Új bejegyzés Frissítés

2018.04.17. 22:18 Shadows

Őt ne rakd be Nicky, hanem egyszerűen töröld - köszi <3 2018.03.06 19:15 Shadows „ Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 Név: Laslay Langdon Születés és halál dátum: 1996. november 20. - még él (Adét és Lucast ismerve már nem sokáig x”D) Gazdája: Lucas I. Hjalmar Formája: Indiángébics Külső: Las kifogásolhatatlan alakkal rendelkezik. Hosszú combjai, és vékony csípője, valamint szálkás izomzata van hála a rengeteg táncórának. Nőies idomokkal rendelkezik, amit bár nem rejt véka alá, azért nem pakolja ki mindenét a kirakatba. Öltözködését inkább a visszafogottság jellemzi, szereti a puha, világosabb, krémszínű felsőket, és az egyszerű, esetleg szakadt farmereket. Nem fázós típus, ritkán látni pulcsiban, noha a bőrdzsekije szinte állandó kísérője. A ruhákat is csak bulizni meg elegáns helyekre vesz fel, nem a kedvencei. Cipőből rajong a tornacsukákért, meg a csizmákért, magas sarkút azonban sosem venne fel, utálja őket, ráadásul a magassága se kívánja meg, 175 cm-s termetével jóval túlnő az átlag hölgyrétegen. Elég csak az arcára nézni, hogy az ember rájöjjön, nem valami díszkurvával hozta össze a sors. Finom vonásai, kislányosan csillogó, egészen szürkének ható szemei vannak, arcán általában kedves mosoly látható, többek között ennek is köszönhető, hogy a legtöbben hamar és könnyen megbíznak benne. Haja barna színű, némi szőkés beütéssel. Lágy hullámokban omlik a vállára, ritkán kényszeríti copfba. Csak kivételes esetekben sminkeli magát, szereti ha természetesen néz ki, ráadásul arcát nem csúfítják pattanások, így nincs is szüksége több kilónyi alapozóra. Háttértörténet: Laslaynek a legkevésbé sem volt könnyű élete. Szüleit korán elvesztette, bár azt sosem tudta meg, mi lett velük. Volt aki azt mondta meghaltak, volt aki azt, hogy egyszerűen az árvaház küszöbén hagyták a lányukat. Ott élt egészen tíz-tizenkét éves koráig, amíg meg nem mutatkozott a tánctehetsége. Már előtte is nagyon szerette a zenét, és az arra történő mozgást, ha csak tehette táncolással kapcsolódott ki. Ez is hozta életében a változást, ugyanis egy nagyobb közönséget kapott árvaházi előadáson felfigyeltek tehetségére. Nem sokkal később érte jött egy balettáncos nő, akinek nem volt sem gyereke, sem párja, mivel egy betegség miatt nem lehetett gyereke, karriere miatt pedig nem volt ideje a pasikra. A kislánynak egy rossz szava sem lehetett, megkapott mindent, amit csak kért, kivéve az anyai szeretetet. A nő mindig rohant valahova, kevés időt töltött a kislánnyal, Laslay igazából csak akkor találkozott vele, amikor együtt táncoltak, vagy gyakoroltak, amúgy a nő személyzete szállította mindenhová. Keltic-nél, befogadójánál, azonban maradéktalanul kiaknázhatta a képességeit. Az ő vezetéknevét viseli, amit ugyan kezdetben furcsának talált, de aztán megszokta, és nem is tervezi lecserélni, márcsak a nő miatti tiszteletből sem. Keltic hihetetlen küzdőszellemmel megáldott nő volt, amiben a kislány lelkes követőjének bizonyult. Legalább olyan kitartó akart lenni, mint példaképe, délutánonként hosszú órákon keresztül gyakorolt. A suliban mindig színjeles volt, ráadásul kiderült, hogy kellemes énekhanggal is megáldotta a sors, aminek fejlesztésébe lelkesen vetette bele magát a lány. Szépen lassan a nevelőanyja is elkezdte értékelni Laslay példás előremenetelét, a kapcsolatuk egyre szorosabb lett. A nagy egymásra találást azonban ellehetetlenítette a lány első szerelme. Mint sokan mások, Laslay is bukott a rosszfiúkra, s az egyik viszonozta a vonzalmát, ugyanis lehetőséget látott benne. Összejöttek, és egy ideig minden szép volt, meg jó. Azonban a lány nem jött rá, hogy a fiú csak kihasználja, villog vele a barátai előtt. Ő teljesen bele volt habarodva, bármit megtett volna érte, még a nevelőanyjával is - elég csúnyán ráadásul - összeveszett a srác miatt. Aztán persze jött a feketeleves. Rajtakapta a fiút egy másik lánnyal. Teljesen kiborult és magába zuhant, többé látni sem akarta. A srác persze próbálkozott, a büszkeségét egyszerűen nem hagyta nyugodni, hogy ezúttal nem ő dobta a csajt, hanem pont fordítva. Végül Keltic dobta ki a nemkívánatossá vált hódolót. Ennek ellenére sem javult meg Laslayjel a viszonya, haragudott a lányra a rengeteg csúnya dologért, amit a fejéhez vágott. Ez is közrejátszott abban, hogy Laslay - közös megállapodással - bentlakásos iskolába ment. Ott kezdett beindulni a karrierje, egyre több versenyen vett részt. Ezzel együtt természetesen nőtt az utálói száma is. Az egyik konkurenciája, egy gyenge tenebrisi boszorkánylány minden éjjel azzal próbálta lejáratni, hogy belemászott az elméjébe, és alvajárásra buzdította, így Las gyakran eléggé kompromitáló helyeken ébredt. A későbbiekben a tenebrisi eléggé elszemtelenedett, már nap közben is igyekezett átvenni a lány tudata felett az irányítást. Csúnya pofára esésben volt része, ugyanis a lány eddigre már elkezdte valamiképpen, leginkább tudat alatt elsajátítani elméjének lezárását, így rosszakarója nem bizonyult többé elég erősnek ahhoz, hogy betörjön a szent helyre. Rememdiusról csak néhány hete hallott először, de a történetek alapján megtetszett neki a város, így ideutazott egy hétre, sulija szünetében. Tartózkodási hely: Lucasnál fog lakni Felhasználónév: Shadows

2018.04.17. 19:03 Volt

Karakter képei:  1 2 3 4 5 6 7 8 9    Teljes név: Joy Faith Findlay   Születési dátum: 1996. július 22.   Foglalkozás: Rakodómunkás és sofőr   Klán:  Tenebris   Koven: Oyathy   Familiáris:  -   Alakvátó(i): -   Amulett/Talizmán: Egy gondosan elkészített medál, amely plusz védelmet ad az elmét megcélzó támadások ellen.   Alapképesség:  Bábjáték. Ez annyiban különbözik a mentális manipulációtól, hogy nem érinti az alany tudatát, csupán a testét és a mozdulatait irányítja, így másképpen is lehet ellene védekezni. Egyszerre több (nem természetfeletti) embert is tud befolyásolni, vagy teljesen mozdulatlanul, vagy finom, tényleg magát a bábjátékot idéző karlendítésekkel. A hatásköre nagyban függ a hangulatától és a koncentrációjának mértékétől, és természetesen meguktól az alanyoktól is.    Külső megjelenés:   Az ember, ha először látja Joy-t, nem minden esetben tudja rögtön megmondani, milyen nemű egyénnel van dolga. Ez főleg a lány androgün vonásainak köszönhető, melyekre gyakran még rá is játszik az öltözkédésével, a viselkedésével és a sminkelés teljes hiányával. Ennek tetejébe még 172 centi magas is, melyhez vékony, fiús alak társul, és elsőre meglehetősen törékenynek látszó csontok. Rövidre vágott haja alapból búzaszőke, amivel ő meg is szokott elégedni, csak néha festeti át, ha éppen olyan kedve tartja. A bőre is világos, helyenként megtöri pár apróbb sebhely vagy heg. Kék szeme van, hogy világítani látszik az arcában, a tekintete pedig gyakran metszően éles. Több piercinggel is rendelkezik, mindegyiket a fülébe lövette be, de egy-kettőt már az arcába is tervez. Tetoválással nem rendelkezik, egyenlőre nem is akar, eléggé jól ismeri változó hangulatait ahhoz, hogy tudja, egy ilyen döntést mennyire könnyen megbánthatna. A ruházata egyszerű, leginkább unisex vagy férfiviselet, és a medálján és a piercingeken kívül nem nagyon hord más ékszert. Elegánsnak vagy kifinomultnak semmiképpen sem lenne mondható, de egyébként viszonylag rendezett, nyugodt hatást kelt – amíg a szája is alapállapotban van.    Leggyakrabban összeszorított ajkakkal, leginkább érzelemmentesnek vagy unottnak tűnő arccal látni. Ha már megszólal, akkor a szája sarkába gyakran kiül egy gunyoros kis mosoly, és rossz szokása, hogy ráncolja a szemöldökét, ami még akkorról maradt meg, amikor rossz volt a szeme.    Egyébként gyenge dohányszag szokta körbelengeni, tekintve, hogy naponta több régimódi, meglehetősen drága szivart – ha az épp nem áll rendelkezésére, akkor olcsó cigarettát – is elpöfékel.   Háttértörténet:  Joy egy meleg júliusi nap reggelén látta meg a napvilágot, erősen koraszülöttként. Az anyján a kórházban kénytelenek voltak császármetszést végrehajtani, mivel a magzata nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, azzal fenyegetve, hogy még a kiemelése előtt életét veszti. Az első pár napban az sem volt világos, a lány életben fog-e maradni, és az orvosok akkor sem jósoltak túl jó jövőt neki, ha esetleg valami csoda folytán megmaradna. Rengeteg súlyos fogyatékossága lehetett volna, mentális és testi egyaránt, de végül megúszta egy nagyon alacsony súllyal, hanyatló immunrendszerrel és két igencsak kiábrándult szülővel. Az anyja és az apja egyaránt befolyásos tenebris boszorkányok voltak, akik nagy vagyont halmoztak fel, vettek egy gyönyörű házat, és a csodálatos összképükbe már nem is hiányzott más, csak egy megfelelő örökös. Mint kiderült, Joy nem bizonyult jónak erre a posztra, legalábbis szerintük, és egészen a kezdetektől fogva pontosan így is viszonyultak hozzá, hamar nagyon keserűvé téve őt.  Az csupán hab volt a tortán, hogy Joy születése és annak körülményei annyira megviselték az anyja szervezetét – bár sokan inkább egy rivális koven kezét sejtették a dologban –, hogy nem tudott volna még egy gyereket vállalni, csak komoly életveszély esetén. Mint kiderült, a nő jobban szerette magát, mint esetleges vérvonalának jövőjét, így hát inkább elkötette a petevezetékét, elvágva minden esélyét a szülés közbeni elhalálozásnak. Joy apja ebbe nem tudott belenyugodni, és két évvel a gyereke születése után örökre elhagyta a családját. Az anyja Joy-t hibáztatta az egész miatt, és minden szeretet, melyet addig táplált a lánya irányába, akkor el is halt, mint egy levágott szár virág.   Válogatott módszerekkel gyötörte a lányt, aki ezt valószínűleg nem is viselte volna el sokáig, ha egy kedves, még a bonum értékeket követő nagybátyja nem vette volna a védelmébe. Amíg csak az anyja keze alatt volt, Joy végig színjeles tanuló volt. Először még csak a maga erejéből, de aztán ahogy kezdte felfedezni az erejét, és tanulgatni kezdte a saját határait, már az erejét is bevetette a maga érdekében. Nem nagyon állt előtte megfelelő erkölcsi példa, mivel a nagybátyja igencsak gyenge jellemnek bizonyult, az anyját pedig vagy nem látta, vagy nem akarta látni. Tizennégy éves volt, amikor végleg a tenebriseket választotta, bár ölni még sokáig nem ölt.  Tizennyolc éves korában leérettségizett, és az apja még abban az évben el is halálozott. Joy nagy meglepetésére tekintélyes vagyont hagyott a lányra, mint egyetlen örökösére, aki innentől fogva már nem nagyon látta értelmét a tanulásnak, így hát nem is ment egyetemre. A pénz nagy részét befektette, egy másik felét pedig elhelyezte a saját bankszámláján, a lehető legtávolabbra a saját anyja kezétől. Eltelt még egy év, amiben egyedül utazgatott, fittyet hányva minden intelemre vagy tanácsra, és kezdte egyre jobban mellőzni a diszkréciót is. Több családtagja halálhírére érkezett haza, többek között az anyjáéra és a nagybátyjáéra is. Kis híján belefutott a gyilkosaik kezébe is, egy boszorkányvadász csapatéba. Még időben sikerült észbe kapnia és eliszkolnia előlük, bár többüket is meg kellett ölnie közben. Több államon keresztül üldözték, végül azonban elvesztették a nyomát, legalábbis úgy tűnt. Joy végül rátalált Rememdius városára, ahol önmaga védelme érdekében becsatlakozott az egyik helyi tenebris kovenbe, és keresztúton ugyan, de felvette a rokonai után járó hagyatékát is.   Egyenlőre alkalmi munkákat vállal, csak azért, hogy alibit és társaságot biztosíton magának, mivel maga az anyagi helyzete ezt nem indokolná meg.   Tartózkodási hely: Kép   Felhasználónév: Volt

