Nicky Franciaországban született a Crine család második gyermekeként. Amióta a lány az eszét tudta a szüleinek és egyúttal bátyjának akart megfelelni. Nem igazán szívlelték azt, hogy a zene felé húzott gyermekük szíve. Sosem tartották olyan jónak, hogy esetleg ebből meg tudjon élni. Sokszor emiatt a lány a bátyja árnyékában ragadt. Ő mindig pedáns tanuló volt és nagyban gondolkozott, hisz mérnöki pályára lépett, míg Nicky az egyetemen taposta az éveket a művészeti karon. Egyszerűen úgy szeretett volna élni, hogy a szüleinek, a testvérének is megfeleljen, ám mégis vigye valamire. Az egyetem végeztével belecsöppent a nagybetűs életbe, amit saját magának köszönhetett. A szülei megorroltak rá, amiért lányuk fittyet hányt a tanácsukra, az útmutatásukra. Érthető, hiszen a kisvörösben tinédzserkorában feltámadt a lázadó szellem az elnyomás miatt. A külsője is itt kezdett drasztikusan megváltozni. Az a vicces, hogy egyházi iskolába járt és konkrétan kirúgták vörös tincsei miatt. Szóval a család eléggé a lány ellen volt. Legalább is az ellen, amit csinált és csinál folyamatosan. Ezt megunta Sophia, és Rememdiusba költözött. Természetesen nem egyedül először, hanem egy barátnőjéhez. Minden ment egy ideig a maga rendjén. Kezdett helyre jönni a dolog és tényleg úgy érezte a lány, hogy lassan, de biztosan helyre jön az élete és végre nem lesz szüksége senkire se, meg fog tudni állni a saját lábán. Ekkor következtek sorra a gondok. A barátnője terhes lett a palijától, és összeköltöztek. A vöröske le is lépett tőlük ugyanis volt félrerakott pénze, illetve a családja is adott valamennyit. Kivett egy kisebb albérletet ahol vígan eléldegélt, miközben az egyik bárban dolgozott pultosként. Jöhet a kérdés, hogy: akkor hol a probléma? Na igen, ez ideig-óráig ment. A munkahelyéről kirúgták, mert sikeresen belekeveredett egy verekedésbe. Szegény csak szét akarta szedni a két részeg gyökeret, de mivel vele arra a szintre jutott a civakodás, hogy ő is majdnem kapott a jóból behúzott egyet-kettőt a szerencsétlennek, hogy maradjon el magának. Munkanélküli lett. Egy ideje böngészett a neten, hátha talál valami érdemlegeset. Mindenfélét nézett. Olykor sikerült elmenni haknizni, ha már énekesi karrierre vágyott, de ez édeskevés volt a megélhetéshez és az albérleti díjról ne is beszéljünk! Ekkor érdekes munkahelyet talált. Igazából ahogy olvasta a sorokat gyomorgörcse lett. Rúdtáncos? Komolyan? Ez futott végig az agyán, viszont bele volt kényszerülve és mivel régebben egy fogadás miatt be lett íratva ilyen marhaságra – bár idővel megszerette és pasijánál is alkalmazta -, ezért miért ne alapon bele kezdett az elképzelhetetlenbe. Beküldte hát önéletrajzát egy-két fehérneműs képpel – mert hát ez elengedhetetlen – majd várt a csodára. Nemsokára jeleztek is, és következőleg „tudásáról” kellett számot adni. Mivel megfelelt, így felvették és mai napig egy klubba dolgozik rúdtáncosként. Talán abban a pillanatban, amikor meghozta ezt a döntést fel sem fogta, hogy mennyi bunkó, kanos fasszal lesz dolga és mennyi mindent kell neki lenyelni. Nem, nem arra gondolok!