Joy egy meleg júliusi nap reggelén látta meg a napvilágot, erősen koraszülöttként. Az anyján a kórházban kénytelenek voltak császármetszést végrehajtani, mivel a magzata nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, azzal fenyegetve, hogy még a kiemelése előtt életét veszti. Az első pár napban az sem volt világos, a lány életben fog-e maradni, és az orvosok akkor sem jósoltak túl jó jövőt neki, ha esetleg valami csoda folytán megmaradna. Rengeteg súlyos fogyatékossága lehetett volna, mentális és testi egyaránt, de végül megúszta egy nagyon alacsony súllyal, hanyatló immunrendszerrel és két igencsak kiábrándult szülővel. Az anyja és az apja egyaránt befolyásos tenebris boszorkányok voltak, akik nagy vagyont halmoztak fel, vettek egy gyönyörű házat, és a csodálatos összképükbe már nem is hiányzott más, csak egy megfelelő örökös. Mint kiderült, Joy nem bizonyult jónak erre a posztra, legalábbis szerintük, és egészen a kezdetektől fogva pontosan így is viszonyultak hozzá, hamar nagyon keserűvé téve őt. Az csupán hab volt a tortán, hogy Joy születése és annak körülményei annyira megviselték az anyja szervezetét – bár sokan inkább egy rivális koven kezét sejtették a dologban –, hogy nem tudott volna még egy gyereket vállalni, csak komoly életveszély esetén. Mint kiderült, a nő jobban szerette magát, mint esetleges vérvonalának jövőjét, így hát inkább elkötette a petevezetékét, elvágva minden esélyét a szülés közbeni elhalálozásnak. Joy apja ebbe nem tudott belenyugodni, és két évvel a gyereke születése után örökre elhagyta a családját. Az anyja Joy-t hibáztatta az egész miatt, és minden szeretet, melyet addig táplált a lánya irányába, akkor el is halt, mint egy levágott szár virág. Válogatott módszerekkel gyötörte a lányt, aki ezt valószínűleg nem is viselte volna el sokáig, ha egy kedves, még a bonum értékeket követő nagybátyja nem vette volna a védelmébe. Amíg csak az anyja keze alatt volt, Joy végig színjeles tanuló volt. Először még csak a maga erejéből, de aztán ahogy kezdte felfedezni az erejét, és tanulgatni kezdte a saját határait, már az erejét is bevetette a maga érdekében. Nem nagyon állt előtte megfelelő erkölcsi példa, mivel a nagybátyja igencsak gyenge jellemnek bizonyult, az anyját pedig vagy nem látta, vagy nem akarta látni. Tizennégy éves volt, amikor végleg a tenebriseket választotta, bár ölni még sokáig nem ölt. Tizennyolc éves korában leérettségizett, és az apja még abban az évben el is halálozott. Joy nagy meglepetésére tekintélyes vagyont hagyott a lányra, mint egyetlen örökösére, aki innentől fogva már nem nagyon látta értelmét a tanulásnak, így hát nem is ment egyetemre. A pénz nagy részét befektette, egy másik felét pedig elhelyezte a saját bankszámláján, a lehető legtávolabbra a saját anyja kezétől. Eltelt még egy év, amiben egyedül utazgatott, fittyet hányva minden intelemre vagy tanácsra, és kezdte egyre jobban mellőzni a diszkréciót is. Több családtagja halálhírére érkezett haza, többek között az anyjáéra és a nagybátyjáéra is. Kis híján belefutott a gyilkosaik kezébe is, egy boszorkányvadász csapatéba. Még időben sikerült észbe kapnia és eliszkolnia előlük, bár többüket is meg kellett ölnie közben. Több államon keresztül üldözték, végül azonban elvesztették a nyomát, legalábbis úgy tűnt. Joy végül rátalált Rememdius városára, ahol önmaga védelme érdekében becsatlakozott az egyik helyi tenebris kovenbe, és keresztúton ugyan, de felvette a rokonai után járó hagyatékát is. Egyenlőre alkalmi munkákat vállal, csak azért, hogy alibit és társaságot biztosíton magának, mivel maga az anyagi helyzete ezt nem indokolná meg.