[56-37] [36-17] [16-1]
Bruno:
Wes:
Virgi:
Kai:
Etesiae:
Ruby:
|
Catena
Karakter képei:
https://drive.google.com/file/d/13Un_ucoiTrtRFDPzby5nggWashV66T_a/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1V0TJTZlSbRoQxJYVFPRs95_aA4rrKhMe/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1GlggrMMLU_HfKXmMbSaBwP5m9q1VYOLX/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1yoOxjB3h8I7XavYprpQ5Sn7OkBM6WHw2/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1rwNxFm2yNxOmjex8F7lIXUEvYcMW5zFI/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/117RX5s_SL47l5CbowYubKAnob5dfE8Oe/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1n_N3sVYLx4b3jwO996jfeolpBM6-lbK8/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/183ILcEJ7MNs8T4BcpvQKFbuKKKEiCmHc/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/14xlnuQkvjzKsxt59bG5bbXiePhYv8Dkq/view?usp=sharing
Teljes név:
Samira Young
Átok kezdete:
1939 április 1.
Formája:
najád
https://drive.google.com/file/d/1jcWtbuACiegsmICLn9LghgfJ3jvZheRT/view?usp=sharing
Foglalkozás:
gyerekorvos
Külső megjelenés:
175 centijével teljesen átlagos magasságú, testsúlya is annak mondható. Bár ő az utóbbival cseppet sem megelégedett, rengeteget edz, hogy vékonyabb és izmosabb legyen. Szinte majdnem mindig minta étrendet követ kivéve, ha rájön a csokoládé zabálhatnék. A haja természetesen szőke, általában kiengedve hordja. Szemei kékesszürkék, némi zölddel. Ez sokszor a hangulatától függ mint a fénytől: gyönyörű kékek, ha jó napja van; zöld szemű szörnyeteggé változik, ha haragszik; ha pedig átalakul, akkor teljesen szürkékbe borul. Öltözködésével szeret kitűnni a tömegből. Melltartó nélkül és köldökig kivágott pólókban érzi magát a legjobban, hiszen akkor minden szem rá szegeződik. Ez alól kivételt képez a munkahelye, ahol mindig betartja a szabályokat.
Háttértörténet:
21 testvérével együtt a folyók, források, kutak, patakok és a csermelyek gondozói. Ő a feledés folyóinak najádja volt. Az alvilág egyik folyóját is ő őrizte, amiből a holt lelkek azért ittak, hogy elfeledjék világi életüket a túlvilági élet előtt. Az évszázad során az emberi világban is feltűntek ilyen folyók, források, amiket szintén ő gondozott. Egy idő után szinte eggyé vált velük. Egyszerre tudod mindegyikben jelen lenni, mert a vizek mind egy helyről eredtek, az alvilág legmélyebb és legsötétebb részéből. Mítoszok és írók szólnak nagy hatalmáról. Ahol az emberi kúltúra felbukkant, ott a feledés is, ami eggyet jelentett vele. Sokan azt hitték, hogy legyőzhetik, és számtalanszor bizonygatták, hogy meg is tették. Azonban a halál és vele együtt a feledés is mindig utolérte őket.
Az alvilágban testvérével együtt lakott, akinek ha a folyójából a lelkek ittak, visszatértek az emlékeik. Nem csoda, hogy testvére, Mnémoszüné a múzsák anyja is volt.
A spanyol polgárháború idejtén járunk, amikor véregzés utolsó áldozatai is megtértek. A najád folyóhoz ekkor egy nagyhatalmú boszorkány érkezett, akinek a kezéhez több száz ember vér tapadt. A feledés folyója helyett azonban az emlékezés folyójából ivott. Az elvárása ellenére azonban nem került vissza az élők közé, csupán emlékezett arra, ami egykor volt valójában. Ezzel együtt a tudása is visszatért. Haragjában átkot bocsátott a két folyó védelmezőire.
A két najád a Föld két részén tért magához. Samira a sivatagban ébredt, ahol teve kereskedők találtak rá. Ruhát, vizet és ételt adtak neki. Ugyan a lány mindent megértett abból, amit neki mondtak, de megszólalni csak este mert, amikor már nem félt attól, hogy bántani fogják. Elkezdett mesélni nekik. Olyan elfeledett történetekről, amikről még senki sem hallott. Istenekről, krákenekről, titánokról és a testvéreiről. A mostani nevét is a kereskedőktől kapta: Samira, mely este társalgót jelent. A '40-es évek végéig vándorolt különböző kereskedő néppekkel, és tanult tőlük. Többek között azt is megtanulta, hogy hogyan kell életben maradni még a legzordabb körülmények között is. Bejárta a fél világot.