2018.03.28. 19:46 ade

Karakter képei: Teljes név: Davina Dhara Születés és halál dátum: 1994.04.22.-2018.01.31. Gazdája: Leslie Meyrew Formája: oroszlán Külső megjelenés: 180 centi magas, vékony-sportos testalkatú. Még ha nem is sportolna, akkor sem tudna több kilót magára szedni, mert nem is nagyétkű meg nem is marad meg rajta semmi, amit eszik. Középhosszú, sötétbarna hajába, rendszeresen melíroztat világosabb tincseket. Általában kiengedve hordja, csupán akkor köti össze, hogyha zavarja a teendőiben vagy ha eljönnek az a tipikus bad hair day napok. Néha, ha nagyon sok ideje van, akkor be is szokta fonni. Szemüveges, mert távolra nem lát rendesen, de általában kontaklencsét hord. A szemei jégkékek, amiket hosszú, dús szempillák kereteznek. Öltözködés terén nincs kőbe vésve az ízlése. Bármit felvesz, ami tetszik és jól is áll neki. Sminkelni csak nagyon natúran szokott, nem használ élénk színeket. Egy vörös vagy bordó rúzs nála a max.  Háttértörténet: Davina egy jómódú család második gyerekeként látta meg a napvilágot. A bátyja mindössze egy perccel volt nála idősebb. Az édesapjának hatalmas vállalatlánca volt, az édesanyja pedig sikeres ügyvéd volt, így a család dúskált a pénzben. Mindent megkaptak, amit csak akartak, olyan gyerekkoruk volt, amilyenről minden gyerek álmodik. Kissé talán el is kényeztették őket, Phoenix viselkedésén ez elég jól megmutatkozott, ugyanis nagyon arrogánssá vált. Ebben teljes mértékben az apjukra ütött, Davina inkább az a jégkirálynő jellem volt, mint az édesanyjuk. A legjobb magániskolákba jártak, az oktatásuk nagyon fontos volt a szüleik számára, akik nagyon szigorúan nevelték őket. Phoenix marketinget tanult, hiszen neki kellett tovább vinni az apjuk vállalatát. Davina jogi szakon tanult tovább, de nem (csak) azért, mert az édesanyjuk is ezt az útvonalat tette meg. Az egyetemi tanulmányai mellett, amit a Harvardon végzett, még a sportban is jeleskedett, ugyanis bekerült a röplabda válogatottba. Bár az egyetemen sokan próbáltak a közelébe férkőzni – főleg a családi háttere miatt – de csak azokat engedte közel magához, akiket nem csak az érdek vezérelt. A szülei persze nem békéltek meg a gondolattal, hogy a lányuk középosztálybeliekkel barátkozzon, ezért kénytelen volt látszatbarátságot fenttartani a szülei baráti körének sznob gyerekeivel. Ezek ellenére viszonylag jó kapcsolatot ápolt az édesanyjával-és apjával. Ez egy fogadáson változott meg. Csupán a felső elit, köztük a Dhara család is hivatalos volt egy eseményre, amit egy másik dúsgazdag család rendezett. Davina édesapja éppen a fogadó felekkel akart egy üzletet nyélbe ütni, így mindenkinek az volt a feladata, hogy lenyűgözzék a másik család tagjait. Davina egész jól kijött a fogadók fiával, aki egy igazi úriembernek adta ki magát. Egészen addig, még drogot nem kevert a lány pezsgőjébe. Mikor Davina hirtelen rosszul kezdte érezni magát, sejtette hogy itt valami nem oké. Ott is akarta hagyni a srácot, de az ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje friss levegőt szívni. Csak hogy nem a kertbe vitte ki a lányt, hanem a szobájába. Mire felértek Davina már alig volt magánál. A srác rámászott, s elkezdte kihámozni a ruháiból, de szerencsére a bátyja látta, ahogy Michael az emeltre terelgeti a húgát. Phoenix lerántotta Mikeot a lányról és adott neki egy erőteljes jobb horgot. Majd hazavitte a húgát. Miután ezt elmondták a szüleiknek, csak annyi volt a válasz, hogy nem történt semmi, biztos csak Davina reagálta túl vagy ő küldött kétértelmű jeleket Michaelnek. Az hogy a szülei az üzletet helyezték előtérbe – nem akartak konfliktust Mike szüleivel – azzal pedig nem is törődtek, hogy majdnem megerőszakolták a lányukat, olyan szakadékot ásott közéjük, amit már sosem tudtak áthidalni. Davinát azonban nem hagyták nyugodni a történtek, főleg az hogy Michael ennyivel megúszta. Bosszút akart állni. Ebben pedig nagy segítségére volt Phoenix, illetve egy egész focicsapat. Egyik este mikor Mike hazafelé tartott a kedvenc szórakozóhelyéről, berántották egy sikátorba, ahol gondoskodtak arról, hogy megkapja a büntetést a történtekért. Davina ezt az első sorból nézte végig, sőt az utolsó ütéseket ő mérte Michaelre, mielőtt az elájult volna. Súlyos belső vérzésekkel és számos csonttöréssel került kórházba. Davinának azonban ennyi nem volt elég. Vett egy macit, amin a jobbulás felirat állt és bement a kórházba meglátogatni Mikeot. Davina oxigént fecskendezett a fiú véráramába, természetesen ezt az egészet úgy csinálta, hogy a kamerák ne rögzíthessék. Michael nem sokkal a lány távozása után embóliát kapott. A halálát a súlyos verés következményének tulajdonították. A következő mérföldkő a lány életében akkor történt, mikor egyik este hazafelé sétált az egyetemről. Sokáig voltak órái, illetve a tél miatt nagyon korán is sötétedett. Éppen egy bár előtt haladt el, mikor négy srác fütyülgetni kezdett utána. Nem törödőtt velük, mert nem ez volt már az első eset, hogy utána szóltak volna az utcán. Akkor kezdte aggasztani a dolog, mikor észrevette, hogy ketten követni kezdték. Gyorsított a léptein, hogy lerázza a részegeket, azonban a másik két tag, hirtelen kilépett elé az egyik sikátorból. Ekkor megfordult Davina, hogy lelépjen a másik irányba, de addigra már azok is mögé léptek, akik eddig követték. Közölték a lánnyal, hogy Michael barátai voltak és hogy milyen érdekes, hogy az állapota egészen addig stabil volt, még Davina meg nem jelent. Davina sem volt teljesen védtelen, ugyanis ekkor már rendszeresen jetkundozott, ezért mikor az egyik srác ütésre emelte az öklét, könnyedén elkapta és kificamította a vállát. Az erő-és létszámfölény is a támadóinál volt, viszont részegek voltak, s lassan is reagáltak. Davina még látta, ahogy villan az egyikőjük kezében egy penge, azonban éppen akkor blokkolt egy másik ütést, mire a kés a combjába mélyedt. Ezzel egyidőben bekapott egy elég nagy ütést a mellkasára, ami miatt kiszorult a tüdőjéből a levegő. Miután a földre került rugdosni kezdték, főleg a hátát és bordáit érték. Egy fejére mért rugás után már teljesen tehetetlenné vált, nem veszítette el az eszméletét, de olyan volt, mintha kívülről szemlélné magát. A rugdosását azok után sem hagyták abba, hogy már egyáltalán nem mozdult. Mikor egy rendőrautó szirénáját hallotta meg, akkor a támadói kereket oldtak. Davina a kórházban lábadozott egy hétig, mire valamennyire sikerült rendbe jönnie. A szülei jogi úton akarták lerendezni a dolgot, viszont a lánynak sokkal jobb ötlete támadt. Egymás után vadászta le a banda tagjait. Az egyikre rárobbantotta a lakását, a másikat lelökte túrázás közben egy sziklaszirtről, a harmadiknak elvágta a fékzsinórt az autójában, így az halálos karambolt szenvedett, a negyediknek pedig felvágta mind a két csuklóját. Mindegyik gyilkosságot már ijesztő profizmussal követte el. Senki sem gyanakodott arra idegenkezűség lett volna a dologban, vagy balesetnek vagy öngyilkosságnak könyvelték el őket. Mikor az utolsó tag lassú haláltusáját nézte végig, egy hívatlan vendég érkezett. Davina azonnal kést ragadott, hogy elvarrjon minden esetleges szálat, viszont a férfi közölte vele, hogy ő is azért jött, hogy végezzen a sráccal, tehát lekötelezte. Még beszélgettek addig, még a srác kilehelte a lelkét, aztán a férfi, aki Leslieként mutatkozott be elhívta vacsorázni. Tehát innen elmentek egy menő étterembe. Ez volt az első randi, amit még jó pár követett. Körülbelül fél éve jártak össze rendszeresen, mikor Davina teherbe esett. Megijesztette a hír, hiszen még csak 20 éves volt, Leslievel pedig csak fél éve voltak együtt. A férfinek azonban sikerült meggyőznie, hogy minden rendben lesz, gondoskodni fog róluk. Így hát Davina megtartotta a gyereket, aki egy egészséges kisfiú lett, aki a Harley nevet kapta. Itt egy elég hosszú, rózsaszín ködös időszak következett, amit egy eldurvult veszekedés tornádó módjára szaggatott szét. Odaáig fajult a dolog, hogy Davina közölte Leslievel, hogy többet biztos nem látja a fiát, mert ők végeztek egymással. Mielőtt azonban még leléphetett volna Harleyval, Leslie megkérte a húgát, hogy ügyeskedjen valamit Davina fejében, hogy az elfelejtse ezt a veszekedést, s ne is akarjon elmenni. Itt megint következett egy happy időszak, aminek az vetett véget, hogy egy boszorkány feloldotta Davina elméjében azt a gátat, amit Leandra elrejtett. Mikor Davina rájött arra, hogy manipulálták évekig szörnyen dühös lett. Megint csak nagyon összevesztek Leslievel, Davina lekevert neki egy hatalmas pofont, aztán fogta Harleyt, bekötötte a kocsijába, ő is beült, aztán már úton is volt hazafelé. Ez szilveszter este történt, mikor ítéletidő tombolt odakint. Zuhogott az eső, az utak csúsztak, a látási viszonyok pedig katasztrofálisak voltak. Davina nagyon óvatosan vezetett, nem is hajtott gyorsan. Ekkor azonban egy részeg sofőr oldalról beléhajtott, így leszorította őt az útról, ami következtében a kocsival legurult egy domboldalon. A gépjármű többször is átfordult, mire megállt volna fejjel lefelé. Davinának vérzett a feje, szörnyen szédült, az egyik tüdejébe pedig egy hatalmas üvegdarab fúródott. Sípolva lélegzett, alig kapott levegőt, viszont hajtotta az adrenalin, na meg az anyai ösztönök. Kikapcsolta az övét, kimászott a kocsiból, aztán a hátsó ajtóhoz vánszorgott (négykézláb, ehhez is alig volt ereje). Harley eszméletlenül lógott az ülésében, a fején vér csorgott le. Davina rángatni kezdte az ajtót, de az be volt szorulva. Ekkor már nagyon szédült, össze-összecsuklott, s a külvilág is homályosodni kezdett körülötte. Davina betörte az öklével az ablakot, aztán mit sem törődve azzal, hogy az üvegszilánkok a húsába fúródnak, kiszabadította a gyereket. Harleynak még volt egy kis pulzusa, de már nagyon gyengén vert a kis szíve. Davina próbált még kitartani, de már szinte minden energiatartaléka kimerült. Ekkor megpillantotta Lesliet, aki feléjük rohant. Ennyire még sosem örült a férfi felbukkanásának. A kezébe nyomta a kisfiút, hogy vele ne foglalkozzon, csak őt mentse meg. Egy erős köhögőroham, ami folytán vért köhögött fel, rázta meg a már így is remegő testét. Leslie mielőtt elindult volna Harleyval motyogott valamit, ami következtében Davinának megállt a szíve, s élettelenül esett össze. Nem tudja pontosan, hogy mennyi idő múlva, viszont egy hullaházban tért magához. Először nem értette, hogy mi történt, de mikor meglátta Lesliet, összeállt neki a kép. Az alakváltósdi, csak azután kezdte érdekelni, hogy meggyőződött arról, hogy Harleyval minden rendben van, s már csak egy nagy alvásra van szüksége. Tartózkodási hely: Leslienél lakik Felhasználónév: ade

2018.03.27. 14:15 Shadows

Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, kiskép, NT Név: Leslie Meyrew Születés dátum: 1992. december 18. Foglalkozás: Ingatlanügynök Klán: tenebris – sötétség Koven: Drych Familiáris: - Alakvátó(i): 4-5 van neki általában (fogyóeszköznek számítanak nála) Amulett/Talizmán: Egy korbács, ami lassan és nehezen gyógyuló sérüléseket okoz, a fájdalomérzetet pedig sokszorosára növeli Alapképesség: Gravitáció manipulálás - bármit képes összeroppantani, egyetlen gondolattal Külső: Nagyjából két méteres magasságával, széles vállával és szálkás izomzatával nehéz nem észrevenni. Ehhez jön még sötét és baljóslatú aurája, aminek hála az emberek - és más lények - már minimum nyolcvanöt százaléka kitért előle. A többit pedig az erejével intézi el. Na jó, megesik, hogy kikerül másokat, de azzal sincs komoly gondja ha át kell gázolni másokon - akár szó szerint is. Van egy-két tetkója, de ezek egyikét se varratta, mindegyik valamilyen fekete varázslat alkalmazása után került a testére. Sötét színű holmikban jár - az ő szavaival élve nem hord “buzis” színeket-, legalább annyiszor látni öltönyben, mint lazább, farmer-póló plusz esetleg maffiózós fekete bőrkabát szerelésben. Kívülről hűvös elegancia jellemzi, belülről meg… arról inkább ne beszéljünk. Arca roppantul karakteres, amit általában hangsúlyoz is bajuszának és szakállának teljes hiánya is. E kettőt sosem hagyja tovább nőni a borostásságnál, hiszen hogy nézne már ki vele, ami pedig még fontosabb: hová lenne a tekintélye? Haja sötétbarna, és a legtöbbször kócosan áll össze-vissza, a világ összes kincséért se zselézné le. Szemei jégkékek - a legtöbbek belenézni se nagyon mernek -, de néhány sötét varázslat után vérvörössé válnak. Ilyenkor el lehet dönteni, melyik az ijesztőbb. Háttértörténet: Nem mondhatnám, hogy átlagos gyerekkora volt. Noha szerető családban nőtt fel, hamar kiderült, hogy az alma nem esett messze a fájától. Mindkét szülője tenebrisi boszorkány volt - az erősebb fajtából -, akik nagyon lelkesen fogadták fiuk érdeklődését a sötét mágia irányába, s egészen ifjún kezdte el űzni azt. Nagyjából mindenhol, ahol megfordult, ő volt a “rém”, amit kicsit sem bánt soha. Szereti ijesztgetni az embereket, valamint visszaélni az erejével. Az iskolában az érdemjegyeit sosem sem a teljesítményére, hanem a… nos meggyőző erejére kapta. Bármit amit akar megszerzi magának, mégha ez mások életébe kerül is. Elenyészően kevés fontos “ember” van az életében, azok is kivétel nélkül boszorkányok, a kovenének tagjai. Ezt leszámítva szabad prédának - és pompás gyakorlási alanynak - tekinti az embereket, de a boszorkányokat és egyebeket is. Talán a catenák némelyike ébreszthet benne némi érdeklődést, de ez se gyakori. Most ingatlanügynökként dolgozik, amit egészen élvez is, hiába a “fárasztó” ügyfélkör. Az utóbbi miatt sok kapcsolata van az alvilággal. Szabad idejében haverjaival szórakozik, amibe gyakran halnak bele mások, hiszen ez az egyszerű italozáson túl simán jelentheti a közös sötét varázslat végrehajtást is. Hobbijai közé tartozik még az erőszakoskodás, főleg nőkkel szemben - persze csak akkor, ha az alany magától nincs benne a mókában. Egy időben gyereket akart nagyjából négy éve (Lana kovenbe való érkezésekor) kb mindenkitől. Szerencsére ez a korszaka már elmúlt. Akkoriban rendszeresen a húgához állított be a hölgyeményekkel, hogy törölje ki az emlékeiket - ő ugyanis nem képes az elme manipulálására. Az egyik ilyen látogatás azonban megmentette húga életét, akit meglepett egy vadász, s a bátyja nélkül már halott lenne. Addig Leslie sokáig nyaggatta Leandrát, hogy csináljon magának alakváltót - ne a testvéreiét kérje kölcsön állandóan -, s ekkor - a bratyi legnagyobb megelégedésére -, a lány visszahozta a vadászt, aki kishíján elvette az életét. Leandra “szelidítő tevékenységeit” figyelve kapott kedvet ő is vadász alakváltók teremtésére, akik közül kevesen éltek néhány napnál tovább, de akad, aki még most is életben van. Leginkább húga miatt, de igyekszik tűrhetően kijönni az alakváltóival, és velük szemben nem lépten-nyomon visszaélni az erejével, ami viszont nem mindig jön össze. Mindemellett vele is ki lehet jönni, csak… nehéz. Tartózkodási hely: Lakosztály Felhasználónév: Shadows

