Megara története valamikor az ókori Görögországban kezdődött. Megtiszteltetésnek számított, ha valakiből papnő lehetett, neki pedig nagy ambíciói voltak ezt illetően, ugyanis Athéné templomának szeretett volna a főpapnőjévé válni. Tudta, hogy ehhez rengeteg munka és maximális odaadás kell, viszont csupán a cél lebegett a szemei előtt. Gyönyörű volt, a kérői sora pedig végtelen volt, ő azonban mindenkit visszautasított. Nem érdekelte a pénz, a hatalom, ő csupán Athéné istennőt szerette volna szolgálni. Ahhoz pedig, hogy valakiből papnő lehessen, örök szüzességet kellett fogadnia. Ezt boldogan meg is tette, ugyanis nagyon apró árnak számított neki. Hamarosan felfigyeltek a szorgalmára, megbecsült papnő vált belőle. Rengetegen csupán azért látogatták a templomot, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek a szépségéről. Megara érkezése előtt egy másik papnőt, Ambrosiát rajongták körül, aki ennél semmit sem élvezett jobban. Mikor pedig a figyelem felé halványulni kezdett, s Megarát egyre többen szerették meg, a szívében legyűrhetetlen és állandó féltékenység született. Egyik nap, mikor Megara a piacon vásárolt, felkeltette a király figyelmét. Megara számos alkalommal elutasította a férfi közeledéseit, ugyanis nem akarta megszegni az esküjét. A király konfliktusba keveredett az akkori, idősödő főpapnővel, mikor pedig megpillantotta Megarát, a hófehér ruhájában, akkor csak egy tárgyat látott benne, amit birtokolhat, s elveheti a főpapnőtől. A király végül megunta a folytonos visszautasításokat Megarától, ezért eldöntötte, hogyha az ajánlatok nem működnek, akkor majd az erőszak fog. A lány Athéné templomába menekült, abban reménykedve, hogy az istennő megvédi majd. Segítség azonban nem érkezett, se istentől, se embertől. A király megerőszakolta Megarát, aztán pedig magára hagyta. Ambrosia ennek az egésznek a szemtanúja volt, de ahelyett, hogy segített volna Megarán elmondta a főpapnőnek és a királynénak is, hogy mi történt. Megarát az esküje megszegése miatt láncra verték, s bebörtönözték. A királyné látogatást tett hozzá, s dühében elátkozta Megarát, akinek a gyönyörű hajkoronája helyett kígyók jelentek meg, s aki a szemeibe nézett azonnal kővé dermedt. Elterjedt annak a szörnyetegnek a híre, amivé Megara vált. Rengeteg harcos célpontjává vált, akik megakarták szerezni a fejét, hogy az lehessen a legfényesebb trófeájuk. Mindenki, aki megpróbálkozott a megölésével, ugyanabban a sorsban osztozott: kővé dermedt. Az egyik harcos, azonban, ahelyett hogy megpróbálta volna levágni Megara fejét, még segített is rajta, azzal hogy emberi testbe zárta, így megszabadítva a borzasztó kígyószerű altestétől. Más szörny talán átoknak tekintette volna, hogy megfosztották a valódi alakjától, azonban Megara nem volt szörnyeteg. A legjobb szándékkal helyezte bizalmát Athénába, illetve a többi papnőbe, azonban azok nem csak hátat fordítottak neki, hanem olyan eseményekért büntették meg, amikbe nem is volt beleszólása. Megara ezek után teljesen új életet kezdett. Az átlagemberek életét élte, s igyekezett meghúzni magát, hogy senkinek se keltsen feltünést. Végignézte régi birodalmak bukását, majd újak felemelkedését az őket megelőzőek poraiból. Bejárta az egész világot, de a szíve mindig visszahúzta Görögországba, annak ellenére is, hogy ott milyen borzasztó dolgok történtek vele. Azért költözött Rememdius városába, mert hallott arról, hogy a városban rengeteg természetfeletti lény tartózkodik. Nem barátkozni akart, csupán ha ilyen sok lény tartózkodik egy városban, akkor az ő természetfeletti aurája sem lesz már annyira feltűnő. Már itt a városban tartózkodása alatt történt meg egy incidens, ami a múltjában történt elátkozós incidens után a leginkább megviselte. Mindig is tisztában volt azzal, hogy milyen csinos és hogy az ártatlan mosolya sok férfi fantáziáját felkorbácsolhatja. Pontosan ezért igyekezett mindig úgy viselkedni, hogy azoknak a férfiaknak nem küld félreérthető jeleket, akiktől ő se akarna semmit. Szerinte ez lenne a normális, hiszen minek flörtölgessen olyan pasival, akihez bottal sem nyúlna hozzá. Csupán azért nem volt benne semennyi tartás sem a férfiaktól, mert pontosan tudta, hogy van egy aduásza: ha valaki erőszakoskodni próbálna vele, arra elég egy pillantást vetnie és már kővé is változik. Azt pedig sosem gondolta, hogy egyszer adódik egy olyan helyzet, amiből nem tudja kimenteni magát a képessége segítségével. Éppen az erdőben volt futni, mikor szinte a semmiből előtte termett három férfi. Nem igazán hatotta meg az erőfölény, ugyanis a fizikai erő egy cseppet sem számít, hogyha elég egy pillantás és az ember kőszoborrá változik. A társaság negyedik tagját, azonban nem vette észre időben. Az hátulról egy kendővel takarta el Megara szemeit, a kezeit pedig a háta mögé csavarta. Mivel a lány fizikai ereje még így is több volt, ezért lett volna esélye arra, hogy kiszabaduljon, azonban a férfi - aki feltételezhetően boszorkány volt - egy varázslatot kezdett mormolni, aminek hatására Megara olyan gyengének és erőtlennek érezte magát, mint még soha. Rongybabának érezte magát, közben a világ forgott körülötte, olyan volt, mint amikor egy ember tetemes mennyiség partydrogot kap. Könnyedén felkapták, s egy nem messze lévő faházba vitték. Kétség sem fért ahhoz, hogy már figyelték egy ideje, hiszen máskülönben nem tudhatták volna, hogy merre jár futni, ahogyan a képességeit, illetve a gyengeségeit sem ismerhették volna. A mágiától, amit ellene használtak, teljesen tehetetlen volt. Mivel szinte nem érzékelt semmit a környezetéből, a látását pedig gátolták, a részleges átváltozáshoz pedig túlságosan gyenge volt, ezért nem igazán tudott védekezni. Semmit sem tudott a csoportos nemi erőszak ellen tenni, amit elkövettek ellene. Mikor a boszorkány - mert csak egy volt az - elélvezett, meggyengült eléggé ahhoz a varázslata, hogy Megara ki tudjon szabadulni. Lelökte magáról a férfit, letépte a szeme elé kötött kendőt és azonnal kövé dermesztette a boszorkányt. Természetesen a társait sem hagyta meglógni. Mindannyian halálra vált arckifejezéssel váltak kövé. Megara ezt követően széttörte a szobrokat, csupán azok fejeiből egy-egy nagyobb darabot vitt magával. Azokat kiállíotta a lakásában a többi szobordarab mellé, amik egyszer mind olyan emberek voltak, akik ártottak neki.