Sean maga sem tudja, hogyan került az intézménybe, vagy épp milyen élet várt volna rá, ha annak idején nem keresztezik az útját vadászok. Ha nem válik a szekta afféle kirekesztett tagjává és legeredményesebb fegyverévé egyszerre, vagy egyáltalán, ha akkor és ott úgy döntenek, fiatal kora ellenére sem kímélik meg az életét.
Habár Sean szülei boszorkányok voltak, és ő maga is ezeket a géneket örökölte, hónapokig tartó vita alakult ki az akkor alig egyéves fiú sorsa felett. A legtöbben potenciális veszélyforrást láttak benne, néhányan viszont kísérleti lehetőséget - természetesen a benne lakozó "gonoszságot" és "gyilkolásra való hajlamot" figyelembe véve.
Egy kicsit a vallás, egy kicsit a boszorkányellenes megszállottság az oka, hogy Sean sohasem vált a társaság egyenértékű tagjává. Az első perctől kezdve az eszébe vésték, hogy más, mint a korabeliek, s ennek megfelelően eltérő bánásmódot is érdemel; erre az újra és újra kialakuló szóváltások, az állandó felügyelet és az utálkozó tekintetek szolgáltak folyamatos emlékeztetőként.
Hosszú éveken keresztül élt az épületben, melyet a vadászok bázisként használtak - természetesen egy kitalált cég tulajdonaknának álcázva a birtokot. A társadalom szemében a fiú nem létezett, és az edzések megkezdéséig egyetlen egyszer sem hagyhatta el a területet; ennek ellenére sosem tekintett börtönként az otthonára. Vagy éppen rossz dologként a sorsára, ami egészen addig magányból és megaláztatásból állt – Sean idővel értelmet talált ebben az egészben. Ha nem is ő volt a legügyesebb az edzések során, könnyen lépést tudott tartani a többiekkel. Ugyan sosem bíztak meg benne teljesen, de most úgy tűnt, hogy értelme van az életének, célja az előtte álló napoknak.
Magánórákra kezdett járni, méghozzá a vadászatra való felkészüléssel párhuzamosan. Az oktatók itt egy kicsit mások voltak: megtörtek, gyengék vagy épp sebesültek, és ami a legfontosabb, félelemmel a hangjukban tanították a fiút varázsolni. Boszorkányság. Ez tette Seant különlegessé, míg az őt tanítókat gonosz, elpusztítandó lénnyé; a fiú hamar ráérzett a különbségre. Innentől kezdve ő állt a jó oldalon, amiért hálával és minden kételyét semmissé tevő hűséggel tartozott az őt felnevelőknek. Megtanulta, hogy ha rossz, vagy éppen bűnös dolog is a létezése, általuk helyes dolgokra is használhatja az erejét. Akkor is, ha ez azt jelenti, gyilkolnia kell vele.