Mindig is ott volt benne a veszteség érzése, és mindig visszavágyott az otthonába. Egy nap elhatározta, hogy Argentina felé indul, ahol akkoriban hatalmas gyár építés folyt, mely tömegeknek adott munkát. Samira egy kórház trauma osztályán dolgozott, ahol többnyire olyan betegeket ápolt, akik ezekben a gyárakban sérültek meg. A betegeinek másik részét a kórosan sovány és éhező emberek tették ki. Szabadidejében boszorkányok után kutatott, és arra kényszerítette őket, hogy próbálják meg levenni róla az átkot. Egyiknek sem kegyelmezett. A végkimerülésig hajtotta őket, és magát is. Két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy elfogadja új életét és továbblépjen. Ekkor már elege volt azokból az emberekből, akikkel a traumán találkozott. Mind egytől egyig zsémbes házastárról, ragaszkodó szeretőről és kiálhatatlan kölykökről számolt be neki. Továbbra is gyógyítani szeretett volna, de ekkor döbbent rá, hogy rossz szakirányt választott, és áttért a gyermekgyógyászathoz. Időközben megunta a déli országot, és északabbra költözött. A természethez mindig is közel élt. Nem vesztette el teljesen a reményt, hogy az valamikor visszafogadja őt. Jelenleg Rememdiusban éli mindennapjait. Igazi művelője lett a saját képességének is. Ám ujonnan az elvett emlékeket egy-egy fiolában tárolja. A fiolákat pedig a lakása falába, amit két hűséges farkaskutya (https://drive.google.com/file/d/1bdfF8xgFo4yuBK9gPguMoBPFR8ofwgcu/view?usp=sharing) őriz: Atlasz és Pallasz. Atlaszt az anyja testvéréről nevezte el, akinek titánként a mitológiában a Föld tartása a feladata az idők végezetéig. Pallasz egy gigászról kapta a nevét, ki az Alvilágban élt feleségével, akikkel Samira najádként jó barátságot kötött.
Tartózkodási hely:
Lakás
https://drive.google.com/file/d/18g-9Z-glLRxODV0dTsdGw1ED_t5YMBIU/view?usp=sharing
Felhasználónév:
Ria
|
Nickyyyyy, itt lenne két NT, amit Cassy alkotott a két friss husimnak. <3
Marcus és Harper
|
Karakter képei:
 
 
 
 
 
 
 
Teljes név:
Koren Pygmalion
Átok kezdete:
1633. október 14
Formája:
Kelpie, mint csalétek - Kelpie, mint lény
Foglalkozás:
TRX edző
Külső megjelenés:
Talán első látásra ijesztőnek tűnik, rossz kislánynak. Igen, ő az akinek a neve mindig az eszedbe fog jutni, hogyha meghallod ezeket a jelzőket. Nem egy átlagos lány átlagos belsővel illetve külsővel. Talán lehet, hogy a 172 centijével és a 64 kilójával nem ver szemet, de kitűnik a tömegből. A teljes testén elterülő tetoválásokkal, piercingjeivel, fültágítókkal, amik nem a "szolid" kategóriába tartoznak. Ezeket bár nem semlegesíti a gyönyörű mosolya. Arca vékony, csontos, kifejezetten gyönyörű formájú. Kedves mosolya és fülig érő szája belül beteg gondolkodással élő személyiséget takar. Nem minden a külső. A gonosz gondolatait a derékig érő fekete lobonca alatt tűnteti el. Hiába van viszont a természetes szépsége, hogyha sminkeli magát. Ez viszont nem egy kis gyenge szempillaspirál.