2018.03.23. 14:54 Legi

Karakter képei: KÉP1  KÉP2  KÉP3  KÉP4  KÉP5  KÉP6  KÉP7  Teljes név: Percy Phoenix Születési dátum: 1998. november 29. Foglalkozás: színházi táncos Klán: bonum - fény Koven: - Familiáris: - Alakvátó(i): - Amulett/Talizmán: egy holdkő gyűrű Alapképesség: Izommemorizáció (képes bármilyen mozgást leutánozni) Külső megjelenés: Percy-t sosem nézték olyan idősnek, mint amennyi, ami elsősorban a kamaszfiús (lányos?) ábrázatának számlájára írható. A finomfehér bőre elbűvölő kontrasztot ad a mélybarna, csillogó szemeivel, az orrát pedig nagyon szereti magán. Az ajkai vékonyak, és a szája viccesen furcsa, mintha csak egy békát rejtegetne benne - ezt még ő maga is komikusnak találja, ha a tükörbe nézve átfürkészi a saját arcát. A szemöldökei közel sem a hasonmásai egymásnak, az egyik makacsul 'bozontosabb' a másiknál, a fülei nagyok, de nem borzasztóan feltűnően elállóak. A frizurája egyébiránt világosbarna, göndör fürtökből áll, amiket vagy beállít és hátrasimít, vagy hagyja őket frufruként a homlokába esni. Vékony alkatú, szálkásan izmos testű fiú, kicsit magasabb százhetven centinél. Ez sosem vált hátrányára, habár a legtöbb lány, akivel az élet összesodorta, magassarkúban (vagy esetenként anélkül is) már felé tornyosult. Ruhák terén... Ha először szeretném felvázolni Percy stílusát, az talán némi magyarázatra szorul, hogy tökéletesen érhető legyen, mert igazából kettő van neki; az átlagos és az androgün. Az átlagos a gyakoribban 'viselt' inkább, ilyenkor férfiruhákba bújik, és nem is mondaná rá senki, hogy nem egy fiús srác. Sokszor visel inget, előszeretettel a különböző nagy vagy apró mintásakat, de az egyszínű pólók, bő pulóverek, meg a farmer- és bőrdzsekik is fontos elemei a ruhatárának. Farmernadrágot hord a legtöbb esetben, kicsit az angol elegánsság felé hajolva bőrcipővel párosítva, vagy kevésbé elegánsan bakanccsal, ritka esetenként pedig sportcipő van a lábán, de ahhoz melegítőnadrágot húz fel inkább. Az androgün stílusa már más tészta. Ez a nemsemlegességet takarja, azt, hogy férfiként női ruhákba bújik. Percy-t sokszor kapja el az érzés, hogy most jó lenne felvenni egy szoknyát, harisnyát, magassarkút, ilyenkor szívesen húz fel egy csinos ruhát, legyen az hosszú, vagy inkább rövid, fodros fazonú. Leül a tükör elé és finoman, szolidan kisminkeli magát (ért hozzá), beállítja a haját. Igazából olyan, mintha kilépve a mindennapokból szeretné hercegnőnek érezni magát néha. Ami azt illeti, oda és vissza van a combfix harisnyákért és a fodros szoknyákért, meg a női pulóverekért, amik a vékony alakjának köszönhetően még jól is állnak neki. Nem sokszor megy így a városba, inkább csak otthon 'mer' ennyire más bőrbe bújni, de ha mégis kilépne  az utcára ezzel a nem megszokott stílussal, akkor a járókelők előbb néznék lánynak, minthogy igazán feltűnő és kirívó lenne az öltözete miatt. Háttértörténet: London. Borús, ködös idő, hideg cseppekben hulló eső. Tánc az esőben... Percy itt született, ezerkilencszázkilencvennyolc, november huszonkilencedike. Benne volt a bugi a lábában kiskorától fogva. A szülei sosem voltak kőgazdagok, akik bármit megengedhettek maguknak, de a fiuknak mindig is csak a legjobbat akarták, és hogy azt csinálhassa, amit szeret. Percy már óvodás korában is járt táncolni, habár ez még kicsit sem volt komolynak nevezhető, inkább csak valami néptánccal keveredett ugrálást űztek a gyerekek. Kisiskolás korában már komolyabb táncstúdiókba járt, és balettozni tanult - a szülei és ő akkor döbbentek rá a képességére, mert minden mozdulatot teljes egyszerűséggel leutánzott, mintha már évek óta csak azokra készülne. Azidőtájt költöztek át Rememdiusba, és Percy azokban a hónapokban tanult a legtöbbet a boszorkányságról és a világról, amibe ő is belecsöppent a családjának hála.  Általános iskolában a balett mellett hip-hopra is beiratkozott, annál pedig soha semmit nem élvezett jobban. Mindig is lenyűgözte az emberi test és a mozgás gyönyörűsége, az, ahogy a keze, a lába automatikusan mozdul egy dallamra, és ha felcsendül egy zeneszám, rögtön ritmusra lép. A középiskola kezdetekor már ő és a szülei is tisztában voltak vele, hogy erre tette fel az életét, de próbált elzárkózni a képességétől, és egyedül táncolt, hogy még véletlenül se utánozzon senkit. Akkor már régóta Rememdiusban éltek. Épp egy balettpróbáról kérték el, hogy állást ajánljanak neki a város színházában. Mivel álmodni sem mert egy ilyen nagy lehetőségről azelőtte, rögtön elfogadta, és azóta is a színházban dolgozik. Azt csinálja, amit igazán szeret: táncol. Pár hónap múlva a szüleitől is elköltözött, és egy kis lakásban tengeti az életét azóta, habár látványosan több időt tölt a színház tánctermében. Tartózkodási hely: KÉP Felhasználónév: Legi

2018.03.19. 23:26 Shadows

NJK: Leslie (Meyrew)

2018.03.19. 17:22 Shadows

Karakter képei: 1 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, kiskép, NT Név: Miranda Clarke Születés és halál dátum: 1988. július 21. - Gazdája: Lucas Isak Hjalmar Formája: Belga juhász Fegyverhasználat: Miranda egészen jól bánik a szamurájkardokkal, valamint a tőrökkel, de ha választani lehet, akkor mindenképpen inkább lőfegyvert választ. Mindig tart magánál egy rövidebb és egy hosszabb csövű pisztolyt is, az utóbbival sokkal pontosabban lő, de csak nagyon ritkán használja. Remekül bánik még az íjjal, de ezt sosem hagyják neki küldetésre, vagy “bevetésre” vinni. Valamennyire otthon van a küzdősportok terén is, de képzettebb ellenféllel már nehezen veszi fel a versenyt. Külső: Ha az ember rápillant, akkor az első szó, ami beugrik neki a lányról az az elegancia. Imádja a nőies ruhákat, amik kiadják az alakját, számára elsődleges a tökéletes megjelenés. Nem veti meg a mélyen dekoltált öltözéket, igazából bármit felvesz, amivel elégedett, ha tükörbe néz, márpedig mindig belenéz. Színek terén elég széles skálán mozog az ízvilága, gyakran a hangulatához választ árnyalatot. Alakja eléggé nőies, keskeny csípője, formás feneke, kerek mellei vonzóvá teszik őt a férfiak szemében. Izmok terén messze nem rendelkezik annyival, amennyit a vadász lét után várnánk, ám azért nem fújja el a szél. Arca finom vonású, és nagyfokú ártatlanságot sugároz. Szemei melegbarnák, s rendszeresen ül ki beléjük kislányos csillogás. Gyakran, és eléggé alaposan sminkeli magát. Arcán mindig széles, boldog mosoly virít, kellemesen csengő hangját pedig gyakran hallatja… egyes embereknek túl gyakran, szinte soha nem áll be a szája. Háttértörténet: A Clarke-k már évszádok óta űzik azt, amiben a legjobbak: vadásznak. Régebben legalább a család női tagjai dönthettek úgy, hogy nem követik a család kitaposott útját, hanem mondjuk egy előnyös házasság révén szolgálják a család érdekeit, ám ez mamár sajnálatos módon nem játszik. Minden családtagnak kötelező résztvenni rajtuk, akár akarja, akár nem. Miranda pedig sosem rajongott túlzottan a fájdalomért - noha a családjával eltöltött évek alatt már bőven volt ideje megszokni azt -, így elég hamar kénytelen volt részt venni a családi vadászatokon. Eddig alig néhány lényt - pár alakváltót, illetve talán két catenát - volt kénytelen megszabadítani - esetleg második -életétől, amit eszének - valahogy mindig ki tudta magát magyarázni - illetve szerencséjének köszönheti. Gyerekkorát nem mondanám túl boldognak, bár biztos benne, hogy van, aki jobban megszívta. Bátyjaival - akiknek eléggé erőszakos a természetük - sosem jött ki igazán jól, mivel azok gyakran éltek vissza az erőfölényükkel. Bár szereti szüleit, azért sosem erőlködött, hogy a kedvencük lehessen. Rengeteg időt töltött edzéssel - főleg szülői nyomásra - de a beleölt idő úgy tűnt nem valami kifizetődő. Sehogy sem tudták belenevelni azt az utálatot a nem ember lények iránt, amit a két idősebb testvérbe olyan egyszerű volt. Túl sokszor kérdőjelezte meg a családi szokásokat és tanításokat, amit volt, hogy az ősei nem néztek jó szemmel. Néhány fájdalmas okítás után a lány megtanult nem kérdezni, csak engedelmeskedni. Ha mást nem is, ezt elég jól belenevelték. Ami mindenképpen értékelendő benne, az az, hogy ennek ellenére sem változott meg. Továbbra is kedves és nyitott lány volt, akibe rengeteg jóindulat és törődés szorult. Ez a későbbiek folyamán se változott, a suliban mindig is elég népszerű volt, minden társasági programon szívesen részt vett. Bár a jegyei sosem voltak kimagaslóak, azért a stabil négyes szintet mindig hozta. Közte, és két bátyja között számtalan eltérés mutatkozott meg az évek folyamán. Sosem volt olyan erőszakos jellemű, jobban tudott alkalmazkodni, bátortalanabb volt, na meg sokkal okosabb is volt. Ezt a környezete kimondottan értékelte, bátyjai már kevésbé. Nem tudtak vele mit kezdeni, így általában úgy kezelték mint egymást, ez viszont a legkevésbé sem jelentett jót. A két fivér gyakran verekedett, ráadásul mindig bajba került, amibe számtalanszor a húgukat is belerángatták. Teljesen elrontani ellenben sosem tudták, Mira titkon mindig is rajongott a bonum boszorkányokért. Persze a tenebris oldal már teljesen más tészta volt, tőlük inkább retteg, akárcsak a sötétségtől. Ez sem véletlen, kis korában olyat látott, amit egyetlen korabelinek sem kellett volna, de felnőttnek sem. Egy nagyon heves esti vita után a szüleivel, kiszökött otthonról. Attól tartva, hogy szülei esetleg rájönnek erre és keresni kezdik, a közelükben lévő temetőbe menekült, ami tiltott területnek számított náluk, így biztosra vette, ott nem fogják keresni - ő viszont remekül kiismerte magát ott. A sírok között viszont nem csak ő kívánt távol lenni a figyelő szemektől. Azt ugyan nem látta, mit csinál a férfi, ám kíváncsiságától hajtva a közelében maradt. Na ezt - talán sem - kellett volna. A megfigyelt ugyanis valami sötét, kegyetlen és roppantul véres rituálét folytatott. A kis Mira remegve, lefagyva bámulta végig az eseményt egy sírkő jótékony árnyékából. Hang se jött ki a torkán a borzalmak láttán, pedig legszívesebben tele torokból sikított volna. Már nem emlékszik pontosan, mit is látott, csak arra, mennyire megrázta. Talán a legdurvább része az volt, amikor a sötétség - a boszorkány által rajzolt pentagrammból - kinyúlt érte. Azt azonban a lány végképp nem tudja mi történt utána, ugyanis elájult a rettegéstől. A hajnali nap első sugarára tér magához, körülötte minden csupa vér volt, ám a kislányon egy csepp sem akadt. A vér különböző jeleket formázott, amik beleégtek a kislány elméjébe. Szerencséjére a rítust végző boszorkány már nem volt a közelben, így Mira végül összekaparta magát, és mint aki szellemet - esetünkben rosszabbat - látott. Azóta retteg a tenebris boszorkányoktól, de leginkább a sötétségtől. A temetőben látott boszorkánnyal egyébként találkozott újra, de volt annyi esze, hogy ne kössön bele. Szülei meglepődtek, hogy lányuk orvosi pályára szeretne lépni, de ebben legalább maradéktalanul támogatták, hiszen mindig szükség volt valakire, aki ellátja a sebesülteket. Ezekután már nem erőltették, hogy nagyon aktívan részt vegyen a vadászatokon, igazából csak meg kellett rajtuk jelennie, a piszkos részt általában mások intézték, neki a sebesültek ellátása lett az elsődleges feladata. Ennek a kezdetek kezdetén még nagyon örült, ám a lelkesedés korainak bizonyult, ugyanis mivel megszűnt az “életveszély”, családja úgy döntött, immáron itt az ideje férjhez adni a lányukat, hogy tovább erősítsék a poziciójukat a vadásztársadalmon belül. Figyelemre méltóan gyorsan kerítettek egy alkalmas kérőt, a lány ellenállására azonban nem számítottak. Túlzottan megszokták már, hogy Miranda mindent rájuk hagy, hogy a lehető legkevésbé rossz dolog történjen vele - arra igen hamar rájött, a különböző ellenkezések milyen büntetést vonnak maguk után -, ám abba már nem kívánt beletörődni, hogy még a diplomáján túl is az öregek uralják az életét. Ez természetesen kicsit sem tetszik az említetteknek, azonban mivel Mira már önálló, felnőtt nő, saját lakással, így nincsen olyasmi, amivel meg tudnák érdemben fenyegetni. Ennek ellenére igyekeznek lelkiterrorba tartani a lányt, s a számukra helyes döntés felé irányítani, ha kell fizikai erőszakkal is. Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: Shadows

