé. Az egyik ág strapabíróságát, azonban túlbecsülte. Az eltört, a lány hirtelen nem tudott semmiben sem megkapaszkodni, elveszítette az egyensúlyát és nagy sebességgel csúszni kezdett lefelé. Igyekezett elkerülni a fájdalmas ütközést, viszont még így is nagyot koppant a feje egy fa törzsén, mire elveszítette az eszméletét. Mikor magához tért már késő este volt. Ahogy kinyitotta a szemeit egy szarvaskoponya bámult vissza rá. Futólag végigmérte a lényt, ami több állat keveréke volt. Tehát ő nem találta meg a wendigot, de az megtalálta őt. A lény pofája csak millimétereke volt Ruby arcától. A lány lecsukta a szemeit, viszont ahelyett, hogy a wendigo bántotta volna, megszaglászta az arcát, aztán óvatosan beleharapott a lány kabátjába talpra állítva őt. Elindult Ruby előtt, többször is hátrapillantott, hogy követi-e a lány. A wendigo kivezette Rubyt az erdőből, az indánok táborának közelébe. Ahogy Ruby visszapillantott az erdő felé, még látta, ahogy a wendigo eltűnik a sűrűben.
Szerintem mondanom sem kell, hogy ezek után mennyire felbátorodott. Többek között az is a városban tartja, hogy Rememdius hemzseg a különféle lényektől. Esténként előszeretettel kóborol olyan helyeken, ahol összefuthat pár nem mindennapi szerzettel. Tipi-topit, ha teheti mindig viszi magával. Szerencsére nagyon jó érzéke van az íráshoz, cikkeket nem csak az újságnak ír, ahol dolgozik, hanem a blogjára is. Az pedig még mindig kedvenc időtöltései egyike, hogy Link agyára menjen a hülyeségeivel. Van amin nem változtat az idő…