Háttértörténet:
A Kelpie lényt ritkán ismerik, pedig szirénhez hasonlóan cselekszik e gyönyörű élőlény. Két fajta Kelpie létezik, egyik a csikóhalhoz hasonló és a tengeri vizekben él, ők azok, kik poszeidon szekerét húzzák, teliholdkor párosodnak és gyönyörű csikójuk ezüstösen csillog.A másik pedig a folyók és állóvizek lovai. Ezek ártatlan teremtményként álcázva magukat csalják közel áldozataikat és rántják a mélybe az étküket. Miután megfulladt az áldozat húsából lakmároznak a víz mélyén rejlő barlangjukban. Pár ember képes legyőzni őket, levéve a lovak kantárját s sajátjukat rárakva szelíd táltossá válik a vérengző fenevad. Ők a part szélén a gyermekeket vagy a megfáradt utazókat vették célba, kik naivitásból adódóan elhitték, hogy lovagolhatnak egyet az állaton. Ő is így kezdte, senki nem tudta magáévá tenni. Az élete a tetemek felhalmozása és az emberek öldöklése körül forgott. Élvezte az életét, azt az adottságot, amit a természet ajándékozott neki. Párosával hullottak az emberek, még a vadászok sem merték megközelíteni a környéküket. Sajnos egy idő után a hírük elterjedt, mentek a pletykák, megcsappant az emberek és merészek létszáma, egy ekkora lénynek pedig a gyerekek nem igazán telítik meg a gyomrát. A vérszomja nem csillapodott, egyre óvatlanabbul közlekedett a parton. Nehezen viszonyult a környezetéhez, néha már a kisebb állatokra éhezett. Nehezen bírta, ám hirtelen változtak az idők. Jöttek a túrázók, a közönséges parasztok és az előkelő emberek. Az agyát elborította a bőség és csak falta az áldozatokat. Mint mindennek, egyszer eljön a tökéletes életnek is a vége. A parton állva csalogatta magához a nőt, ki fekete selyemruhában vonult végig a part szélén. Helyet adva hátán meghajolt, kissé meggörnyedve adott helyet, hogy újra ehessen. Mikor felült a rejtélyes alak a hátára, hirtelen mozdulattal vetette be magát a mélységbe. Mikor még a víz felszínén megragadta lábát a nőnek, hirtelen egy átok szólalt fel. Utolsó lélegzetével és erejével a megcsonkított boszorkány elátkozta Korent, hogy életét emberi testbe zárva töltse le. Miután behabzsolta utolsó falatjait ebben az alakjában kimászott a partra. Meztelenül üldögélt, tanulmányozva teste minden porcikáját, amíg egy férfi nem vetődött oda. Mikor meglátta a lányt csak óvatosan felsegítette, kabátját ráterítve vezette be a faluba. Sokáig tanította a nyelvezetükre, nem csak egyre, hanem többre. Tanította Gael (Skót) nyelven és Görögül. Miután a nő megtanulta megértetni magát és éhsége kiújult először a a szomszéd lett a célpontja. Kihasználta megmentőjét és lassan gyilkolta a falu embereit. Mikor a férfi rájött, hogy a nő az oka mindennek hirtelen felindulásból megölte, a csontjairól lassan leszopogatva a húst és bőrt. Nem bírt megszabadulni a kannibalizmus mámorától. Miután éhsége csillapodott hatalmas lélekjelenléttel és kitartással az 1700-as évek elejére leadott az emberek megevéséről és áttért a teljesen vegán életmódra, bár beletellett egy kis időbe. Átköltözött Görögországba, felvette a Koren Pígmalion nevet. Az élet innen sem volt egyszerű, hiszen állandóan költöznie kellett. Felvette az emberek stílusát és már egészen otthonosan mozog közöttük. 2017 Decemberében beköltözött Rememdius városába, ahol folytatja pályafutását és így egy ideig megélhet nyugodtan.
Tartózkodási hely:
Felhasználónév:
Alye
|
Karakter képei:
Kép1 ; Kép2
Teljes név:
Rika Schatt
Születés és halál dátum:
1998. december 19. – 2016. december 18.
Gazdája:
Van
Formája:
Farkas
Külső megjelenés:
Megközelítőleg 165 cm magas leányzót fehér bőrrel, kék szemekkel és szőke hajjal áldotta meg a sors. Bőre hamarabb lesz rák vörös, minthogy bármilyen árnyalatot is kapna. Szemei a téli égre emlékeztethetik azt, aki elréved benne. Akinek kicsit jobb a megfigyelőkéje láthatja benne a harag lángjait, melyek hideg tűzként égetnék el azokat, akik bántani mernék családját. Jól edzett, atletikus testalkatú leányzó a feltámadása óta már nem használ fáslikat. Megjelenését megtévesztően, nagyon hajlékony, mondhatni olyan, mint az egér. Ahova a feje befér, a testét is képes betuszkolni. Szekrénye java részét fekete trikók, pólók, farmerek teszik ki, de akadnak egyéb színű darabjai is. Viszont, bundáját meghazudtolva, a feketére esküszik, ugyanis a város dzsungelében ezzel a legegyszerűbb és észszerűbb a rejtőzködés.
Háttértörténet:
December a leghidegebb és zordabb hónap mind közül. Az árvaház sötét utcáján néma árny húzódott végig. Karjában ruhába bugyolált kisded piheg. A nő arcát sötét kámzsa takarja, ám pirosló és könny áztatta arca jól kivehető. Az árvaház ajtajába lerakta gyermekét, becsöngetett, majd tovatűnt a téli éjszakában. Az árvaházra maradt a piciny leány, kinek a Zireael megszólítást adták. Egy könyvből vették (Andrzej Sapkowski: Vaják) aminek jelentése fecske. Későbbi vad és szabad jelleme miatt találó lett a becenév.