2018.03.18. 22:30 ade

Ezzel még kiegészítenétek Megara elősztoriját? Csak hozzá kellene csapni a végéhez c: Már itt a városban tartózkodása alatt történt meg egy incidens, ami a múltjában történt elátkozós incidens után a leginkább megviselte. Mindig is tisztában volt azzal, hogy milyen csinos és hogy az ártatlan mosolya sok férfi fantáziáját felkorbácsolhatja. Pontosan ezért igyekezett mindig úgy viselkedni, hogy azoknak a férfiaknak nem küld félreérthető jeleket, akiktől ő se akarna semmit. Szerinte ez lenne a normális, hiszen minek flörtölgessen olyan pasival, akihez bottal sem nyúlna hozzá. Csupán azért nem volt benne semennyi tartás sem a férfiaktól, mert pontosan tudta, hogy van egy aduásza: ha valaki erőszakoskodni próbálna vele, arra elég egy pillantást vetnie és már kővé is változik. Azt pedig sosem gondolta, hogy egyszer adódik egy olyan helyzet, amiből nem tudja kimenteni magát a képessége segítségével. Éppen az erdőben volt futni, mikor szinte a semmiből előtte termett három férfi. Nem igazán hatotta meg az erőfölény, ugyanis a fizikai erő egy cseppet sem számít, hogyha elég egy pillantás és az ember kőszoborrá változik. A társaság negyedik tagját, azonban nem vette észre időben. Az hátulról egy kendővel takarta el Megara szemeit, a kezeit pedig a háta mögé csavarta. Mivel a lány fizikai ereje még így is több volt, ezért lett volna esélye arra, hogy kiszabaduljon, azonban a férfi - aki feltételezhetően boszorkány volt - egy varázslatot kezdett mormolni, aminek hatására Megara olyan gyengének és erőtlennek érezte magát, mint még soha. Rongybabának érezte magát, közben a világ forgott körülötte, olyan volt, mint amikor egy ember tetemes mennyiség partydrogot kap. Könnyedén felkapták, s egy nem messze lévő faházba vitték. Kétség sem fért ahhoz, hogy már figyelték egy ideje, hiszen máskülönben nem tudhatták volna, hogy merre jár futni, ahogyan a képességeit, illetve a gyengeségeit sem ismerhették volna. A mágiától, amit ellene használtak, teljesen tehetetlen volt. Mivel szinte nem érzékelt semmit a környezetéből, a látását pedig gátolták, a részleges átváltozáshoz pedig túlságosan gyenge volt, ezért nem igazán tudott védekezni. Semmit sem tudott a csoportos nemi erőszak ellen tenni, amit elkövettek ellene. Mikor a boszorkány - mert csak egy volt az - elélvezett, meggyengült eléggé ahhoz a varázslata, hogy Megara ki tudjon szabadulni. Lelökte magáról a férfit, letépte a szeme elé kötött kendőt és azonnal kövé dermesztette a boszorkányt. Természetesen a társait sem hagyta meglógni. Mindannyian halálra vált arckifejezéssel váltak kövé. Megara ezt követően széttörte a szobrokat, csupán azok fejeiből egy-egy nagyobb darabot vitt magával. Azokat kiállíotta a lakásában a többi szobordarab mellé, amik egyszer mind olyan emberek voltak, akik ártottak neki.

2018.03.18. 14:05 Shadows

Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, kiskép, NT Név: (Stella) Sceera Cassidy Születés dátum: 1999. április 17. Foglalkozás: egyetemista - jog Fegyverhasználat: Nagyon gyakorlott közelharcban, ám ha azt éppen nem alkalmazhatja, akkor vagy katanájával - amit a hátára szíjazva visel -, vagy a két oldalára felkötött, fogazott pengéihez nyúl. Ezen kívül még akad két pisztolya, noha azokat csak a legvégső esetben használja. Külső: Sceera remek alakkal rendelkezik, ami részben a sok edzésnek köszönhető, de egészen biztos, hogy örökölt is néhány jó külső tulajdonságot, mint például telt idomait, anyja ugyanis gyönyörű nő volt. Mozgása elegáns, lopakodásban elsőosztályú, hosszú lábainak hála pedig elég gyorsan fut. Öltözködése általában kimerül egy egyszerű farmer-póló kombóban, természetesen mindig tornacipővel, de olykor hajlandó ruhát is felvenni. Az utóbbi időben inkább csak sötét színeket hord, de néha-néha becsúszik egy-két világosabb árnyalatú darab is. Arca finom, nemes vonású, amit haja lágy, sötétbarna hullámokban keretez. Inkább összefogva hordja, praktikussági okokból, igaz az is elő szokott fordulni, hogy szabadon hagyja kószálni a tincseit. Szemei egészen különleges szürke árnyalatban csillognak, az embereknek gyakran az az érzése, hogy a lelkükbe lát. Sminkelni nem igazán szokta magát, maximum némi szempillaspiráll és szemceruza jöhet számításba. Kívülről úgy tűnhet egyáltalán nem viselte meg az anyja halála, legalábbis igyekszik elsőre mindig mosolyogni, és sosem panaszkodni, azonban aki egy kicsit is ismeri, az pontosan tudja mekkora űrt hagyott a lány szívében anyja hiánya, a mosolya csak nagyon ritkán őszinte, amikor pedig nem figyel, az álmosolya lehervad az arcáról, és a szokásos kicsit komor, merengő kifejezés kerül a vonásaira. Háttértörténet: Stella Standler néven született itt, Rememdiusban. Anyja és apja is nagy nevű vadászcsaládok sarja volt, mindketten a Tanács elismert tagjai. Egészen kis korától gondos nevelésben részesült, a legjobb iskolákba járatták a szülei, valamint alapos kiképzést kapott fegyverek, de leginkább közelharc terén. Mindig mindent megtett, hogy megfeleljen szülei elvárásainak, noha ez kicsit sem volt egyszerű. Anyja, Sandra mindig is rajongva szerette a gyermekeit, apja azonban sok esetben lehetetlen elvárásokat támasztott a fiatalok elé. Olyan elvárásai voltak, mint például: teljesen hibátlan legyenek a dolgozatok, vagy éppen tesiórán gyermekei legalább háromszor annyi feladatot csináljanak meg, mint a többi kölyök. Nevét mamájától kapta, amire nagyon büszke volt. Anyucija persze mindig “Csillagomnak” szólította, nem pedig Stellának, de ez számára nem változtatott a név értékén. Igyekezett mindenben élen járni, hogy a nő megdicsérje. Persze hála az apai ráhatásnak a lányban dúl a versenyszellem, minden apró hülyeség esetében elfogadja a kihívást, ám nem esik kétségbe, ha nem ő nyer. Már kisiskolás évei alatt is kiderült, milyen szeles lány, képes volt egy hirtelen döntés alapján az egész délutánját átalakítani egy pillanat alatt. Számtalan különórára járt, mindig le kellett kötni valamivel a figyelmét, különben nem bírt megülni a fenekén. Ebből kifolyólag gyakorta rohant valahova, így még mostanság is képes egyszer csak megindulni a forgalmas járdán, és lelkesen kerülgetve az embereket futni valahova. Legalábbis ilyen volt egészen néhány hónappal ezelőttig. Ekkor következett be ugyanis a legnagyobb törés az életében, elvesztette az édesanyját. Nem betegség, vagy ilyesmi vitte el a középkorú nőt, hanem egy megvadult catena által ejtett sebhely. És mi a legszomorúbb a dologban? Hogy meg lehetett volna menteni. A sérülés előtt ugyanis a család egy, a Tanácsban magas rangot betöltő bonum boszorkányt kísért el egy veszélyes helyre. Hosszú ideig úgy tűnt nem lesz semmi baj, azonban a catena megjelenésével rögtön változott a helyzet. A lény lesből támadt rájuk, és a boszorkány volt az elsődleges célpontja, ám természetesen a Standler család útját állta, mielőtt a közelébe férkőzhetett volna. A catena, egy küklopsz, méretes husángjával eltalálta az anyját, súlyos belső (és külső) sérüléseket okozva neki. Stella azt hitte, a boszorkány legalább megkísérel beszállni a küzdelembe, de semmi ilyesmire nem került sor. Azt mondta, vigyáznia kell a bonum létére, nem kockáztathatja meg, hogy tenebris legyen, amit még a lány úgy-ahogy el tudott fogadni, azonban azt már sehogy sem, hogy a boszorkány nem volt hajlandó meggyógyítani az anyját, pedig simán képes lett volna rá, így az a lány kezei között halt meg. Sceera fájdalma eszméletlen volt, alig látott a könnyeitől, üvöltve kérte számon a boszorkányt, azonban választ nem kapott. Dühében és fájdalmában neki akart rontani, azonban ebben az apja megakadályozta. Fogalma sem volt, mennyit zokogott ott az apja karjaiban, de mire elálltak a könnyei, addigra a boszorkány már régen távozott. Persze messze nem úszta meg ennyivel, a következő nap a lány kérdőre vonta, mire az csak a vállát vonogatta, hogy nem az ő dolga volt. Sceera azt hitte ott helyben kitér a hitéből, de végül sikerült annyira megnyugtatnia magát, hogy ne akarja nagyon megölni az említett boszorkányt. Úgy vélte, más úton is elintézheti, hogy mindenki megtudja milyen romlott is. Nagyot tévedett, sőt csalódott. Apja nem volt hajlandó még csak megbeszélni sem a történteket, nemhogy az ő szavaival élve “bemártani” a nálánál magasabb pozícióban lévő boszorkányt. Azt Sceera máig sem tudta eldönteni, vajon apjából a gyávaság beszélt, vagy csak úgy érezte, nem volt hibás a boszorkány, azonban mivel nem cselekedett, lánya innentől kezdve elítélte őt. Úgy érezte, elárulta őt, éppen ezért felvette anyja vezetéknevét, hozzá pedig új keresztnevet választott magának, nem bírta volna ki, ha továbbra is az anyja számára oly kedves néven szólították volna. Éppen ezért viseli nagyon, ha régi nevén szólítják, csak igazán kevés, a szívéhez nagyon közel álló embertől fogadja el. Az apja nem tartozik közéjük. Mostanság egy igazi energiabombának tűnik azok számára, akivel jóban van, sőt az átlag emberekkel, valamint a többi vadásszal is igyekszik kedves és barátságos lenni. Azonban a boszorkányokról, főleg a bonumokról nagyon megváltozott a véleménye. A tenebrisiekkel még elvan valahogy, azonban a bonumok iránti undorát akkor sem tudná visszafogni, ha akarná. Ezt persze sokszor tévesen az egész boszorkány társadalom elleni gyűlölettel azonosítják, ami márcsak azért is helytelen, mert akadnak olyanok, akikkel jól kijön, még a történtek ellenére sem kívánja megszakítani régebbi ismerettségeit. Azonban immár megvetéssel fordul a bonumok felé, mindet képmutatónak tartja, eme hitét pedig roppant nehéz megváltoztatni. Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: Shadows

2018.03.18. 00:44 Legi

Karakter képei: KÉP1  KÉP2  KÉP3  KÉP4  KÉP5  KÉP6 Teljes név: Alaska Sun Születés és halál dátum: 1998. december 8. - 2018. február 18. Gazdája: Svetlana Nadja Drozdov Formája: Palackorrú delfin Külső megjelenés: Nem rossz százkilencven centinek lenni, ha se arcoddal, se a hajszíneddel nem tudsz kitűnni a tömegből. Sunny is pont ilyen. Az alkata is teljesen átlagos, az ember nem nevezné törékenynek, de izmosnak még annyira sem. Nugátbarna, tincses haja rövidre vágott, a bőre pedig az az utálatos fehér, ami rögtön pirosra színeződik, ha zavarban van. A szemei (a balra eléggé hunyorog) szintén barnák, hosszú, fekete szempillákkal és felettük két, kócos szemöldökkel. Az orrán és akörül feltűnő szeplők pettyezik a bőrét. Van egy helikopter tetoválása a csuklóján - nincs és soha nem is volt jelentése, egyszerűen csak tetszett neki, szóval felvarratta. Öltözködés terén sem a legizgalmasabb személy, akivel összefuthatsz. Farmert, vagy visszafogott színű vászonnadrágokat hord, otthon meg tréningnadrágot, melegítőt. A lábán vagy bakancs van, vagy sportcipő, esetleg felemásban tolja, ha nem figyelt oda öltözködés közben. Kissé szétszórt és figyelmetlen, igen... Sokszor kerül rá kétféle zokni is. Felsőruházatnak mintás vagy sima pólókat, meleg és bő pulcsikat, kardigánokat hord, meg így alsóhangon megjegyezném, hogy farmerdzseki és ujjatlan kesztyű mániás. Rossz időben sapka helyett inkább a puha fülvédőket választja, meg a hosszú, vastag sálakat, amiket az orrodig tudsz húzni, és finoman melegítenek. Háttértörténet: Sunny-nak sosem volt kalandos vagy különösen problémás élete, a világ legédesebb szüleit és legnyugodtabb környezetét fogta ki, mikor megszületett abban a kisvárosban, ahol egészen haláláig tengette az átlagos mindennapjait. Talán az volt az első rossz pont, mikor a negyedik évét taposva kijelentette, hogy a kék a kedvenc színe. Akkor még nem is tudta, hogy ez a kék lesz a veszte. Az egész úgy történt, hogy kiment ahhoz a hatalmas tóhoz, aminek a közelében laktak. Leült a kikötőben, a lábait finoman nyaldosták a délután nefelejcskékjében játszó hullámok, ő pedig figyelte azokat az óriásinak tűnő kompokat, amiket csak turistahajókként emlegettek. Sunny szerette a vizet, szerette azt a tavat és szerette a színeket, amik nem a képeslapok ideái voltak, hanem igazi színek, a vízmosta homok és lustán pihenő hullámok színei. Mégis, a kedvence a kék volt, az a tökéletes kék; eszébe jutottak pillantások fiúktól, akiknek tökéletes kék szemük volt, és emlékezett, hogy ő olyankor csak habogni tudott, és sűrűn pislogni. Aztán ezekből a gondolatokból versek születtek. "A beszédben nem vagyok jó, De vannak szavaim, költhetek verset, Írhatok magunknak igaz szerelmet, Írok egy dalt, álmodok dallamot..." Ezek a pillanatok és magányos szavak voltak a kis titkai, amikről soha senkinek nem beszélt (a beszédben nem vagyok jó), de ha nem írt a fél iskolához szerelmesverseket és leveleket, akkor senkihez. "Én tudok alkudozni, könnyen adom a szívem a megfelelő embernek." Ült a mólón és lóbálta a lábait a hullámok között, egy szép fiúra gondolt, valakire, akinek tökéletes kék szemei voltak. Letette a tollat és a noteszt a kezéből, aztán beugrott a tó mély vizébe - mintha egy pillanatra a kedvenc színét látta volna a hullámok állandóssága közül kitűnni. A következő történt; úszni kezdett a tó alja felé, csak hogy elérje a tökéletes kéket. Aztán hirtelen csak az a hajótest volt, ami felé úszott, és amitől nem találta a felszínre vezető utat. Csak a pánik volt, a levegőbuborékok százai körülötte, és ahogy a tüdeje égni kezdett a víztől, csak a gondolat, hogy meg fog fulladni, meg a kék, a tökéletes, az anyja hangja, az apja mosolya, fiúk pillantásai. A notesze lapjait megtépve fújta szét a parti szél. Napokkal, vagy talán hetekkel később ébredt fel. Maga sem tudta biztosra, hogy pontosan mikor. Semmiben sem volt biztos, csak abban, hogy egy hullaházban van. Egy nő állt előtte, ijesztően karakteres arccal és nagy szemekkel, amik úgy érezte, a lelkéig látnak. Csak arra volt ideje, hogy halkan felmorduljon, aztán egy erős ütést érzett a tarkóján, és megint sötét lett minden. Másodjára valami otthonosabb helyen ébredt. Ez volt az első, ami eszébe jutott róla, "otthonos". Azt akkor még nem tudta, hogy az a szoba, az a ház tényleg az otthont fogja jelenteni a számára. Hosszú napokba telt, mire egyáltalán elhitte, amit mondanak neki - az a nő az ijesztő szemeivel, és egy férfi, a mégijesztőbb szemeivel, akik boszorkányoknak állították magukat... ...Igen, ő maga pedig egy alakváltó. Tartózkodási hely: Svetlana otthona Felhasználónév: Legi

