Hétköznapi életet élt születésétől kezdve addig a percig, amíg középiskolába nem került. Gyerekként könnyen megbetegedett, sokat volt otthon anyjával vagy nagymamával, amikor már szülei nem tudtak több szabadságot kivenni, hogy ápolják kislányukat. Gyenge immunrendszerének köszönhetően nem alakultak ki mély baráti kapcsolatai óvodában, iskolában sem. Visszahúzódó volt, de nem utasította el, ha valaki közeledett felé, s bárkit meghallgatott, annak ellenére is, hogy utána magára hagyták.
Gimnáziumban padtársával, Lilith-szel alakult ki szoros baráti kapcsolat. A két lány szinte testvérekként viselkedtem az első percektől kezdve. Érezte, hogy a lány valamiben más, mint ő vagy az osztályban bárki, s erre hamar fény is derült. Minden titkot megosztottak egymással és Lilith azt sem tagadta Devora elől, hogy boszorkány családból származik. Sok mindent elmesélt Devorának, amiket szinte fel sem foghatott, pláne nem tizenévesen. Évek múltán Devora családjának is nyílttitok volt lányuk barátnőjének és annak családjának kiléte, de nem firtatták.
Egyik nap azonban Lilith nyomtalanul eltűnt, családja viszont nem kereste még a rendőröknek sem szólt. Devora összetört, hiszen ő sem tudott semmit, csupán néhány információ morzsából tudta összerakni, hogy nagyjából mi történhetett barátnőjével. Csakhogy amikor összeszedte magát, hogy Lilith családjához forduljon segítségül, azok is felszívódtak egyik napról a másikra. Devorában hatalmas űr keletkezett és megannyi megválaszolatlan kérdés kavargott fejében, ezt pedig Lilith titkai csak tetézték. A legfájóbb egy búcsúlevél volt, amit napra pontosan egy év múlva kapott, miszerint ennek így kellett történnie. Lilith, már ha ő írta a levelet, sajnálta, hogy nem avathatta be mindenbe, de nem akart bajt hozni Devorára. Cserébe kapott egy ajándékot egy gyűrű formájában azzal a mondattal, hogy „Ez megvéd minden rossztól”. Nem tudhatta, hogy ez pontosan mit jelent, de bízott barátnője szavának még így is, és kincsként őrizte az akvamarin csodát.
Eltökélte, hogy pszichológusnak tanul a történtek után, hogy megkönnyítse az emberek életét, főleg akik ilyen nagy titkok súlya alatt roskadozik. Tudta, hogy nem lesz egyszerű feladata, mert utálták az „agyturkászokat”, azonban ő nem a tudományokra hallgatott, hanem saját szívére és ösztönösen cselekedett. Persze magolt és tanult, amit kellett, de így érhette el célját, hogy embereken segítsen; legyen szó hétköznapi csevejről. Ha a másik félnek könnyebb a lelke, Devora boldog.
Karrierje első lépéseit megtéve rá kellett eszmélnie nem olyan könnyű ez a munka, rengeteg lelkierővel kell bírnia. Börtönben is dolgozott, ahol a rabok önthették ki neki lelküket, természetesen ez sem ment zökkenőmentesen, azonban Devora mondhatni naiv és jóhiszemű jellem, mindig hisz az emberi jóságban.
Mikor elért már egy bizonyos szintet, lett híre és páciensei, Rememdiusba bérelt egy lakást, amelyet rendelőjeként is használ.