Négy év elteltével egy család jött örökbe fogadni egy leánygyermeket, ugyanis több gyermekük nem lehet, de ők szeretnének fiúk mellé még egyet. A választásuk Zireael-re esett, hebrencs természete és erős testalkata miatt. Mikor hazavitték, a fiúk nagyon meg örült kistestvérének, ugyanis már nem kellet egyedül játszania, volt kivel elfoglalnia magát. A gyerekek jól kijöttek egymással, kialakult közöttük a testvéri kötelék. Szerencsére mind a ketten kicsik voltak ahhoz, hogy emlékezhessenek rá, hogy Zireael nem vérszerinti testvér. Ez csak a későbbiek folyamán derült ki számukra, mikor a fiú felfedezte önmagában a mágiát és feltűnt számukra a születési hónapok különbsége (kerek egy hónap és egy nap). Zireael kisé irigykedett fivérére, de ennek sosem adott hangot. Mindig elfogadta, hogy ő egy a sok közül, míg testvére sok mindenre hívatott. Viszont ő is ki akart tűnni valamivel, hogy családjára ne hozzon szégyent. Elhatározta, hogy keményebb lesz bárkinél, hogy megóvhassa testvérét a vadászoktól szeretteit. Mikor először hozta fel az ötletet a szülők csak mosolyogtak, de fivére mellé állt. Ennek következménye az lett, hogy családja pénzelte az edzéseit. Számára leghasznosabb a késforgatás rejtelmei és a pusztakezes harcmodor volt. Viszont lány lévén, elég gyengécske, ezért gyakran hordott fáslikat a csuklóján és a térdein.
Ám egy alkalommal alul maradt. Egy vadász támadt a testvérpárra. Zireael sikeresen feltartóztatta ellenfelét, míg bátyja segítséget hívott, de ez a lány életébe került. Közelharcba keveredtek és kések villantak. Mind a ketten kitettek magukért, de egy óvatlan pillanatban a vadász hasba szúrta a lányt. Nem végezte ki, de magára hagyta a sötétségben, vérbe fekve. Nem tudja elfelejteni, hogy próbált küzdeni a rá törő fáradtság ellen. A vérveszteség és a fájdalom okozta fáradtság. Elgondolása szerint csak az utána következő volt a rosszabb. Mikor bátyja és nevelői odaértek, még élt. Lebeszélte bátyját a bosszúról, hogy véletlen se sodródjon a sötét oldal felé. Gyógyítással igyekeztek, de túl későn találtak rá. Még emlékszik, hogy a családja mennyire igyekszik megmenteni őt, ahogy Rhydian szomorúságtól torzuló, könny áztatta arcára is. Rhydian-t marta a bűntudat, hogy miatta halt meg Zireael, ezért anyja segítségét kérve, ő támasztotta fel alakváltóként húgát.
Az új eséllyel Zireael még elszántabbam edz, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, hogy ennyire közel került hozzájuk egy vadász. Rhydian jól tudja, hogy húga vért kíván életéért, de jobb belátásra próbálja terelni, hogy véletlen se sodródjanak át a másik oldalra. Bátyja egy kelta hold amulettet adott neki, ami mintázata a szörny és ember közötti egyensúlyt ábrázolja. A test és lélek harmóniáját.
Tartózkodási hely:
Lakhely
Felhasználónév:
Ordas
|
Karakter képei:
kép1 kép2 kép3 kép4 kép5 kép6 névtábla
Teljes név:
Aurora Borealis
Születési dátum:
1997.03.22.
Foglalkozás:
alkalmi munkák
Külső megjelenés:
168 centiméter magas és vékony testalkatú. Világos bőrű, nem sokszor látni lebarnulva, hamarabb ég le, mint szerez egy kis árnyalatot. Szőkésbarna, középhosszú, hullámos haja van, amit vagy felkötve hord vagy kiengedve, a kedvétől függ. A szemei zöldek, a mosolya nagyon kedves, aprócska gödröcskék is megfigyelhetők az arcán. Nem sűrűn szokott sminkelni, ha mégis, akkor is csak nagyon szolidan. Ruhák terén is a visszafogottabb darabokat kedveli, viszont vannak olyan pillanatai is, mikor bevállal egy-egy kivágottabb darabot is. Ami már az első pillanatban szemet szúrhat rajta, az egy csúnya heg, ami vízszintes vonalban a torkán húzódik. Ha teheti, akkor sállal eltakarja, viszont azért nem mehet mindenhova sálban. A jobb combján van egy tetoválás, amit a vágásnyomaira varratott. Így első ránézésre nem annyira feltűnőek, csak ha közelebbről szemügyre vesszük vagy végigsimítunk rajta.