2018.03.15. 17:08 kifli

Karakter képei:             Teljes név: Sean Perry Születési dátum: 1994. december 7. Foglalkozás: Kizárólag boszorkányvadász Fegyverhasználat: Régen nagyrészt az erejére hagyatkozott, de ugyanúgy értett a lőfegyverekhez és a testközeli harchoz, mint a többi vele egykorú társa. Most igyekszik kerülni a feltűnést, így csak nagy ritkán használja a telekinézist, és korlátozott lehetőségeinek hála már csak kései maradtak, amiket hasznosítani tudna, vagy éppen kombinálni a saját képességével. Külső megjelenés: Néhány évvel ezelőtt teljesen átlagos tinédzsernek is nézhettük volna Seant, ha eltekintünk a mindenféle fegyvert rejtő fekete kabáttól és a földre szegezett tekintettől. Az akkori ruháiból már nem maradt túl sok minden, ezek is szakadt és sokat viselt darabok, a többit pedig ő is úgy találta kerítésekre akasztva, vagy épp a kuka mellé hajítva. Helyes srác a mostani ápolatlansága alatt; viszonylag magas, és a kemény edzéseknek hála mindig is sportos testalkattal rendelkezett. Nagy, mandula alakú kék szemei vannak, amiket világos szempillák kereteznek - időnként előfordul, hogy akaratlanul is a frászt hozza vele másokra. Igyekszik tisztán tartani magát, néha napján megborotválkozni, esetleg fürödni egyet a tónál, de ha teheti, inkább egy az egyben elkerüli az embereket. A kisugárzása változó, általában bizonytalan és távolságtartó, de az egyedül töltött éveknek hála egyre inkább kezd céltudatossá válni. Legfőképp túlélni szeretne és hamar a tudtára adja bárkinek, hogy nem kedveli a társaságot és nem is bízik meg akárkiben.  Háttértörténet: Sean maga sem tudja, hogyan került az intézménybe, vagy épp milyen élet várt volna rá, ha annak idején nem keresztezik az útját vadászok. Ha nem válik a szekta afféle kirekesztett tagjává és legeredményesebb fegyverévé egyszerre, vagy egyáltalán, ha akkor és ott úgy döntenek, fiatal kora ellenére sem kímélik meg az életét. Habár Sean szülei boszorkányok voltak, és ő maga is ezeket a géneket örökölte, hónapokig tartó vita alakult ki az akkor alig egyéves fiú sorsa felett. A legtöbben potenciális veszélyforrást láttak benne, néhányan viszont kísérleti lehetőséget - természetesen a benne lakozó "gonoszságot" és "gyilkolásra való hajlamot" figyelembe véve. Egy kicsit a vallás, egy kicsit a boszorkányellenes megszállottság az oka, hogy Sean sohasem vált a társaság egyenértékű tagjává. Az első perctől kezdve az eszébe vésték, hogy más, mint a korabeliek, s ennek megfelelően eltérő bánásmódot is érdemel; erre az újra és újra kialakuló szóváltások, az állandó felügyelet és az utálkozó tekintetek szolgáltak folyamatos emlékeztetőként. Hosszú éveken keresztül élt az épületben, melyet a vadászok bázisként használtak - természetesen egy kitalált cég tulajdonaknának álcázva a birtokot. A társadalom szemében a fiú nem létezett, és az edzések megkezdéséig egyetlen egyszer sem hagyhatta el a területet; ennek ellenére sosem tekintett börtönként az otthonára. Vagy éppen rossz dologként a sorsára, ami egészen addig magányból és megaláztatásból állt – Sean idővel értelmet talált ebben az egészben. Ha nem is ő volt a legügyesebb az edzések során, könnyen lépést tudott tartani a többiekkel. Ugyan sosem bíztak meg benne teljesen, de most úgy tűnt, hogy értelme van az életének, célja az előtte álló napoknak. Magánórákra kezdett járni, méghozzá a vadászatra való felkészüléssel párhuzamosan. Az oktatók itt egy kicsit mások voltak: megtörtek, gyengék vagy épp sebesültek, és ami a legfontosabb, félelemmel a hangjukban tanították a fiút varázsolni. Boszorkányság. Ez tette Seant különlegessé, míg az őt tanítókat gonosz, elpusztítandó lénnyé; a fiú hamar ráérzett a különbségre. Innentől kezdve ő állt a jó oldalon, amiért hálával és minden kételyét semmissé tevő hűséggel tartozott az őt felnevelőknek. Megtanulta, hogy ha rossz, vagy éppen bűnös dolog is a létezése, általuk helyes dolgokra is használhatja az erejét. Akkor is, ha ez azt jelenti, gyilkolnia kell vele. Amint a számára kijelölt, vele együtt öt tagból álló csapat betöltötte a tizennyolcat, egy kicsit jobb lett minden. Vadászat és nyomkövetés közben motelekben, vagy épp a szabad ég alatt töltötték az éjszakákat, és csak néhány havonta kellett visszatérniük a Közösségbe. Sean végre fellélegezhetett, elvégre a büntetések egy részétől és a folyamatos bezártságtól megszabadult - egyedül az örökös alávetettség és a kegyetlen szavak emlékeztették rá, hogy vannak dolgok, amiken képtelenség változtatni. Mégis hogyan boldogul valaki egyedül, ha a szó szoros értelmében még soha, egyetlen egy másodpercre sem volt magára utalva? Ha életében először nem hoznak helyette döntéseket? Sean egyedüli túlélője maradt a csapatnak, mikor alig néhány várossal arrébb végzetes csapást mért rájuk egy koven, azóta pedig társaság nélkül él egy elhagyatott faházban, az erdő közepén. Nem mehetett vissza, hiszen nem akart meghalni - akármilyen tapasztalat vagy végzettség híján pedig pénzt sem igazán keres, helyette kisebb állatokra vadászik és kukákban turkálva keres magának ennivalót. Idővel megtanult segítség nélkül dolgozni, így nem hagyta abba a boszorkányokra vagy épp más lényekre irányuló vadásztevékenységeit sem; az egyetlen különbség az, hogy  már csak nagy ritkán használja hozzá a képességeit. Tartózkodási hely: Felhasználónév: kifli

2018.03.09. 19:11 Cassy

Karakter képei: Teljes név: Svetlana Nadja Drozdov Születési dátum: 1990. augusztus 09. Foglalkozás: esküvői és alkalmi ruhatervező Klán: tenebris - sötétség Koven: Drych Familiáris: - Alakváltó(i): - Amulett/Talizmán: szitakötő bross Alapképesség: Elmekontroll Külső megjelenés: Svetlana nem egy alacsony lány a maga 180 centijével. Hosszú vékony lábai vannak, amikhez törékeny alkat párosul. Sose edzett, vagy hajtott azért, hogy izmosabb legyen, így megmaradt olyan lánynak, akiről azt gondolják az emberek, hogy már azzal kárt tehetnek benne, ha hozzáérnek. De persze nem ilyen könnyű tönkretenni, mert Lana határozott lány, ez pedig zöld szemének csillogásából vehető ki igazán. Hosszú barna haja van, ami vizesen alaposan be tud hullámosodni, és ha nem foglalkozik a tincsei beszárításával, akkor bizony szárazon is lágy hullámok jelennek meg a hajában. Az öltözködési módját az elegáns szóval tudnám körbeírni. Szeret csinos és a divatos dolgokat hordani, ami valószínűleg a ruhatervező énjének köszönhető. Többnyire a sminket se sajnálja magáról, ahogy az ékszerekből is talál mindig kedvére valót, de leginkább a gyűrűket pártolja. Háttértörténet: A vérszerinti szülei, Alexander és Zariah, akik a salemi boszorkányüldözések idején éltek, gyerekeket áldoztak fel, hogy örök életre tehessenek szert. Alexandernek sikerült véghezvinnie a varázslatot, ám Zariaht, aki várandós volt, elkapták egy bonum boszorkány jóvoltából. Így Zariah is a boszorkányégetések áldozatává vált, de mielőtt meghalhatott volna még megidézett egy démont, hogy az támassza fel, míg megszüli a gyerekeit, ugyanis ikreket várt. Ez meg is történt, majd a démon magával ragadta a pokolba. A két gyereket elátkozták, hogy 1990. augusztus 9-én ébredjenek fel a mély álmukból. Egy-egy tenebris boszorkány rendelkezett a sorsukról, ők helyezték el őket különböző családoknál. Oroszországban egy különösen forró nyári napon tért magához az álomból, amibe évekkel azelőtt ringatták. A család, akik magukhoz vették, már így is négy gyereket tartottak el, és Lana után nem sokkal még egy lurkó született, így végül is hatan lányok nevelkedtek együtt. Az apjuk egy tenyeres-talpas vérbeli orosz férfi volt, aki Szentpétervár legnagyobb tenebris kovenjének vezetői címét viselte magán. Nem mellesleg az egész Drozdov család ehhez a kovenhez tartozott. Az apa, Dmitry határozott személyiség volt, és kemény kézzel tartotta rendben otthon a dolgokat. Nem érdekelte különösben az az erkölcsi kérdés, hogy a lányokat nem szokás verni, ugyanis kérdés nélkül lekevert bármelyik szeme fényének, ha az nem viselkedett jól. Svetlana különösen rossz gyerek volt, aki hamar rátalált a sötét mágia ízére. Testvéreihez hasonlóan neki is volt saját fasmiliárisa, Arakho egy kistermetű jég sárkány, aki évszázadok óta kezdő tenebris boszorkányokat segített a fejlődésben. Arakho, bár elég képzett volt, de Lanával még ő is nehezen bírt. Nem az erejével gyűlt meg a baja, ugyanis a lány kezdetben elég nyugis varázsigéket használt, hanem a hebrencs természetével. Svetlana tréfásnak gondolt trükkökkel nehezítette a körülötte élők mindennapjait, de az apja ilyenkor mindig feltűnt a semmiből, és jól megruházta az imádott kislányát. Szükség volt erre a szigorra, ugyanis feltehetően ezért lett Svetlanából végül az a felnőtt nő, aki. Lana az erejét időről időre fejlesztgette. Kifejezetten szerette magát trenírozni, hogy aztán a tökélyre fejlesztett varázsigékkel felvághasson a nővérei előtt. Tizennyolc éves korára ért el egy olyan szintet, hogy már Arakhora se volt szüksége, mert egyedül is tudott boldogulni. A familiárisa távozása után belevágott az igazán sötét varázslatok tanulásába, amit a kis sárkány mindig megtiltott neki. Ezt a tudását pedig később kivallóan tudta kamatoztatni, és hogy mért, az a következőkből kiderül. Svetlanának és a nővéreinek a fülét állandóan azzal rágták, hogy jó családba házasodjanak, így a lánynak se volt más választása. Lana huszonegy évesen egy gazdag amerikai tenebris családba házasodott be, mert nem akart a továbbiakban Oroszországban élni. A szülei borzalmasan büszkék voltak rá, hogy nem ragaszkodott a mai menő dolgokhoz, mint szerelemből való házasodás. A férje, Braiden egy jóképű fickó volt, akivel akkor találkozott először, mikor a férfi üzleti úton volt Szentpéterváron. Lana a találkozásukat követő egy éven belül kiköltözött Braidenhez, és össze is házasodtak, aminek örömére Svetlana vízumot kapott az Egyesült Államoktól. Nevetségesen boldogak voltak. Lana csatlakozott a férje kovenjéhez, és ott is mindenki meglepően kedves volt vele. Huszonhárom évesen esett teherbe a lányával, a zöld szemű vörös hajú Natashaval, akinek születése felkavarta az álló vizet. Lana mindössze pár percig tarthatta a kezében a kislányt, ugyanis a látogatóba érkező koven tagok elvették tőle, és egy szó nélkül vitték el az újszülöttet. Az anyósa csak fél várról odabökte Lanának, hogy az elsőszülötteket a koven mindig feláldozza, mert a gyerekek, főleg a boszorkány gyerekek vére sokat ér. Fiolákba töltik őket, és bájitalokat készítenek belőle. Nyugtató jelleggel Braiden anyja még hozzátette, hogy Lana is kaphat a lánya véréből, mi több a 10%-a őt illeti. A Svetlanában feléledő anyai ösztönök kihozták a legsötétebb énjét. Először Braiden anyját fosztotta meg a szellemi értékeitől, egyszerűen összeroppantotta az elméjét. Ezután bevonult a koven központjába, ahol a kicsi Tashát kínozták. Egy védővarázslattal oltalmazta a lányát, miközben felgyújtotta az egész kócerájt. Rengetegen bent égtek, ugyanis az épület pillanatok alatt vált a tűz martalékává, de voltak olyanok is, akik elég hamar kapcsoltak ahhoz, hogy ki tudják menekíteni magukat az erejük segítségével. Ezután Svetlana besétált az épületbe – vagyis ami maradt belőle -, és kihozta a kislányt. Úgy festett mégse érkezett elég korán, ugyanis Natashán már így is maradandó mély vágások éktelenkedtek, mert élve akartak minden csepp vért kipréselni aprócska testéből. Lana minden tőle telhetőt megtett, hogy az átkokkal nyitva tartott sebektől megszabadítsa a kislányát, de ezeket a hegeket sose sikerült neki egészen eltűntetni. Svetlanát az élve maradt koven tagok üldözték, köztük a férje is a nyomában volt. Lana, bár megfogadta, hogy nem támaszkodik többet a szüleire, ezúttal kénytelen volt segítséget kérni. Az apjának Rememdiusban volt ismeretsége a Drych kovenben, így Lanának volt hova menekülnie. Ráadásul pár nagyobb erejű tenebris boszorkány segített neki végleg eltűnni, hogy a nyomkövető varázslatokkal se érhessék utol. Hatásosnak bizonyultak az intézkedések, ugyanis Lana négy éve sértetlenül él a lányával a városban. Egy életre lekötelezték a koven tagok olyannyira, hogy azóta ő is oszlopos tagja a csoportnak. Tartózkodási hely: Felhasználónév: Cassy

