Evelyn a család második gyermekeként született, 3 évvel bátyja után. Minden adott volt egy tökéletes gyermekkorhoz és egy szép jövőhöz. Apja egy kisebb cég vezetője, anyja pedig orvos volt, megengedhettek maguknak egy kényelmes, vidéki házat és nem kellett soha nélkülözniük, fenn tudták tartani a számukra kellemes életszínvonalat. Igazi apuci pici lánya volt, a kifejezés jó értelmében. Édesapja igyekezett megóvni gyermekeit, főleg a törékeny kislányát és egyengetni az útjukat egy biztos jövő felé. Eves gyermekkora szinte tökéletes volt. Testvérével együtt a család szeme fényei voltak, órákat játszhattak a kertben. Habár a lány sosem kérkedett helyzetükkel, szinte visszahúzódó volt, mégis sok barátra tett szert az évek alatt. Ám az álomvilág varázsa megtört, mikor egy este a fivére a barátaival indult el szórakozni, de nem tért haza. A fiú utáni nyomozások hetekig, hónapokig húzódtak, végül hivatalosan is eltűntnek nyilvánították. Édesanyja beleroppant fia elvesztésébe, apja pedig minden erejével próbálta összetartani a családot. Ugyan ma már nem beszélnek a történtekről még mindig fájó téma ez a család minden tagja számára. Mindenki máshogy dolgozta fel ezt a traumát. Evelyn egy időre elzárkózott a világtól és néhány barátját is elvesztette, de elkezdett táncolni, majd mikor már nem érezte olyan jól magát ott, mint eleinte, elkezdett rúdtánc órákat venni és a hajlékonyságát is fejlesztette folyamatosan. Így szeretett bele a polefitness-be is. Mikor az anyját felkereste egy magántulajdonban lévő kórház az egész család a költözés mellett döntött, de így Evie-nek iskolát is kellett váltania és választása a rememdiusi egyetemre esett. Az új iskolához való alkalmazkodást szülei egy kisebb, saját lakással próbálták kényelmesebbé és egyszerűbbé tenni számára. Ma már a lány olyan akár régen volt. Kissé naiv, de végtelenül kedves és megbízható.