Háttértörténet:
Kívülről nézve ők voltak a tökéletes család. Egy jómódú házaspár egyetlen gyermeként látta meg a napvilágot, mindig is szeretett volna testvért, viszont a szülei inkább a karrierjükre akartak koncentrálni, nem pedig egy újabb gyerek felnevelésével "bajlódni". Aurora édesapja nagyon ambíciózus ember volt, aki egyszer elnöki székbe akart ülni. Ha pedig valamit a fejébe vett, akkor semmi sem állhatott az útjába. Elég elvont gondolkodása volt, amit még a hímsoviniszta viselkedésével egy újabb szintre emelt. A városi tanácsba könnyedén bejutott, de az ottani elnöki pozíció megszerzésével már problémák akadtak. Nem sokan osztották a nézeteit, nem akadt elég támogatója ahhoz, hogy tovább haladjon. Így egy elég beteges terv fogalmazódott meg a fejében, hogy mégis hogyan szerzi majd meg azt a vezető szerepet. Összegyűjtött olyan embereket, akiket mindennapos megalázások értek, elhitette velük, hogy ő a kulcs ahhoz, hogy ezentúl ne ők legyenek azok, akiket a földbe taposnak, hanem nekik legyen hatalmuk ezt megtenni másokkal. Elhitette velük, hogyha ő lesz a polgármester, akkor rájuk vigyorog majd a szerencse. A polgármesteri székből pedig meg sem áll a Fehér Házig, mikor pedig ő lesz az USA elnöke a hűséges követői is olyan posztokat fognak majd kapni, amivel mindenkit uralhatnak. Az emberek pedig vakon hittek benne, s itták minden egyes szavát. Így alakította meg a szektáját, aminek a felesége is a tagja lett, s a tizennégy éves Aurorát is kényszerítették arra, hogy csatlakozzon. Az apja úgy szerezte meg a polgármesteri széket, hogy nemes egyszerűséggel ijesztő jelmezekbe öltözve lemészárolták a polgármestert és családját. Mikor az apja támogatottsága nőtt, akkor leálltak a gyilkolással, hogy az emberek hinni kezdjenek abban, hogy tényleg ő az az ember, aki biztonságot és nyugalmat teremt újra a városukban. Mikor azonban újra csökkeni kezdett a támogatóik száma, akkor a gyilkosságok is újrakezdődtek. A legfőbb célpontok azok voltak, akik az apja útjában voltak, de rengeteg ártatlan is az életét veszítette, ők csak járulékos veszteségek voltak az apja tervében. Aurora nem volt hajlandó részt venni a gyilkosságokban, ezért mindig ő volt az, akinek videóra kellett vennie az egészet.
Két év telt el a szekta megalakulása óta, közben pedig egyre több követője akadt. Az apja azonban egyre elvontabban is kezdett gondolkozni, s a paranoiája is egyre durvább lett, mindenkiben az ellenséget látta. Úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban az életére törhetnek, ezért meg akart bizonyosodni afelől, hogy az öröksége, a vérvonala tovább él majd. Kiválasztotta az egyik követőjét - akit a legméltóbbnak talált a feladatra - hogy ejtse teherbe a tizenhat éves lányát. Úgy gondolta, hogy majd ez a gyerek folytatni fogja, amit elkezdett, hogy különleges lesz és arra fog születni, hogy másokat uraljon. Aurorával ezt úgy közölte, mintha ő tenne neki azzal szivességet, hogy egy Megváltó édesanyja lehet. A lánynak természetesen esze ágában sem volt bele egyezni, az anyjához fordult segítségért, de ő csak annyit mondott, hogy érezze magát megtisztelve. Nem volt senki, akire számíthatott volna, ezért összepakolta a cuccait és megpróbált elszökni. De egy szektából nem lehet csak úgy kilépni, kihalásos alapon működik a dolog. Nem jutott túl messzire, ugyanis ekkora már az egész város az apja zsebében volt. Éppen felszállt volna egy távolsági buszra, mikor erős karok ragadták meg. Hiába rúgkapált meg kiabált segítségért, még csak rá sem néztek az emberek. A következő emléke az volt, hogy be van zárva a házuk alagsorába, ahol a földön egy matrac hever. Kétségbeesetten próbált kiutat találni, de hiába. Mikor kinyílt az ajtó egy nála pár évvel idősebb srác lépett be rajta. Aurora azonnal felismerte, ő volt az akit az apja kiválasztott számára. Hiába kérlelte, hogy ne tegye meg, amire készül, hiába ellenkezett... a fiú leszorította a matracra és megerőszakolta. Miután végzett szó nélkül kisétált és a lányra zárta az ajtót. Aurora egész este az egyik sarokban ült, maga elé bámulva. Az arcára rászáradtak a könnycseppek, a szemei vörösek voltak a sírástól, a combjai belseje pedig véres. Másnap reggel az apja jött be, az arcán egy büszke mosoly csillogott. Aurora rosszul volt már csak a látványától is, nem gondolta, hogy egyszer ennyire megvetné és gyűlölné az édesapját. Reménykedett benne, hogy