Phoenix annak ellenére, hogy Rememdius városában született és cseperedett fel, sosem találkozott semmilyen természetfeletti jelenséggel sem a huszonegy általa megélt év során, egészen a haláláig. De ne szaladjunk ennyire előre. Egy középosztálybeli család első gyerekeként látta meg a napvilágot. Bár, anyagilag nem igazán voltak elengedve, a szüleitől még így is megkapott mindent, amit csak szeretett volna. Ez ellenére nem volt elkényeztetve, mindent megbecsült, amit ajándékba kapott és nagyon vigyázott is a cuccaira. Amint elég idős lett, akkor különböző részmunkaidős állásokat vállalt, hogy keressen magának egy kis plusz pénzt, így ne a szüleinek kelljen megvenni azokat a dolgokat, amikre szüksége van. A szülei szerettek volna még egy gyereket, így a húga (Phoebe) megszületésével teljes volt az öröm a családban. Cassius remek báty volt, aki mindig vigyázott a kishúgára. Természetesen ők is veszekedtek, de mégis milyen testvérek élnek állandó békességben egymás mellett? Phoenix szüleinek nem volt pénzük az egyetem finanszírozására, viszont Cassius mindenképpen tovább szeretett volna tanulni, ezért még jobban rákoncentrált a focira, amivel sikerült is elérnie egy sportösztöndíjat. Az amerikai foci mellett, még hobbiszinten boxolt is, ez az időtöltés mindig segített neki lehiggadni meg kiszellőztetni a fejét. Éppen az egyik boxedzéséről sétált hazafelé, mikor lelassított mellette egy fekete furgon. Sosem volt az a naiv típus, inkább bizalmatlannak nevezném, ezért most sem arra gondolt, hogy biztos csak interjút szeretnének készíteni vele. Tehát mikor két férfi kinyúlt a kocsiból, ő már készen volt, így ő támadott először. Kirántotta először az egyiket, amelyiknek azzal a mozdulattal el is törte a karját, mikor a másik megpróbálta lefogni egy felütéssel eltörte annak állkapcsát. Mikor látták, hogy nem bírnak vele, kiszállt az anyósülésről egy tag, aki mormolni kezdett valamit. Phoenix nem értette, hogy mit mond, ugyanis nem angolul beszélt. Hirtelen olyan erős fájdalom járta át a testét, amilyet még sosem tapasztalt. Összeesett és mozdulni sem tudott, teljesen megbénult. Igyekezett magánál maradni, viszont egyre inkább homályosodott a látása, végül pedig magával rántotta a mélység. Egy sötét szobában tért magához, a csuklói össze voltak bilincselve a háta mögött, egy lánccal pedig a falhoz rögzítve. Erőltetnie kellett a szemeit, hogy lásson is valamit az erős félhomályban. Rajta kívül még egy tucat embert pillantott meg. Ahogy maga mellé nézett, felismerte az exbarátnőjét. A lány még nem volt eszméleténél, így nem reagált Phoenix szavaira, ahhoz pedig messze volt, hogy a fiú megérinthesse. Hirtelen a fények felkapcsolódtak, amik egy ideig bántották Cassius sötéthez szokott szemeit. Ugyanazok léptek be az ajtón, mint akik elrabolták, de voltak közöttük új arcok is. Anélkül, hogy bármit mondtak volna, nekiálltak elvágdosni a foglyok torkát. Kitört a pánik, mindenki sikítozni kezdett, sírni vagy könyörögni az életéért. Mikor Zara - Phoenix exbarátnője - mellé léptek, Cassius igyekezett segíteni rajta, de teljesen tehetetlen volt. Tehetetlenül nézte, ahogy elvágják a régi szerelme torkát. Ezután ő következetett, azonban annyira lesúlytotta Zara halála, hogy szinte fel sem fogta mi történik, mikor a hajánál fogva felemelték a fejét, s egy határozott mozdulattal elvágták a torkát. Nem sikerült túl jól a vágás, ezért Phoenix haláltusája nagyon hosszú volt. Folyamatosan fuldoklott, de még mindig kapott elég oxigént ahhoz, hogy ne fulladjon meg teljesen. Tizenöt perc után, azonban már nem vett újabb levegőt, megszűnt a szíve dobogni. Később mintha az előbbiek meg sem történtek volna, zihálva felriadt. A torkához kapott, de ott nem volt semmiféle sérülés, csupán a rászáradt vér emlékeztette arra, hogy az, hogy elvágták a torkát nem csak álom volt. Teljesen össze volt zavarodva, nem értette, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Ekkor az egyik tag - aki azt állította