2018.03.07. 08:13 Ozore

Ember Karakter képei:   Teljes név:Evelyn Davis (Evie, Eves)   Születési dátum: 1997. július 2.   Foglalkozás: Egyetemista (gyógytornász szak)   Külső megjelenés:Nem túl magas lány a maga 165 centijével és ehhez a magassághoz egy vékony, törékenynek látszó test járul. Szinte már modell alkata lehetne, ha magasabbra nőtt volna. Csinos, kerek idomai vannak, de nincs oda az olyan ruhákért, amelyek ezeket túl erősen kihangsúlyozzák. Hosszú barna haja alapvetően az enyhén hullámos és az egyenes közötti keskeny határon egyensúlyozik, de erősen függ attól, hogy épp hogy szárította meg egy hajmosás után. Világoskék szemei szinte magukért beszélnek és lehetetlen nem észrevenni őket, ha valaki a lányra néz. Nem az erős smink híve, így a legtöbbször csak szempillaspirál és egy finom tusvonal segítségével emeli ki szemeit. Ritkán mosolyog úgy, hogy gyönyörű, fehér fogsora is láthatóvá váljon, de ha mégis, akkor kislányos mosolya rabul tudja ejteni az embert. Az öltözködést illetően amíg tetszik neki egy ruha, ami kényelmes és jól áll rajta, addig bármit felvesz. Legyen az egy testhez simuló ruha vagy egy oversized felső.    Háttértörténet: Evelyn a család második gyermekeként született, 3 évvel bátyja után. Minden adott volt egy tökéletes gyermekkorhoz és egy szép jövőhöz. Apja egy kisebb cég vezetője, anyja pedig orvos volt, megengedhettek maguknak egy kényelmes, vidéki házat és nem kellett soha nélkülözniük, fenn tudták tartani a számukra kellemes életszínvonalat. Igazi apuci pici lánya volt, a kifejezés jó értelmében. Édesapja igyekezett megóvni gyermekeit, főleg a törékeny kislányát és egyengetni az útjukat egy biztos jövő felé. Eves gyermekkora szinte tökéletes volt. Testvérével együtt a család szeme fényei voltak, órákat játszhattak a kertben. Habár a lány sosem kérkedett helyzetükkel, szinte visszahúzódó volt, mégis sok barátra tett szert az évek alatt. Ám az álomvilág varázsa megtört, mikor egy este a fivére a barátaival indult el szórakozni, de nem tért haza. A fiú utáni nyomozások hetekig, hónapokig húzódtak, végül hivatalosan is eltűntnek nyilvánították. Édesanyja beleroppant fia elvesztésébe, apja pedig minden erejével próbálta összetartani a családot. Ugyan ma már nem beszélnek a történtekről még mindig fájó téma ez a család minden tagja számára. Mindenki máshogy dolgozta fel ezt a traumát. Evelyn egy időre elzárkózott a világtól és néhány barátját is elvesztette, de elkezdett táncolni, majd mikor már nem érezte olyan jól magát ott, mint eleinte, elkezdett rúdtánc órákat venni és a hajlékonyságát is fejlesztette folyamatosan. Így szeretett bele a polefitness-be is. Mikor az anyját felkereste egy magántulajdonban lévő kórház az egész család a költözés mellett döntött, de így Evie-nek iskolát is kellett váltania és választása a rememdiusi egyetemre esett. Az új iskolához való alkalmazkodást szülei egy kisebb, saját lakással próbálták kényelmesebbé és egyszerűbbé tenni számára.  Ma már a lány olyan akár régen volt. Kissé naiv, de végtelenül kedves és megbízható.   Tartózkodási hely:  Felhasználónév: Ozore

2018.03.06. 19:15 Shadows

Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 Név: Laslay Langdon Születés és halál dátum: 1996. november 20. - még él (Adét és Lucast ismerve már nem sokáig x”D) Gazdája: Lucas I. Hjalmar Formája: Indiángébics Külső: Las kifogásolhatatlan alakkal rendelkezik. Hosszú combjai, és vékony csípője, valamint szálkás izomzata van hála a rengeteg táncórának. Nőies idomokkal rendelkezik, amit bár nem rejt véka alá, azért nem pakolja ki mindenét a kirakatba. Öltözködését inkább a visszafogottság jellemzi, szereti a puha, világosabb, krémszínű felsőket, és az egyszerű, esetleg szakadt farmereket. Nem fázós típus, ritkán látni pulcsiban, noha a bőrdzsekije szinte állandó kísérője. A ruhákat is csak bulizni meg elegáns helyekre vesz fel, nem a kedvencei. Cipőből rajong a tornacsukákért, meg a csizmákért, magas sarkút azonban sosem venne fel, utálja őket, ráadásul a magassága se kívánja meg, 175 cm-s termetével jóval túlnő az átlag hölgyrétegen. Elég csak az arcára nézni, hogy az ember rájöjjön, nem valami díszkurvával hozta össze a sors. Finom vonásai, kislányosan csillogó, egészen szürkének ható szemei vannak, arcán általában kedves mosoly látható, többek között ennek is köszönhető, hogy a legtöbben hamar és könnyen megbíznak benne. Haja barna színű, némi szőkés beütéssel. Lágy hullámokban omlik a vállára, ritkán kényszeríti copfba. Csak kivételes esetekben sminkeli magát, szereti ha természetesen néz ki, ráadásul arcát nem csúfítják pattanások, így nincs is szüksége több kilónyi alapozóra. Háttértörténet: Laslaynek a legkevésbé sem volt könnyű élete. Szüleit korán elvesztette, bár azt sosem tudta meg, mi lett velük. Volt aki azt mondta meghaltak, volt aki azt, hogy egyszerűen az árvaház küszöbén hagyták a lányukat. Ott élt egészen tíz-tizenkét éves koráig, amíg meg nem mutatkozott a tánctehetsége. Már előtte is nagyon szerette a zenét, és az arra történő mozgást, ha csak tehette táncolással kapcsolódott ki. Ez is hozta életében a változást, ugyanis egy nagyobb közönséget kapott árvaházi előadáson felfigyeltek tehetségére. Nem sokkal később érte jött egy balettáncos nő, akinek nem volt sem gyereke, sem párja, mivel egy betegség miatt nem lehetett gyereke, karriere miatt pedig nem volt ideje a pasikra. A kislánynak egy rossz szava sem lehetett, megkapott mindent, amit csak kért, kivéve az anyai szeretetet. A nő mindig rohant valahova, kevés időt töltött a kislánnyal, Laslay igazából csak akkor találkozott vele, amikor együtt táncoltak, vagy gyakoroltak, amúgy a nő személyzete szállította mindenhová. Keltic-nél, befogadójánál, azonban maradéktalanul kiaknázhatta a képességeit. Az ő vezetéknevét viseli, amit ugyan kezdetben furcsának talált, de aztán megszokta, és nem is tervezi lecserélni, márcsak a nő miatti tiszteletből sem. Keltic hihetetlen küzdőszellemmel megáldott nő volt, amiben a kislány lelkes követőjének bizonyult. Legalább olyan kitartó akart lenni, mint példaképe, délutánonként hosszú órákon keresztül gyakorolt. A suliban mindig színjeles volt, ráadásul kiderült, hogy kellemes énekhanggal is megáldotta a sors, aminek fejlesztésébe lelkesen vetette bele magát a lány. Szépen lassan a nevelőanyja is elkezdte értékelni Laslay példás előremenetelét, a kapcsolatuk egyre szorosabb lett. A nagy egymásra találást azonban ellehetetlenítette a lány első szerelme. Mint sokan mások, Laslay is bukott a rosszfiúkra, s az egyik viszonozta a vonzalmát, ugyanis lehetőséget látott benne. Összejöttek, és egy ideig minden szép volt, meg jó. Azonban a lány nem jött rá, hogy a fiú csak kihasználja, villog vele a barátai előtt. Ő teljesen bele volt habarodva, bármit megtett volna érte, még a nevelőanyjával is - elég csúnyán ráadásul - összeveszett a srác miatt. Aztán persze jött a feketeleves. Rajtakapta a fiút egy másik lánnyal. Teljesen kiborult és magába zuhant, többé látni sem akarta. A srác persze próbálkozott, a büszkeségét egyszerűen nem hagyta nyugodni, hogy ezúttal nem ő dobta a csajt, hanem pont fordítva. Végül Keltic dobta ki a nemkívánatossá vált hódolót. Ennek ellenére sem javult meg Laslayjel a viszonya, haragudott a lányra a rengeteg csúnya dologért, amit a fejéhez vágott. Ez is közrejátszott abban, hogy Laslay - közös megállapodással - bentlakásos iskolába ment. Ott kezdett beindulni a karrierje, egyre több versenyen vett részt. Ezzel együtt természetesen nőtt az utálói száma is. Az egyik konkurenciája, egy gyenge tenebrisi boszorkánylány minden éjjel azzal próbálta lejáratni, hogy belemászott az elméjébe, és alvajárásra buzdította, így Las gyakran eléggé kompromitáló helyeken ébredt. A későbbiekben a tenebrisi eléggé elszemtelenedett, már nap közben is igyekezett átvenni a lány tudata felett az irányítást. Csúnya pofára esésben volt része, ugyanis a lány eddigre már elkezdte valamiképpen, leginkább tudat alatt elsajátítani elméjének lezárását, így rosszakarója nem bizonyult többé elég erősnek ahhoz, hogy betörjön a szent helyre. Rememdiusról csak néhány hete hallott először, de a történetek alapján megtetszett neki a város, így ideutazott egy hétre, sulija szünetében. Tartózkodási hely: Lucasnál fog lakni Felhasználónév: Shadows

2018.03.06. 17:55 ade

Karakter képei: Teljes név: Phoenix Cassius Everett Születés és halál dátum: 1992.08.12. - 2014.05.22. Gazdája: Leandra Meyrew Formája: Grizzly Külső megjelenés: Versenyszerűen amerikai focizott, mellette pedig hobbiszinten boxolt, ráadásul még kondiba is járt, tehát az izmai szépen kidolgozottak. A 180 centijével nem tartozik a legmagasabb srácok közé, viszont azért attól sem kell félni, hogy elszalad a Végzet-hegyéhez a Gyűrűvel. Barna dús haja pontosan olyan, amibe annyira jó is beletúrni. Ha van kedve meg ideje, akkor oldalra szokta fésülni, de általában mindig késésben van, ezért csak kétszer végighúzza rajta a fésűt meg beletúr egyszer és ezzel lezártnak is tekinti a témát. Bármit is csinál - vagy nem csinál vele - mindig sikerül elérnie, hogy az jól nézzen ki. Barna szemeit fiú létére nagyon hosszú szempillák keretezik. Az arcszőrzetét maximum borostás hosszúságúra szokta meghagyni, ilyenkor pedig öt évvel minimum idősebbnek tűnik, mint nélküle. A mosolyát a gödröcskéi dobják fel és teszik nagyon aranyossá. Az ajkai elég teltek ahhoz, hogy ne lehessen nekik nemet mondani. Egy tetoválása van, ami a jobb mellén található. Ruhák terén nem követi a divatot, azokat a darabokat és olyan összeállításban hordja, ahogy neki tetszik. Ez nem jelenti azt, hogy úgy nézne ki, mint akire ráhányták a ruhákat, mert elég jó érzéke van a megfelelő szettek kiválasztásához.  Háttértörténet: Phoenix annak ellenére, hogy Rememdius városában született és cseperedett fel, sosem találkozott semmilyen természetfeletti jelenséggel sem a huszonegy általa megélt év során, egészen a haláláig. De ne szaladjunk ennyire előre. Egy középosztálybeli család első gyerekeként látta meg a napvilágot. Bár, anyagilag nem igazán voltak elengedve, a szüleitől még így is megkapott mindent, amit csak szeretett volna. Ez ellenére nem volt elkényeztetve, mindent megbecsült, amit ajándékba kapott és nagyon vigyázott is a cuccaira. Amint elég idős lett, akkor különböző részmunkaidős állásokat vállalt, hogy keressen magának egy kis plusz pénzt, így ne a szüleinek kelljen megvenni azokat a dolgokat, amikre szüksége van. A szülei szerettek volna még egy gyereket, így a húga (Phoebe) megszületésével teljes volt az öröm a családban. Cassius remek báty volt, aki mindig vigyázott a kishúgára. Természetesen ők is veszekedtek, de mégis milyen testvérek élnek állandó békességben egymás mellett? Phoenix szüleinek nem volt pénzük az egyetem finanszírozására, viszont Cassius mindenképpen tovább szeretett volna tanulni, ezért még jobban rákoncentrált a focira, amivel sikerült is elérnie egy sportösztöndíjat. Az amerikai foci mellett, még hobbiszinten boxolt is, ez az időtöltés mindig segített neki lehiggadni meg kiszellőztetni a fejét.  Éppen az egyik boxedzéséről sétált hazafelé, mikor lelassított mellette egy fekete furgon. Sosem volt az a naiv típus, inkább bizalmatlannak nevezném, ezért most sem arra gondolt, hogy biztos csak interjút szeretnének készíteni vele. Tehát mikor két férfi kinyúlt a kocsiból, ő már készen volt, így ő támadott először. Kirántotta először az egyiket, amelyiknek azzal a mozdulattal el is törte a karját, mikor a másik megpróbálta lefogni egy felütéssel eltörte annak állkapcsát. Mikor látták, hogy nem bírnak vele, kiszállt az anyósülésről egy tag, aki mormolni kezdett valamit. Phoenix nem értette, hogy mit mond, ugyanis nem angolul beszélt. Hirtelen olyan erős fájdalom járta át a testét, amilyet még sosem tapasztalt. Összeesett és mozdulni sem tudott, teljesen megbénult. Igyekezett magánál maradni, viszont egyre inkább homályosodott a látása, végül pedig magával rántotta a mélység. Egy sötét szobában tért magához, a csuklói össze voltak bilincselve a háta mögött, egy lánccal pedig a falhoz rögzítve. Erőltetnie kellett a szemeit, hogy lásson is valamit az erős félhomályban. Rajta kívül még egy tucat embert pillantott meg. Ahogy maga mellé nézett, felismerte az exbarátnőjét. A lány még nem volt eszméleténél, így nem reagált Phoenix szavaira, ahhoz pedig messze volt, hogy a fiú megérinthesse. Hirtelen a fények felkapcsolódtak, amik egy ideig bántották Cassius sötéthez szokott szemeit. Ugyanazok léptek be az ajtón, mint akik elrabolták, de voltak közöttük új arcok is. Anélkül, hogy bármit mondtak volna, nekiálltak elvágdosni a foglyok torkát. Kitört a pánik, mindenki sikítozni kezdett, sírni vagy könyörögni az életéért. Mikor Zara - Phoenix exbarátnője - mellé léptek, Cassius igyekezett segíteni rajta, de teljesen tehetetlen volt. Tehetetlenül nézte, ahogy elvágják a régi szerelme torkát. Ezután ő következetett, azonban annyira lesúlytotta Zara halála, hogy szinte fel sem fogta mi történik, mikor a hajánál fogva felemelték a fejét, s egy határozott mozdulattal elvágták a torkát. Nem sikerült túl jól a vágás, ezért Phoenix haláltusája nagyon hosszú volt. Folyamatosan fuldoklott, de még mindig kapott elég oxigént ahhoz, hogy ne fulladjon meg teljesen. Tizenöt perc után, azonban már nem vett újabb levegőt, megszűnt a szíve dobogni. Később mintha az előbbiek meg sem történtek volna, zihálva felriadt. A torkához kapott, de ott nem volt semmiféle sérülés, csupán a rászáradt vér emlékeztette arra, hogy az, hogy elvágták a torkát nem csak álom volt. Teljesen össze volt zavarodva, nem értette, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Ekkor az egyik tag - aki azt állította magáról, hogy tenebris boszorkány, bármit is jelent ez - össze-vissza kezdett beszélni a természetfelettiről, meg különféle lényekről, kiemelve az alakváltókat, amikké elvileg ők is váltak. Phoenixnek annyira abszurd volt az egész, hogy jóízűen felnevetett. A mosoly azonban az arcára fagyott, mikor Zarát kirángatták mellőle, a kör közepére. Valamit motyogott neki a "boszorkány", mire a lány szörnyen sikítani kezdett, majd lassan alakot váltott. Cassius nem hitt a szemeinek, ugyanis egy perccel később Zara helyén már egy őzike állt. Nem sokáig tudta megtartani ezt az állati formát, s pár pillanattal később, már újra emberként feküdt a földön. Erre a boszorkány - akinek Phoenix lassan kezdett hinni - elővett egy fegyvert, közölte, hogy a lány haszontalan számukra ilyen gyenge alakkal, majd fejbe lőtte Zarát. A lányt a lábánál fogva húzta ki két férfi, vércsíkot húzva a padlón. Cassius olyan haragot érzett, mint még soha. Sosem volt túl jó abban, hogy uralkodjon magán, most azonban esélye sem lett volna elnyomni a rátörő agressziót. Érezte, ahogy a teste változni kezdett, a kezei mancsokká válnak, a körmei helyén karmok nőnek, végül pedig teljesen átalakul egy hatalmas grizzlyvé. Így a bilincseitől is sikerült megszabadulnia, ezért rárontott a boszorkányokra. Egyiket tépte szét a másik után, néggyel sikerült is végeznie, egyet pedig megsebesítenie, mielőtt valami varázslat miatt nem bénult és változott volna vissza. Ekkor egy fejberúgták egy acélbetétessel, mire elveszítette az eszméletét.  Mire újra magához tért a jobb mellén egy tetoválás virított. Rajta kívül még négyen - három srác meg egy lány - élték túl a "válogatást", a többieknek mind túl gyengének bizonyult az alakja. Akik túlélték mindannyian gazdagodtak egy tetoválással, ami az állati alakjukat ábrázolta, hogy így áttekinthetőbbek legyenek. Egy börtönszerű épületbe szállították őket, ahol rajtuk kívül még jó pár alakváltó raboskodott. Ott közölték velük, hogy egymás ellen kell majd harcolniuk, még a nézők fogadnak rájuk. Kicsit olyan, mint az illegális kutyaviadalok, csupán itt mindenféle állat megtalálható, akarom mondani alakváltó.  Négy évet élt így, minden héten harcolt, volt mikor többször is. Ezáltal rengeteg sérülést szerzett már, jó párszor nézett ki mint egy előhalott, de a sérülései egy idő után mindig begyógyultak. Kicsit talán kezdett beletörődni abba, hogy itt fog meghalni. Eleinte nagyon sokat próbált megszökni, de mindig ugyanaz lett a vége: elkapták és megkínozták. Így egy idő után felhagyott ezekkel a próbálkozásokkal. Akkor lángolt fel benne újra a tűz, mikor az egyik legjobb barátját - akivel már ott ismerkedett meg - egy egyáltalán nem fair küzdelemben, gyakorlatilag halálra ítélték. Bravúros módon azonban sikerült élve kikecmeregnie az arénából, de még így sem hagyták életben. Ahogy becsukódott mögötte a kapu már kapta is a golyót a fejébe. Phoenixnek sikerült lázadást szítania, amely során jó pár boszorkány és alakváltó is az életét veszítette. Végül azonban nem jártak sikerrel, ugyanis a boszorkányok ereje nyomába sem érhettek. Egy Leslie nevezetű tag példát akart statuálni, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer. Nem csak a boszorkányok halála aggasztotta, hanem a jó pár megölt alakváltó is, akiket most pótolniuk kellett. Mivel Cassius indította az egészet, ezért őt ragadták ki a tömegből. Valami varázslattal bevont korbáccsal kezdték a meztelen hátát ütlegetni. A varázsereje abban nyilvánult meg, hogy a fájdalmat a sokszorosára erősítette, ráadásul a sebek amiket okozott, olyan tempóban gyógyultak, mint egy egyszerű ember esetében. Phoenixnek egy hang sem jött ki a torkán, ami talán csak még jobban feldühítette Lesliet. Végül a boszorkány húga Leandra lépett közbe, mielőtt a bátyja megölte volna. Cassius nem tudta, hogy miért segített neki a lány, azt sem hallotta, hogy mivel sikerült meggyőznie a testvérét, ugyanis addigra már nem volt eszméleténél. Most pedig Leandra alakváltója.  Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: ade