valami csoda folytán nem esett teherbe, de mikor nem jött meg neki következő hónapban, már tudta, hogy nem volt szerencséje. Nem akarta ezt a gyereket, viszont az abortusz szóba sem jöhetett, még csak a házból sem engedték ki, így nem volt esélye orvoshoz menni. Nem tudott esténként aludni, folyamatosan azon kattogott, hogy meg kell szabadulnia a gyerektől. Mindig is nagyon alacsony volt a fájdalomküszöbe, viszont ez sem számított neki, mikor egy kést ragadott, hogy hasba szúrja vele magát. Az sem érdekelte, hogyha magával is végez. Az apja követői azonban, még azelőtt rátaláltak, hogy a penge a húsába fúródhatott volna. Ezt követően már nem engedték egyedül sehova, nehogy kárt tehessen magában. Aurora azonban nem adta fel. Mikor a legingerlékenyebb tagot kapta felügyelőnek, addig kötözködött, feszegette a húrokat, még végül azok el nem szakadtak. A férfi dührohamot kapott és nagyon durván megverte az akkor két hónapos terhes lányt, aki ennek következtében elvetélt. Aurorát nem érdekelték a sérülései, hiszen sikerült elérni a célját. Amint ezt megtudta az apja, szörnyű haragra gerjedt. De nem a férfire haragudott, aki megverte a lányát, hanem Aurorára. Úgy gondolta, hogy majd példát statuál vele. Összehívta az összes tagot, s elvágta a lánya torkát. Aurorának az volt minden szerencséje, hogy éppen akkor tört rájuk az FBI - ugyanis egy követő tégla volt - a berontó SWAT elterelte az apja figyelmét, így a vágás nem sikerült tökéletesre. Ettől függetlenül még Aurora fuldokolni kezdett a vérétől, viszont időben ellátták a sérülését, így életben maradt.
Aurora még javában kiskorú volt, más rokonai nem éltek, a szülei pedig börtönbe kerültek, így egy árvaházba került. A történteket továbbra sem tudta feldolgozni, a nyakán lévő heg mindig eszébe juttatta a történteket. Depressziós lett, pánikrohamai kezdődtek, s vágdosni kezdte magát. Miután megpróbált öngyilkos lenni a pszichiátriára került. Öt évet töltött el az Intézetben. Volt amikor az állapota javulást mutatott, aztán mikor kiengedték volna, hirtelen visszaesett. Aztán egy napon elég nagyot fordult a személyisége. Egy másik beteg rendszeresen piszkálta, kötözködött vele. Aurora éppen az udvaron sétált, mikor a másik lány a semmiből feltűnt és a földre lökte. Többször is belerúgott a földön fekvő Aurorába, mielőtt leszedték volna róla az ápolók. Aurora ekkor elégelte meg az áldozat szerepét. Nekiesett a másik lánynak és könyörtelen ütni kezdte. Eltörte az orrát és kiütötte az egyik szemét, mire le tudták szedni a másikról. Ezután teljesen kiszámíthatatlanná vált, az arca teljesen érzelemmentes volt, csupán akkor lehetett tudni, hogy átléptük nála a határt, ha már késő volt. Rengeteg balhéba keveredett, egy idő után pedig elkezdtek tartani tőle. Kényszerzubbonyt aggattak rá és erős nyugtatókkal tömték. Szociopatának bélyegezték, s aként is kezdték kezelni. Azt azonban egy orvos sem vette észre, hogy azért viselkedik így, mert retteg attól, hogy újra bántani fogják. Ezért inkább ő támad először, megelőzve azt, hogy őt támadhassák meg. Volt egy elég nyugis időszaka, s a "javulására" való tekintettel kiengedték. Nem akart a szülővárosában maradni, ugyanis a vele történt rengeteg szörnyűségre emlékeztette. Fogta azt a pár cuccát és Rememdiusba jött új életet kezdeni.
Tartózkodási hely:
lakás
Felhasználónév:
ade
|
Bocsánat, közben kiderült, hogy elrontottam, szóval újra nekifutnék.
Alakváltó
Karakter képei:
névtábla × névtábla2
kép1 kép2
Teljes név:
Benjamin Quentin Seaver
Születés és halál dátum:
1997. augusztus 21. - 2010. május 09.
Gazdája:
Nincs
Formája:
róka
Külső megjelenés:
Nem könnyű az ember élete, ha egy átoknak köszönhetően az idők végezetéig egy tizenkilenc éves fiatal testben reked, azonban Benjaminnak örökké az ártatlan gyermeteg vonásokat kell viselnie. Amit persze bármikor az előnyére tud fordítani, hiszen senki nem sejti milyen alantas szellem lapul a felszín mögött. Átlagos magassággal rendelkezik, csaknem 180 centiméter, testalkata pedig szikár. A vonásai barátságosak, legtöbbször egy kedvesebb mosollyal bárkit képes az ujja köré csavarni. Gesztenyebarna haját általában hagyja hosszabbra nőni, de olykor egészen rövidre nyírja. Meleg, mogyoróbarna szemei vannak és hozzá fehér bőre. Az öltözködésre nem mindig fektett nagyobb hangsúlyt, általában a póló, vagy pulcsi és farmer kombinációra esküszik, de ez alkalomtól függ.