magáról, hogy tenebris boszorkány, bármit is jelent ez - össze-vissza kezdett beszélni a természetfelettiről, meg különféle lényekről, kiemelve az alakváltókat, amikké elvileg ők is váltak. Phoenixnek annyira abszurd volt az egész, hogy jóízűen felnevetett. A mosoly azonban az arcára fagyott, mikor Zarát kirángatták mellőle, a kör közepére. Valamit motyogott neki a "boszorkány", mire a lány szörnyen sikítani kezdett, majd lassan alakot váltott. Cassius nem hitt a szemeinek, ugyanis egy perccel később Zara helyén már egy őzike állt. Nem sokáig tudta megtartani ezt az állati formát, s pár pillanattal később, már újra emberként feküdt a földön. Erre a boszorkány - akinek Phoenix lassan kezdett hinni - elővett egy fegyvert, közölte, hogy a lány haszontalan számukra ilyen gyenge alakkal, majd fejbe lőtte Zarát. A lányt a lábánál fogva húzta ki két férfi, vércsíkot húzva a padlón. Cassius olyan haragot érzett, mint még soha. Sosem volt túl jó abban, hogy uralkodjon magán, most azonban esélye sem lett volna elnyomni a rátörő agressziót. Érezte, ahogy a teste változni kezdett, a kezei mancsokká válnak, a körmei helyén karmok nőnek, végül pedig teljesen átalakul egy hatalmas grizzlyvé. Így a bilincseitől is sikerült megszabadulnia, ezért rárontott a boszorkányokra. Egyiket tépte szét a másik után, néggyel sikerült is végeznie, egyet pedig megsebesítenie, mielőtt valami varázslat miatt nem bénult és változott volna vissza. Ekkor egy fejberúgták egy acélbetétessel, mire elveszítette az eszméletét. Mire újra magához tért a jobb mellén egy tetoválás virított. Rajta kívül még négyen - három srác meg egy lány - élték túl a "válogatást", a többieknek mind túl gyengének bizonyult az alakja. Akik túlélték mindannyian gazdagodtak egy tetoválással, ami az állati alakjukat ábrázolta, hogy így áttekinthetőbbek legyenek. Egy börtönszerű épületbe szállították őket, ahol rajtuk kívül még jó pár alakváltó raboskodott. Ott közölték velük, hogy egymás ellen kell majd harcolniuk, még a nézők fogadnak rájuk. Kicsit olyan, mint az illegális kutyaviadalok, csupán itt mindenféle állat megtalálható, akarom mondani alakváltó. Négy évet élt így, minden héten harcolt, volt mikor többször is. Ezáltal rengeteg sérülést szerzett már, jó párszor nézett ki mint egy előhalott, de a sérülései egy idő után mindig begyógyultak. Kicsit talán kezdett beletörődni abba, hogy itt fog meghalni. Eleinte nagyon sokat próbált megszökni, de mindig ugyanaz lett a vége: elkapták és megkínozták. Így egy idő után felhagyott ezekkel a próbálkozásokkal. Akkor lángolt fel benne újra a tűz, mikor az egyik legjobb barátját - akivel már ott ismerkedett meg - egy egyáltalán nem fair küzdelemben, gyakorlatilag halálra ítélték. Bravúros módon azonban sikerült élve kikecmeregnie az arénából, de még így sem hagyták életben. Ahogy becsukódott mögötte a kapu már kapta is a golyót a fejébe. Phoenixnek sikerült lázadást szítania, amely során jó pár boszorkány és alakváltó is az életét veszítette. Végül azonban nem jártak sikerrel, ugyanis a boszorkányok ereje nyomába sem érhettek. Egy Leslie nevezetű tag példát akart statuálni, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer. Nem csak a boszorkányok halála aggasztotta, hanem a jó pár megölt alakváltó is, akiket most pótolniuk kellett. Mivel Cassius indította az egészet, ezért őt ragadták ki a tömegből. Valami varázslattal bevont korbáccsal kezdték a meztelen hátát ütlegetni. A varázsereje abban nyilvánult meg, hogy a fájdalmat a sokszorosára erősítette, ráadásul a sebek amiket okozott, olyan tempóban gyógyultak, mint egy egyszerű ember esetében. Phoenixnek egy hang sem jött ki a torkán, ami talán csak még jobban feldühítette Lesliet. Végül a boszorkány húga Leandra lépett közbe, mielőtt a bátyja megölte volna. Cassius nem tudta, hogy miért segített neki a lány, azt sem hallotta, hogy mivel sikerült meggyőznie a testvérét, ugyanis addigra már nem volt eszméleténél. Most pedig Leandra alakváltója.