Harper egykeként élte világát mindig is. Neves iskolákba járt, jó nevelést kapott szüleitől, ámbár ahogy egyre több gyertya égett születésnapi tortáján, úgy egyre kikívánkozott a túlzott jó neveltségből és szabadságra vágyott. Erejét is ekkor vélte felfedezni. Nagybátyja terelgette útját hogyan használja és uralja erejét. Kapcsolatuk nagyon szorossá vált, azonban a 15 éves kis Harpernek fel sem tűnt, hogy nagybátyja célja az volt, hogy a család ellen uszítsa. Akkor döbbent csak rá igazán, amikor képtelen volt megszökni otthonról egy este. Rájött, hogy rokona kihasználja és bántotta a lelkiismerete, amiért szeretett szüleivel – legfőképp édesanyjával – viselkedett. A férfi nem volt tétlen, amikor a lány ellenkezett vagy nem akart megtenni valamit parancsára, megverte. Sajnos többször is előfordult, és nem csak otthon zaklatta Harpert, hanem már az iskolába is követte. Szüleinek nem mert beszámolni a történtekről, gyógyító mágiát használt magán, amit az évek során egyre jobban tudott. Azonban édesapja rajtakapta a nagybácsit, amikor éppen kezet emelt – már nem első alkalommal – Harperre. Iszonyatos családi balhé keveredett, már-már a varázsigék is szálltak az addigi csendes házban. Nem maradhatott el, hogy a Tanácshoz vigyék az erőszaktevőt, akinek méltó büntetés járt. A Tanács tagjai közt ott volt a nagyapa, akit akkor szíven ütött a valóság, és hogy családjával ilyen történhetett. Ritkán volt otthon, s mardosta a bűntudat, amiért egy szem unokájával ilyen szörnyűség történt. Innentől kezdve rajta tartotta szemét, s mások is így tettek a nagyapa akaratára. Természetesen ez a lánynak nem tetszett, hiába tudta, hogy csak az ő érdekében van ez a cirkusz. Teltek-múltka az évek, a lány sikeresen végzett a középiskolában, majd Rememdius Egyetemén találta magát. Hiába az elvágyódás, mégis a környékbeli legjobb egyetemről beszélünk. Nagy vitatkozások után csak sikerült rábeszélni szüleit, hogy elköltözhessen és élje fiatal éveit, ahogyan ő szeretné. Egyetemi tanulmányai mellett rendezvényszervezéssel foglalkozik.