Háttértörténet:
Benjamin egy átlagos famercsaládba született Texas államban, Lubbockban. A hatalmas farmon a gazda édesapjával, Robert Seaverrel, édesanyjával Jacqueline Seaverrel, illetve ikerhúgaival Freiával és Rebeccával éltek. Az gazdasági válság előtt tehetősek voltak, sokan vásároltak tőlük állatokat és gabonát, aztán az embereknek már nem érte meg a minőségi, bioélelmiszer, ezért átpártoltak a hipermárketek kínálatához. A válság előtt Bent egy elitiskolába íratták, ahol újgazdag, általában újonnann odaköltözött családok csemetéi jártak. Kezdetben különc volt, nem akart megváltozni azért, hogy olyan barátai legyenek, akikkel nem tud azonosulni, de a magány nem igazán volt jó hatással rá. Egyre ingerültebbé vált, egyre jobban bezárkózott az emberek előtt. Insomniával küzdött, és ha lehunyta a szemét rémálmok gyötörték, illetve alvajárt, ilyenkor pedig az elfojtott agresszió előtört és kezelhetetlenné vált. Aztán egy csapat fiú, élén egy Justin Monroe nevű sráccal, akinek az apja az iskola igazgatója volt, érdeklődést mutatott felé. Érezte, hogy nem kellene hinnie nekik, de mégis elkezdett velük lógni. A fűtől, amit tőlük kapott tudott aludni, és a társaságukban végre úgy érezte nincs egyedül. Többé már nem volt ugyanaz a csendes fiú, mintha teljesen kifordult volna magából. Aztán egy unalmas buli után úgy gondolták a farmon folytatják az estét. Az egyik pajtában iszogattak és füveztek, azonban a srácok altatót tettek Ben piájába. A piromán Justin ötlete volt, hogy felgyújtsák a szalmát, azonban a tűz tovaterjedt a házra, az egyik égő fa miatt belekapott az ablakon kilengő függönybe az ikrek szobájában. Mikor a srácok rájöttek, hogy milyen szörnyűséget tettek a pajtát is felgyújtották félve Ben bosszújától, aki bennégett a tűzben. Ebben az időszakban ismerkedett meg Taliával, aki ellenezte Ben a bandával való kapcsolatát, ezért a fiú minden erejével azon volt, hogy ellökje a lányt. Így ő még be sem tudta avatni a titkába, hogy boszorkány. Bent visszahozta az élők közé, de csak alakváltóként tudott visszatérni. A bosszúvágy hajtotta a halála előtti percekben, illetve a zavart, ám cselszövő elmének köszönhetően róka alakban tért vissza. A békés róka nem bánt, azonban a káoszból és s dühből táplálkozik és ha táplálod, akkor veszélyessé, körmönfontá válik, főleg ha bosszúvágy hajtja. Benjamin szépen lassan és könyörtelen játékokkal végzett az összes sráccal, illetve azok családjaival. A gyilkosságok híre mindenkihez elért, mindenki a gyilkost kereste, végül feladta saját magát, ugyanis az egyik srác lemaradt mikor a haverjai elmenekültek, így szörnyű sérüléseket szenvedett. A kórházban jelent meg először neki Benjamin, ezért úgy vélték őrültségeket beszél. Ben azért adta fel magát, hogy ő is elmegyógyintézetbe kerüljön, és be tudja fejezni a játékát, de miután végetért már semmi szórakozás nem maradt számára, így megszökött. Rememdiusba jött, ami nem csak búvóhelyet jelent számára, de valamiféle reménnyel is kecsegtet és talán bosszúval?!
Tartózkodási hely:
lakás
Felhasználónév:
bells.
|
Catena
Karakter képei:
névtábla × névtábla2
kép1 kép2
Teljes név:
Benjamin Quentin Seaver
Átok kezdete:
2010. május 08.
Formája:
Nogitsune (róka)
Foglalkozás:
gimnazista
Külső megjelenés:
Nem könnyű az ember élete, ha egy átoknak köszönhetően az idők végezetéig egy tizenkilenc éves fiatal testben reked, azonban Benjaminnak örökké az ártatlan gyermeteg vonásokat kell viselnie. Amit persze bármikor az előnyére tud fordítani, hiszen senki nem sejti milyen alantas szellem lapul a felszín mögött. Átlagos magassággal rendelkezik, csaknem 180 centiméter, testalkata pedig szikár. A vonásai barátságosak, legtöbbször egy kedvesebb mosollyal bárkit képes az ujja köré csavarni. Gesztenyebarna haját általában hagyja hosszabbra nőni, de olykor egészen rövidre nyírja. Meleg, mogyoróbarna szemei vannak és hozzá fehér bőre. Az öltözködésre nem mindig fektett nagyobb hangsúlyt, általában a póló, vagy pulcsi és farmer kombinációra esküszik, de ez alkalomtól függ.