2018.03.05. 13:19 ade

Karakter képei:   Teljes név:  Megara Eden Damaris Átok kezdete:  valamikor az ókorban, nincs pontos dátum Formája:   Medúza Foglalkozás: Történelemtanár az egyetemen, a görög mitológiáról tart még emellett előadásokat Külső megjelenés: Körülbelül 170 centi, vékony testalkattal rendelkezik, de azért hiba lenne deszkának nevezni. Bár a mellei nem a legnagyobbak, viszont azért keresni sem kell őket, a feneke pedig kerek és formás. Derékigérő, barna haja enyhe hullámokat rejt magában. Ha úgy van kedve akkor kivasalja, viszont általában hagyja hullámosan. A szemei is barnák, s kissé mandulavágásúak. Gyönyörű mosolya van, amit lehetetlen nem viszonozni. Ruhák terén nem túl válogatós, tehát bármilyen színű és stílusú darabot hajlandó felvenni, ami tetszik és jól áll neki. Kiegészítők terén a nagy karikafülbevalókat illik megemlíteni, mert teljesen oda meg vissza van értük. Kreol bőrszíne van, így mindig olyan mintha napbarnított lenne. Egy tetoválással rendelkezik, ami a jobb alkarján található. Az átok miatt már nem képes arra, hogy felvegye a kígyó altestét, amit egyáltalán nem is bán. Ha most átváltozik, akkor a haja helyén tekergőző kígyók jelennek meg, amik a fejbőréből nőnek ki. Mindent lát, amit a kígyói is, ezért a látótere nem csak 360°-os, hanem kristálytiszta is, arról nem beszélve, hogy minden apró mozgást könnyedén kiszúr. A kígyói szemeihez hasonlóan, az ő szemei is lilán világítanak, az íriszei pedig szintén a kígyókéhoz hasonlítanak. Ha pedig bárki a szemébe néz - legyen az akár vak - az azonnal kővé dermed. A szemeivel képes részleges átváltozásra is, tehát a kígyóknak nem kell megjelenniük ahhoz, hogy a szemei átalakuljanak. Így jobb nagyon figyelni arra, hogy a szemei mikor kezdenek kígyó alakot ölteni, s lilán világítani. Ha azonban tükörből néz valaki a szemeibe, akkor nem hat a varázslat, teljesen szemtől-szemben kell, hogy találkozzon a tekintetük.  Háttértörténet: Megara története valamikor az ókori Görögországban kezdődött. Megtiszteltetésnek számított, ha valakiből papnő lehetett, neki pedig nagy ambíciói voltak ezt illetően, ugyanis Athéné templomának szeretett volna a főpapnőjévé válni. Tudta, hogy ehhez rengeteg munka és maximális odaadás kell, viszont csupán a cél lebegett a szemei előtt. Gyönyörű volt, a kérői sora pedig végtelen volt, ő azonban mindenkit visszautasított. Nem érdekelte a pénz, a hatalom, ő csupán Athéné istennőt szerette volna szolgálni. Ahhoz pedig, hogy valakiből papnő lehessen, örök szüzességet kellett fogadnia. Ezt boldogan meg is tette, ugyanis nagyon apró árnak számított neki. Hamarosan felfigyeltek a szorgalmára, megbecsült papnő vált belőle. Rengetegen csupán azért látogatták a templomot, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek a szépségéről. Megara érkezése előtt egy másik papnőt, Ambrosiát rajongták körül, aki ennél semmit sem élvezett jobban. Mikor pedig a figyelem felé halványulni kezdett, s Megarát egyre többen szerették meg, a szívében legyűrhetetlen és állandó féltékenység született. Egyik nap, mikor Megara a piacon vásárolt, felkeltette a király figyelmét. Megara számos alkalommal elutasította a férfi közeledéseit, ugyanis nem akarta megszegni az esküjét. A király konfliktusba keveredett az akkori, idősödő főpapnővel, mikor pedig megpillantotta Megarát, a hófehér ruhájában, akkor csak egy tárgyat látott benne, amit birtokolhat, s elveheti a főpapnőtől. A király végül megunta a folytonos visszautasításokat Megarától, ezért eldöntötte, hogyha az ajánlatok nem működnek, akkor majd az erőszak fog. A lány Athéné templomába menekült, abban reménykedve, hogy az istennő megvédi majd. Segítség azonban nem érkezett, se istentől, se embertől. A király megerőszakolta Megarát, aztán pedig magára hagyta. Ambrosia ennek az egésznek a szemtanúja volt, de ahelyett, hogy segített volna Megarán elmondta a főpapnőnek és a királynénak is, hogy mi történt. Megarát az esküje megszegése miatt láncra verték, s bebörtönözték. A királyné látogatást tett hozzá, s dühében elátkozta Megarát, akinek a gyönyörű hajkoronája helyett kígyók jelentek meg, s aki a szemeibe nézett azonnal kővé dermedt. Elterjedt annak a szörnyetegnek a híre, amivé Megara vált. Rengeteg harcos célpontjává vált, akik megakarták szerezni a fejét, hogy az lehessen a legfényesebb trófeájuk. Mindenki, aki megpróbálkozott a megölésével, ugyanabban a sorsban osztozott: kővé dermedt. Az egyik harcos, azonban, ahelyett hogy megpróbálta volna levágni Megara fejét, még segített is rajta, azzal hogy emberi testbe zárta, így megszabadítva a borzasztó kígyószerű altestétől. Más szörny talán átoknak tekintette volna, hogy megfosztották a valódi alakjától, azonban Megara nem volt szörnyeteg. A legjobb szándékkal helyezte bizalmát Athénába, illetve a többi papnőbe, azonban azok nem csak hátat fordítottak neki, hanem olyan eseményekért büntették meg, amikbe nem is volt beleszólása. Megara ezek után teljesen új életet kezdett. Az átlagemberek életét élte, s igyekezett meghúzni magát, hogy senkinek se keltsen feltünést. Végignézte régi birodalmak bukását, majd újak felemelkedését az őket megelőzőek poraiból. Bejárta az egész világot, de a szíve mindig visszahúzta Görögországba, annak ellenére is, hogy ott milyen borzasztó dolgok történtek vele. Azért költözött Rememdius városába, mert hallott arról, hogy a városban rengeteg természetfeletti lény tartózkodik. Nem barátkozni akart, csupán ha ilyen sok lény tartózkodik egy városban, akkor az ő természetfeletti aurája sem lesz már annyira feltűnő. Tartózkodási hely: lakás Felhasználónév: ade

