A vérszerinti szülei, Alexander és Zariah, akik a salemi boszorkányüldözések idején éltek, gyerekeket áldoztak fel, hogy örök életre tehessenek szert. Alexandernek sikerült véghezvinnie a varázslatot, ám Zariaht, aki várandós volt, elkapták egy bonum boszorkány jóvoltából. Így Zariah is a boszorkányégetések áldozatává vált, de mielőtt meghalhatott volna még megidézett egy démont, hogy az támassza fel, míg megszüli a gyerekeit, ugyanis ikreket várt. Ez meg is történt, majd a démon magával ragadta a pokolba. A két gyereket elátkozták, hogy 1990. augusztus 9-én ébredjenek fel a mély álmukból. Egy-egy tenebris boszorkány rendelkezett a sorsukról, ők helyezték el őket különböző családoknál. Oroszországban egy különösen forró nyári napon tért magához az álomból, amibe évekkel azelőtt ringatták. A család, akik magukhoz vették, már így is négy gyereket tartottak el, és Lana után nem sokkal még egy lurkó született, így végül is hatan lányok nevelkedtek együtt. Az apjuk egy tenyeres-talpas vérbeli orosz férfi volt, aki Szentpétervár legnagyobb tenebris kovenjének vezetői címét viselte magán. Nem mellesleg az egész Drozdov család ehhez a kovenhez tartozott. Az apa, Dmitry határozott személyiség volt, és kemény kézzel tartotta rendben otthon a dolgokat. Nem érdekelte különösben az az erkölcsi kérdés, hogy a lányokat nem szokás verni, ugyanis kérdés nélkül lekevert bármelyik szeme fényének, ha az nem viselkedett jól. Svetlana különösen rossz gyerek volt, aki hamar rátalált a sötét mágia ízére. Testvéreihez hasonlóan neki is volt saját fasmiliárisa, Arakho egy kistermetű jég sárkány, aki évszázadok óta kezdő tenebris boszorkányokat segített a fejlődésben. Arakho, bár elég képzett volt, de Lanával még ő is nehezen bírt. Nem az erejével gyűlt meg a baja, ugyanis a lány kezdetben elég nyugis varázsigéket használt, hanem a hebrencs természetével. Svetlana tréfásnak gondolt trükkökkel nehezítette a körülötte élők mindennapjait, de az apja ilyenkor mindig feltűnt a semmiből, és jól megruházta az imádott kislányát. Szükség volt erre a szigorra, ugyanis feltehetően ezért lett Svetlanából végül az a felnőtt nő, aki. Lana az erejét időről időre fejlesztgette. Kifejezetten szerette magát trenírozni, hogy aztán a tökélyre fejlesztett varázsigékkel felvághasson a nővérei előtt. Tizennyolc éves korára ért el egy olyan szintet, hogy már Arakhora se volt szüksége, mert egyedül is tudott boldogulni. A familiárisa távozása után belevágott az igazán sötét varázslatok tanulásába, amit a kis sárkány mindig megtiltott neki. Ezt a tudását pedig később kivallóan tudta kamatoztatni, és hogy mért, az a következőkből kiderül. Svetlanának és a nővéreinek a fülét állandóan azzal rágták, hogy jó családba házasodjanak, így a lánynak se volt más választása. Lana huszonegy évesen egy gazdag amerikai tenebris családba házasodott be, mert nem akart a továbbiakban Oroszországban élni. A szülei borzalmasan büszkék voltak rá, hogy nem ragaszkodott a mai menő dolgokhoz, mint szerelemből való házasodás. A férje, Braiden egy jóképű fickó volt, akivel akkor találkozott először, mikor a férfi üzleti úton volt Szentpéterváron. Lana a találkozásukat követő egy éven belül kiköltözött Braidenhez, és össze is házasodtak, aminek örömére Svetlana vízumot kapott az Egyesült Államoktól. Nevetségesen boldogak voltak. Lana csatlakozott a férje kovenjéhez, és ott is mindenki meglepően kedves volt vele. Huszonhárom évesen esett teherbe a lányával, a zöld szemű vörös hajú Natashaval, akinek születése felkavarta az álló vizet. Lana mindössze pár percig tarthatta a kezében a kislányt, ugyanis a látogatóba érkező koven tagok elvették tőle, és egy szó nélkül vitték el az újszülöttet. Az anyósa csak fél várról odabökte Lanának, hogy az elsőszülötteket a koven mindig feláldozza, mert a gyerekek, főleg a boszorkány gyerekek vére sokat ér. Fiolákba töltik őket, és bájitalokat készítenek belőle. Nyugtató jelleggel Braiden anyja még hozzátette, hogy Lana is kaphat a lánya véréből, mi több a 10%-a őt illeti. A Svetlanában feléledő anyai ösztönök kihozták a legsötétebb énjét. Először Braiden anyját fosztotta meg a szellemi értékeitől, egyszerűen összeroppantotta az elméjét. Ezután bevonult a koven központjába, ahol a kicsi Tashát kínozták. Egy védővarázslattal oltalmazta a lányát, miközben felgyújtotta az egész kócerájt. Rengetegen bent égtek, ugyanis az épület pillanatok alatt vált a tűz martalékává, de voltak olyanok is, akik elég hamar kapcsoltak ahhoz, hogy ki tudják menekíteni magukat az erejük segítségével. Ezután Svetlana besétált az épületbe – vagyis ami maradt belőle -, és kihozta a kislányt. Úgy festett mégse érkezett elég korán, ugyanis Natashán már így is maradandó mély vágások éktelenkedtek, mert élve akartak minden csepp vért kipréselni aprócska testéből. Lana minden tőle telhetőt megtett, hogy az átkokkal nyitva tartott sebektől megszabadítsa a kislányát, de ezeket a hegeket sose sikerült neki egészen eltűntetni. Svetlanát az élve maradt koven tagok üldözték, köztük a férje is a nyomában volt. Lana, bár megfogadta, hogy nem támaszkodik többet a szüleire, ezúttal kénytelen volt segítséget kérni. Az apjának Rememdiusban volt ismeretsége a Drych kovenben, így Lanának volt hova menekülnie. Ráadásul pár nagyobb erejű tenebris boszorkány segített neki végleg eltűnni, hogy a nyomkövető varázslatokkal se érhessék utol. Hatásosnak bizonyultak az intézkedések, ugyanis Lana négy éve sértetlenül él a lányával a városban. Egy életre lekötelezték a koven tagok olyannyira, hogy azóta ő is oszlopos tagja a csoportnak.