Hol is kezdhetnénk, mint egy csendes kis halászfaluban melynek a fő termelése a körülötte lévő vizek határozták meg. Apuka egy tipikus favágó karakter volt, aki kidolgozta a fél életét férfihez hűen a család érdekében. Akkor még halászat volt a mestersége, ám nem is olyan sokkal később vadásznak állt. Ekkor kezdte megtanítani Hakon fiát erre a sportra, ha szabad így fogalmaznom. Az anyjáról, mint akkor is tudni lehetett tenebris volt. Vele nem fűződött oly szorosra a kapcsolatuk, hogy szeretni tudják egymást, mint anya a fiát fiú az anyját. Körülbelül tizenöt éves lehetett amikor az anyja gyors, megfontolatlan és kegyetlen volt. Mivel a házaspár már nem szerette egymást, egy heves vitatkozás folyamán megölte az anyja a gyermek szeretett apját. Ezt Hakon végignézte és fellobbant benne a gyűlölet tüze. Amikor anyjához fordult, nem bírta elviselni a látványt. Tudta, hogy vér tapadna a kezéhez ha elsunnyogva megbocsájt félelemből az anyjának. A másik variáció pedig nem volt más, minthogy a két kezével megölje, darabokra szedje azt a kétszínű férget, ki megölte a szívéhez legközelebb álló egyént. Tehát mikor anyjához fordult, hogy megbocsátása jeléül megölelje a zokogó asszonyt, felvette a fémből készült, kissé rozsdás juhnyíró ollót, majd hátulról a nyak és koponya közötti lágy részbe felszúrta az éles célszerszámot. A nő csak pár másodperc után halt meg, de sikerült kiszabadítania a lelkét, mely egy babáta szállt át, ami a húgáé lett volna, aki meghalt még születése előtt és az anyja azt a tárgyat úgy őrizgette, mint a szeme fényét. Teljes meggyőződésben volt, hogy a gyermeke lelke beleszállt a játékba. Miután eltulajdonította a babát Hakon azzal a céllal élte egy ideig életét, hogy anyja lelkét áttegye egy nyakláncba, amit mai napig visel. Ezek után egyedül nevelkedett. Saját maga tapasztalta ki az élet árnyoldalait, bár kinek kell több? Mivel a nyakláncban lélek van, ez a szeme fénye. Arra kárhoztatta anyját, hogy a világ végezetéig ott sínylődjön abban a kis lyukban. Hogyan is került Rememdius városba? Remek kérdés. Egy "megbízás" miatt került ide, de a hely magával ragadta. Vett egy lakást és beköltözött a beaucei juhászkutyájával. Bár nem tapasztalta meg még az emberi élet szerető oldalát, talán mélyen tudja, hogy a "reményben hinni kel. Ez a kettő hal meg utoljára, a hit és a remény."