2018.03.02. 22:07 Cassy

Karakter képei: Teljes név: Theodora Ronis Születés és halál dátum: 1999. május 12. - 2018. február 2. Gazdája: Lucas I. Hjalmar Formája: zöld csörgőkígyó Külső megjelenés: Nem egy túlzottan magas lány, ugyanis a hajával együtt van meg nagyjából 170 cm. Molettebb testalkata van, mint a mai nőideáloknak. De ő szereti az úszógumiját és a telt idomait, mert ezzel is kitűnik a tömegből. Persze a bőrszíne, ami valahol a fekete és a fehér között helyezkedik el, is feltűnést kelt, akárcsak a mikrofon frizurája. A fürtjei születése óta erősen göndörek, és lehetetlen őket egyenessé tenni, mondhatni saját önálló akarattal rendelkeznek.  A stílusa olyan, akárcsak az összes korabelié, bár ő személy szerint kifejezettem a 80'-as évek visszatérő divatjában találta meg önmagát. Nem fél ripacs színeket hordani, sőt kifejezetten szereti őket, akárcsak a testhezsimuló ruhákat, amik kiemelik a vonalat. Képes olyan kisugárzással végigsétálni az utcán, hogy ezzel a kinézettel se úgy nézzenek rá, hogy "milyen fura" hanem, hogy "milyen dögös". Van néhány arany nyaklánca, amiket mindig magán tart, úgy gondolja ezek adnak neki erőt a hétköznapokban, ezek emlékeztetik arra, hogy ki is akar lenni valójában, ugyanis mindegyiknek van egy kisebb története. Háttértörténet: Egy kémcsőben kezdődött az élete, az apja ugyanis a spermabank névtelen 3918-as adományozó volt. Az anyja azért választotta a mesterséges megtermékenyítést, mert elfoglalt nő volt, és a kapcsolatai mindig kudarcba fulladtak, a kora előrehaladtával pedig szeretett volna egy gyereket. A beültetés kétségtelenül jól sikerült, ugyanis első próbálkozásra egy ikerpár fogant meg, Thea és a nővére Daisy. Kétpetéjű ikrek lévén nem hasonlítottak túlzottan, bár voltak hasonló vonásaik, de csak annyi, mint egy átlag testvérpárnak. A lényegi különbség kettőjük közt a bőrszínük volt, Daisy ugyanis az anyja afroamerikai jegyeit örökölte, míg Thea inkább a rejtélyes apa púderfehér bőrét. Az anyjuk rettentően elfoglalt ember volt, ugyanis a saját vállalkozása mellett vigyázott a két gyerekre. Egy idő után viszont már képtelen volt egyeztetni a munkáját és a magánéletét. Ezért nevelte a két lányt egy bentlakásos dadus, aki nem volt túlzottan odaadó a munkkájával szenben. Éveken keresztül bár elvégezte, amit el kellett végeznie, mosott, főzött, takarított, de mindent csak felületesen csinált meg. A két lányra is aligha figyelt oda. Ha igazságot kellett tenni a gyerekek között, mindig csak rontott a helyzeten. Részben ezért is hidegült el egymástól Thea és Daisy, bár nem ez az egyetlen indok. Az anyukájuk is rátett egy lapáttal a vitákra, ugyanis mindigis látványosan Daisyt szerette jobban. Daisy a tökéletes, Daisy a csodálatos, Daisy a tehetséges. Thea pedig legyen végre olyan, mint Daisy. Ez volt az alapfelállás náluk. A legszomorúbb az egészben, hogy Daisy durván rájátszott az egészre, Thea pedig ezért napról napra utálta meg egyre jobban a nővérét. Az iskolás éveik alatt pedig egyre csak leépült a kapcsolatuk. Thea mindig is molettebb alkat volt, mint a model termetű ikertestvére, a husikájáért pedig előszeretettel csúfolták a kegyetlen gyerkek. Daisy mindig a szekálók oldalán állt, sőt, megsúgott kínos titkokat a többieknek Theáról. Persze ha ez fordítva történt meg, ha Thea mondott dolgokat a nővéréről, akkor a hiszti orkánerővel kavart fel mindent otthon. Egy idő után már nem is próbálkozott, csak megtörten cipelte a ránehezedő súlyt. Ő volt az okoska, a stréber, a kövér, Daisy pedig mindenki kedvence.  Középiskolásként szívta el az első cigijét, onnét pedig már csak lefelé volt. Rossz társaságba keveredett, akik nem csak a hétköznapi dohánnyal ismertették meg. Elszívott mindent, bevett mindent, amit a kezébe adtak, és használt tűkkel szurkálta magát. Ez tette boldoggá, rájött, hogy a tudatmódosítószerek szeretik őt. A drogos életmód durván meglátszott rajta, bár próbálta takargatni a vérágas szemeit, de Daisy azonnal kiszúrta. Sose volt vele azelőtt olyan kedves, mint amikor leüvöltötte a fejét, hogy nem normális, ezzel tönkreteszi magát. De Thea ettől csak még inkább nyeregben érezte magát. Új erőre kapott, és mindenkinek beolvasott, akinek csak lehetett. Daisyt mondjuk napi rendszerességgel küldte el a picsába. Minden második szava egy káromkodás formájában kristályosodott ki, és lenézett mindenkit, aki előtte őt becsmérelte.  Ekkoriban lett erőteljesen feminista is, bár ez már ez az anyja egyéjszakás kalandjai miatt korábban megfogalmazódott benne.  Szinte sose volt otthon, mindig a drogos haverjaival lógott. Az egyik közös szívós bulijuk viszont nagyon eldurvult, Thea kifejezetten odafigyelt arra, hogy ne feküdjön le fűvel fával, de másnap reggel három srác mellett ébredt teljesen meztelenül. Ekkor volt nagyjából 16 éves. Az évek teltek-múltak, és szinte az egyik napró a másikra lett rosszul. Egy egyszerű vírusnak indult, de végül AIDS-et diagnosztizáltak nála. Azt mondták neki, hogy egy fertőzött tű okozhatta a betegséget. Először hitt nekik, aztán már egyre kevésbé. Kezdett beleőrülni abba, hogy otthon fekszik, és lassan épül le. Tudta, hogy a halál vár rá, nincsen gyógymód. Végül teljesen bekattant, felállította magában azt a teóriát, hogy az a három srác egyik adta át neki a betegséget. És annyit kattogott rajta, hogy végül teljesen elhitte. Talált egy pisztolyt a házukban, amivel eredetileg magát akarta megölni, hogy végetvessen a halálra való a végtelen várakozásnak, de aztán megvilágosodott. Ráébredt, hogy nem  halhat meg úgy, hogy az tovább él, akitől elkapta a vírust. Így besétált az iskolába, és kézremegés nélkül lőtte le az egyik fiút, majd a másikat, aztán a harmadikat és végül az utolsó golyót Daisybe röpítette. A tekintete üres volt, és a könyörtelenséget sugárzott magából. Nem gondolt bele, hogy nem tőlük kaphatta el a betegséget, hiszen ők tünetmentesek voltak. Csak a bosszúvágy hajtotta, és a halál utáni sóvárgás. A kiérkező rendőrök egyikébe is teljesen tudatosan lőtt bele, majd kihúzott háttal fogadta a válasz golyót, ami szíven találta. Még utoljára elmosolyodott, mielőtt holtan hulhatott volna össze. Édes halál. Rémülten ébredt fel, és egy ismeretlen fickót látott maga előtt. Azt állította, hogy Alexandernek hívják, és most már az ő "alakváltója". Nehezére esett felfogni mi történik, nemrégiben még békésen nyugodott, most meg felkeltették álmából. Ez az Alexander fickó nagyon nem volt neki szimpatikus. Állandóan próbált neki ellent mondani, de az újra meg újra legyőzte. Theának nehezére esett ezt elfogadni. Végül Alexander Theat, mint valami tárgyat, ajándékba adta az öccsének, akit Lucasnak hívtak. Ő már egy fokkal szimpatikusabb volt, de ettől még ugyan úgy ellent mondott. Ő csak el akart menni, hogy újra öngyilkos lehessen, ha már úgy tűnt, hogy az első nem jött össze.  Tartózkodási hely: Lucas lakásában csövezik Felhasználónév: Cassy

2018.03.02. 19:13 kifli

Sean Perry: 1 2 3 4 ( már bent vannak: 5 6 7 ) +1 Riley Richards bónuuuusz :DD

2018.03.01. 22:13 Virtue

Karakter képei:      Teljes név: Denise "Denyy" Thompson Születési dátum:  1990.04.19. Foglalkozás:  rendőr(nyomozó) Külső megjelenés: Denise átlagos kinézetű fiatal nő, bár kollegái szerint jobban néz ki, mikor nincs rajta az egyenruha és nem szoros kontyba van fogva vállig érő barna haja. Arca lágy vonásai ellenére egyfajta keménység fedezhető fel benne, ha igazából mosolyog, akár egy napsütéses délután, de legtöbbször csak kényszeredetten húzza a száját, hogy ne tűnjön tiszteletlennek. Barna, mélyreható tekintete egyszerre vonzó és taszító, mintha azt próbálná üzenni, hogy ő ugyan veszélyes, de próbálkozni mindenkinek lehet. Alkatát tekintve vékony, szinte törékenynek tűnik, de ez ne tévesszen meg senkit. Erejét gyorsaságával kompenzálja, talán említenem se kell, hogy sokan alábecsülték és rosszul tették. Ha nincs rajta egyenruha, ami jól elrejti idomait, akkor szeret kihívóbban öltözködni, hiszen nem sokszor adódik rá alkalma. Ékszereket nem hord, tetoválása sincs, nem festi a körmét sem, első nézésre nem is tűnik fel, de ha jobban megnézi az ember kissé tartózkodó az egész megjelenése, mintha csak egy gép lenne.   Háttértörténet:  Denise szülei nagyon örültek, mikor két fiú után egy lányuk született. Végre élvezhették a dolgokat, amiket eddig fiús-szülőként nem tehették meg. Tehát minden cuki dolgot megvettek neki, tánciskolába járatták, hangszeren is tanult, de egyik dologban se jeleskedett, nem utált járni, de nem is szerette, mégis, hogy boldognak lássa szüleit és kötelességtudatból végigszenvedte ezeket. Ezt bátyjai jól látták és mikor együtt játszottak, Denise kipróbálhatott mindent, amitől szülei óvva intették, s titokban a fiúk pedig mindent megmutattak neki. Fára mászott, sarat dagasztott, kalapált, kocsikat „szerelt”, legózott, focizott, birkózott, videójátékozott. Csupa olyan dolog (és sokkal menőbb), aminek nem örültek volna szülei, de hát kit érdekelt, miután olyan szépen táncolt és minden délután gyakorolt a hangszerén? Az idő elteltével Denise-t kemény csajjá faragták drága testvérei és eközben kitűnő úrihölgyként tudott viselkedni, félelmetes kombináció, ha adunk hozzá egy véka kötelességtudatot és elhivatottságot, hogy segítsen az embereken. Aztán a boldog gyerekkornak is vége lett, 12 éves korában megérkezett a 4. gyerek a családba, egy kisöcsi. Az elején nem volt baj, de lassan kiderült, hogy a bátyjaitól eltérően (akik időközben már felnőttek szintén és már csajoztak) ez egy igazi ördögfióka, Denise-nek nem volt nyugta tőle, ráadásul elég sokat kellett vigyáznia rá. Nehéz időszak volt ez számára, mert a szülei mindig a kisebbiknek adtak igazat, de mivel kemény fából faragták, megtanulta elrejteni érzelmeit. Ekkor jött rá, hogy a „rendszer” nem tökéletes, de ez még nem zavarta. 18 évesen lett sokkal ridegebb és felnőttesebb, és szülei ezért is fogadták el döntését, hogy rendőr lesz, ahogyan az apja is. Pedig a szülők mindent megtettek, hogy nőiesebb hivatást válasszon vagy valami veszélytelent, sok veszekedés is lett ebből. Egyik bátyja mérnök, köztük két év van, a másik orvos, ő 4 évvel idősebb. Kriminalisztika diploma után járőrként dolgozott egy kisvárosban, közben nyomozónak készült, egy éve tette le a nyomozói vizsgát és szinte azonnal kérte áthelyezését egy új városba, így került Rememdiusba. Életének egyik legmeghatározóbb élménye, mikor járőrtársával rátaláltak egy droglaborra, erősítést hívtak. Hamarosan megérkezett egy különleges osztag, hogy átvegyék az ügyet. Először nagyon büszke volt arra, hogy ők a kollegái, aztán jött a hideg zuhany. A droglabor felett egy kurtizán futtató hely működött, ahova gyerekeket is zártak (és kit tudja mikre kényszerítették őket), Denise elszörnyedt, hogy milyen romlott a világ, de még jobban csalódott az igazság rendszerében, mikor látta, hogy a kommandósok milyen embertelenül bánnak a valószínűleg ártatlan emberekkel és gyerekekkel. Eztán eldöntötte, hogy ő nem lesz ilyen, még ha ehhez törvényt is kell szegnie. Azóta minden erejével azon van, hogy igazságos világot teremtsen az emberek számára, még ha ehhez információt kell kiszivárogtatnia a rendőrségről, vagy néha napján fedezni egy-egy bűncselekményt.   Tartózkodási hely:  Felhasználónév:  Virtue

2018.02.28. 00:35 Shadows

Karakter képei: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, NT Név: Keira “Hira” Ribenov Születés dátum: {Mikor született a karaktered pl.: 1992. december 12.} Foglalkozás: Fejvadász Klán: bonum-fény Koven: nincs Familiáris: nincs Alakvátó(i): nincs Amulett/Talizmán: Karddal díszített nyaklánc, Alapképesség: Fegyverek idézése Külső: Keira nem rendelkezik túlzottan extravagáns kinézettel, noha jó alakja van, minden olyasmivel rendelkezik, amit egy nőnek nem árt birtokolnia. Öltözködése igen változatos, szereti a színes dolgokat, a farmerokat, pólókat, de ruhatárában bőven megtalálhatok a különböző hosszú és fazonú ruhák is, amelyek legtöbbje dolgozni vagy bulizni van. Szinte mindig magas sarkút visel, szeret kicsit magasabbnak látszani természetadta 167 cm-jénél. Arca egészen bájos, az esetek nagy részében mosolyog, ami tovább finomítja vonásait. Persze tud, és párszor szokott is morcos képet is vágni, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy fintorog turcsi orrával és veszettül ráncolja a szemöldökét. Szemei meleg barnák, s ez talán az egyetlen olyan része az arcának, amit nem szeret, kicsit kidülledtnek találja őket. Haja sötétbarna, festeni pedig egyáltalán nem szereti, szóval maximum akkor tapasztalható változás a színében, amikor a nap nyáron kiszívja, olyankor viszont akár egészen világosbarna is lehet. Sminket mindig használ, szerinte az az elegáns megjelenés alapja, de azért igyekszik nem túlzásba vinni a kencéket. Háttértörténet: Apja, Alexej orosz származású, ám még az ő ifjú korában Amerikába emigrált a családjával, akik közül mára már sajnos senki sincsen életben. A fiú konzervatív családban lett férfivá, ami miatt később ő is nehezen barátkozott meg a változásokkal. A férfi egy egyszerű bárban találkozott Hannahval, egyetlen gyermekének anyjával. Az egész csupán futó kaland volt, a felek minden kötöttség nélkül váltak el egymástól. Aztán a nő eltűnt - bár a férfi se kereste, hiszen nem volt miért -, de egy évre rá megjelent nála. Alexej azt se értette, hogyan találhatott rá, hiszen nem adta meg neki a címét, sőt a nevét se árulta el. Megdöbbenése még nagyobb volt, amikor a nő egy kislányt nyomott a kezébe, azzal a felszólítással, hogy nevelje fel, mivel ő az apja. A férfi erre persze próbált tiltakozni, mire Hannah megmutatta neki a hatalmát, szembesítette vele, hogy mi is ő. Egy tenebris boszorkány lévén számtalan szörnyű tettével eldicsekedhetett. Alexej halálra rémült, alig tudta feldolgozni a látottakat, a nőnek pedig többé nem mert ellentmondani, így a kislány vele maradt. A férfi igyekezett jó apa lenni, ami többé kevésbé sikerült is neki, habár Keira anyjával való találkozását semmi sem tudta elfeledtetni vele. Attól félt, hogy a kislány is olyan “szörnyeteg” lesz, amilyen az anyja, így egészen csecsemő korától igyekezett belenevelni, hogy nem jó az ő szavaival élve “különlegesnek lenni”, ami azért eléggé rányomta a bélyegét lánya életére. Az iskolában Hira mindig is stabil négyes volt, hiába lettek volna meg a képességei az ötöshöz. Sportok terén sem lógott ki a lányok közül, egészen kis korától kezdve táncolt, a felsős éveiben pedig röplabdázott, de egyiket se versenyszinten, inkább csak hobbiból, illetve a mozgás öröméért. Jogi egyetemet végzett, ám végül nem arra felé helyezkedett el, hanem fejvadász lett, megfelelő munkaerőt keres vállalatoknak, cégeknek. Nagyon élvezi amit csinál,eddig pedig még nem érkezett rá panasz. Már egyedül él ugyan, azonban gyakran találkozik az apjával, aki az egyetlen életben lévő családtagja, akit ismer is. A képességével azonban igencsak hadilábon áll. Sőt, ez még finom kifejezés. Egyszerűen tagadja a létezését, noha a számtalan apró botlás után eddigre minden ember levonta volna a következtetést arról, hogy ritkán áll bele másba egy kés véletlenül, amikor azt kívánja, hogy bár a ijedne meg valamitől pasi, aki megcsalta, és most egy másik nőt próbál behálózni - ahogy az se túl szokványos, ha főzés közben benézve a fiókba, meglátod az ott pihenő pont megfelelő kést, amiről mellesleg pontosan tudod, hogy nincs olyanod. De persze véletlen egybeesések mindig lehetnek, nemde? Azoknak pedig, akik már próbálják meggyőzni arról, hogy talán különleges képessége lehet, általában az elmeorvost szokta ajánlani, vagy olyankor veszettül tereli a témát, próbál tudomást sem venni ezekről. A világnézete pont ugyanaz, mint az apjáé, szentül hisz a fizika törvényeiben - az emberek nem változnak át semmilyen lénnyé, ahogy várázsolni meg végképp nem tudnak - ezek csak olcsó, polgárpukkasztó filmes effektek, amivel az idiótákat hülyítik. Az egyetlen veszély pedig ami az emberiséget veszélyezteti az saját maga, esetleg a globális felmelegedés. Máig nem tudja ki az anyja, és bár azért érdekelné, az apja nem hajlandó neki elárulni, neki pedig fogalma sincsen, hogyan kezdhetne neki a kiderítésének. Tartózkodási hely: Lakás Felhasználónév: Shadows

[56-37] [36-17] [16-1]