Egy kémcsőben kezdődött az élete, az apja ugyanis a spermabank névtelen 3918-as adományozó volt. Az anyja azért választotta a mesterséges megtermékenyítést, mert elfoglalt nő volt, és a kapcsolatai mindig kudarcba fulladtak, a kora előrehaladtával pedig szeretett volna egy gyereket. A beültetés kétségtelenül jól sikerült, ugyanis első próbálkozásra egy ikerpár fogant meg, Thea és a nővére Daisy. Kétpetéjű ikrek lévén nem hasonlítottak túlzottan, bár voltak hasonló vonásaik, de csak annyi, mint egy átlag testvérpárnak. A lényegi különbség kettőjük közt a bőrszínük volt, Daisy ugyanis az anyja afroamerikai jegyeit örökölte, míg Thea inkább a rejtélyes apa púderfehér bőrét. Az anyjuk rettentően elfoglalt ember volt, ugyanis a saját vállalkozása mellett vigyázott a két gyerekre. Egy idő után viszont már képtelen volt egyeztetni a munkáját és a magánéletét. Ezért nevelte a két lányt egy bentlakásos dadus, aki nem volt túlzottan odaadó a munkkájával szenben. Éveken keresztül bár elvégezte, amit el kellett végeznie, mosott, főzött, takarított, de mindent csak felületesen csinált meg. A két lányra is aligha figyelt oda. Ha igazságot kellett tenni a gyerekek között, mindig csak rontott a helyzeten. Részben ezért is hidegült el egymástól Thea és Daisy, bár nem ez az egyetlen indok. Az anyukájuk is rátett egy lapáttal a vitákra, ugyanis mindigis látványosan Daisyt szerette jobban. Daisy a tökéletes, Daisy a csodálatos, Daisy a tehetséges. Thea pedig legyen végre olyan, mint Daisy. Ez volt az alapfelállás náluk. A legszomorúbb az egészben, hogy Daisy durván rájátszott az egészre, Thea pedig ezért napról napra utálta meg egyre jobban a nővérét. Az iskolás éveik alatt pedig egyre csak leépült a kapcsolatuk. Thea mindig is molettebb alkat volt, mint a model termetű ikertestvére, a husikájáért pedig előszeretettel csúfolták a kegyetlen gyerkek. Daisy mindig a szekálók oldalán állt, sőt, megsúgott kínos titkokat a többieknek Theáról. Persze ha ez fordítva történt meg, ha Thea mondott dolgokat a nővéréről, akkor a hiszti orkánerővel kavart fel mindent otthon. Egy idő után már nem is próbálkozott, csak megtörten cipelte a ránehezedő súlyt. Ő volt az okoska, a stréber, a kövér, Daisy pedig mindenki kedvence. Középiskolásként szívta el az első cigijét, onnét pedig már csak lefelé volt. Rossz társaságba keveredett, akik nem csak a hétköznapi dohánnyal ismertették meg. Elszívott mindent, bevett mindent, amit a kezébe adtak, és használt tűkkel szurkálta magát. Ez tette boldoggá, rájött, hogy a tudatmódosítószerek szeretik őt. A drogos életmód durván meglátszott rajta, bár próbálta takargatni a vérágas szemeit, de Daisy azonnal kiszúrta. Sose volt vele azelőtt olyan kedves, mint amikor leüvöltötte a fejét, hogy nem normális, ezzel tönkreteszi magát. De Thea ettől csak még inkább nyeregben érezte magát. Új erőre kapott, és mindenkinek beolvasott, akinek csak lehetett. Daisyt mondjuk napi rendszerességgel küldte el a picsába. Minden második szava egy káromkodás formájában kristályosodott ki, és lenézett mindenkit, aki előtte őt becsmérelte. Ekkoriban lett erőteljesen feminista is, bár ez már ez az anyja egyéjszakás kalandjai miatt korábban megfogalmazódott benne. Szinte sose volt otthon, mindig a drogos haverjaival lógott. Az egyik közös szívós bulijuk viszont nagyon eldurvult, Thea kifejezetten odafigyelt arra, hogy ne feküdjön le fűvel fával, de másnap reggel három srác mellett ébredt teljesen meztelenül. Ekkor volt nagyjából 16 éves. Az évek teltek-múltak, és szinte az egyik napró a másikra lett rosszul. Egy egyszerű vírusnak indult, de végül AIDS-et diagnosztizáltak nála. Azt mondták neki, hogy egy fertőzött tű okozhatta a betegséget. Először hitt nekik, aztán már egyre kevésbé. Kezdett beleőrülni abba, hogy otthon fekszik, és lassan épül le. Tudta, hogy a halál vár rá, nincsen gyógymód. Végül teljesen bekattant, felállította magában azt a teóriát, hogy az a három srác egyik adta át neki a betegséget. És annyit kattogott rajta, hogy végül teljesen elhitte. Talált egy pisztolyt a házukban, amivel eredetileg magát akarta megölni, hogy végetvessen a halálra való a végtelen várakozásnak, de aztán megvilágosodott. Ráébredt, hogy nem halhat meg úgy, hogy az tovább él, akitől elkapta a vírust. Így besétált az iskolába, és kézremegés nélkül lőtte le az egyik fiút, majd a másikat, aztán a harmadikat és végül az utolsó golyót Daisybe röpítette. A tekintete üres volt, és a könyörtelenséget sugárzott magából. Nem gondolt bele, hogy nem tőlük kaphatta el a betegséget, hiszen ők tünetmentesek voltak. Csak a bosszúvágy hajtotta, és a halál utáni sóvárgás. A kiérkező rendőrök egyikébe is teljesen tudatosan lőtt bele, majd kihúzott háttal fogadta a válasz golyót, ami szíven találta. Még utoljára elmosolyodott, mielőtt holtan hulhatott volna össze. Édes halál. Rémülten ébredt fel, és egy ismeretlen fickót látott maga előtt. Azt állította, hogy Alexandernek hívják, és most már az ő "alakváltója". Nehezére esett felfogni mi történik, nemrégiben még békésen nyugodott, most meg felkeltették álmából. Ez az Alexander fickó nagyon nem volt neki szimpatikus. Állandóan próbált neki ellent mondani, de az újra meg újra legyőzte. Theának nehezére esett ezt elfogadni. Végül Alexander Theat, mint valami tárgyat, ajándékba adta az öccsének, akit Lucasnak hívtak. Ő már egy fokkal szimpatikusabb volt, de ettől még ugyan úgy ellent mondott. Ő csak el akart menni, hogy újra öngyilkos lehessen, ha már úgy tűnt, hogy az első nem jött össze.