Háttértörténet:
Benjamin egy átlagos famercsaládba született Texas államban, Lubbockban. A hatalmas farmon a gazda édesapjával, Robert Seaverrel, édesanyjába Jacqueline Seaverrel, illetve ikerhúgaival Freiával és Rebeccával éltek. Az gazdasági válság előtt jó módban éltek, sokan vásároltak tőlük állatokat és gabonát, aztán az embereknek már nem érte meg a minőségi, bioélelmiszer, ezért átpártoltak a hipermárketek kínálatához. A válság előtt Bent egy elitiskolába iratták, ahol újgazdag, általában újonnann odaköltözött családok csemetéi jártak. Kezdetben különc volt, nem akart megváltozni azért, hogy olyan barátai legyenek, akikkel nem tud azonosulni, de a magány volt jó hatással rá. Egyre ingerültebbé vált, egyre jobban bezárkózott az emberek előtt. Insomniával küzdött, és ha lehunyta a szemét rémálmok gyötörték. Egy csapat fiú, élén egy Justin Monroe nevű sráccal, akinek az apja az iskola igazgatója volt, érdkelődést mutatott felé. Érezte, hogy nem kellene hinnie nekik, de mégis elkezdett velük lógni. A fűtől, amit tőlük kapott tudott aludni, és a társaságukban végre úgy érezte nincs egyedül. Többé már nem volt ugyanaz a csendes fiú, mintha teljesen kifordult volna magából. Aztán egy unalmas buli után úgy gondolták a farmon folytatják az estét. Az egyik pajtában iszogattak és füveztek, azonban a srácok altatót tettek Ben piájába. A piromán Justin ötlete volt, hogy felgyújtsák a szalmát, azonban a tűz tovaterjedt a házra, az egyik égő fa miatt belekapott az ablakon kilengő függönybe az ikrek szobájában. Mire Ben magához tért a tűzoltók már nem tudták megmenteni a húgait, a fiúk pedig eltűntek. Mindenük odaveszett, az apja öngyilkos lett, az anyja pedig beleőrült a lányai és férje elvesztésébe, még benjamin sem tudta tartani benne a lelket. Ebben a szörnyű időszakban találkozott élete szerelmével, Biancával, aki segített neki rájönni, hogy ki is valójában és mi az a rókaszellem, a lény, amiről Benjamin azt hitte, csak rémálom. A békés róka nem bánt, a veszett lény, a szellem, azonban a káoszból és s dühből táplálkozik és ha táplálod, akkor veszélyesség, körmönfontá válik, főleg ha bosszúvágy hajtja. Benjamin szépen lassan és könyörtelen játékokkal végzett az összes sráccal, illetve azok családjaival. A gyilkosságok híre mindenkihez elért, Biancához is, aki feláldozta "jóságát" annak érdekében, hogy megállítsa bent és az átok miatt ne legyen képes többé átváltozni. Elmegyógyintézetbe került, és már 8 éve nem járt a szabadban, de a benti csínyek már kezdenek unalmassá válni számára, most valami újat akar, ezért pár gyilkosságnak és cselnek hála kiszabadult. Rememdiusba jött, ami nem csak búvóhelyet jelent számára, de valamiféle reménnyel is kecsegtet és talán bosszúval?!
Tartózkodási hely:
lakás
Felhasználónév:
bells.
UI: Lukas Kashnikovot mégsem szeretném, nyugodtan töröljétek az igénylésem! :)
|
És a névtábla:
|
Karakter képei:
  
 
Teljes név:
Bruno Dudley
Születési dátum:
2000. május. 23. (a papírjai szerint 1994. július 10.)
Foglalkozás:
Gyakornok egy lemez kiadónál
Klán:
bonum-fény
Koven:
-
Familiáris:
-
Alakvátó(i):
-
Amulett/Talizmán:
Egy eredeti Angus Young gitárpengető
Alapképesség:
életkor váltás
Külső megjelenés:
Bruno könnyedén megüti a 190 cm-t. Nem egy kis darab fiú, széles vállai vannak, és izmos felsőteste. Fontosnak tartja a teste rendszeres karbantartását, szerinte a szervezetünk olyan, mint egy gépezet, amire ügyelni kell, hogy mindig meg legyen olajozva.Többnyire egyszerű holmikat hord. Nem szereti a sok csicsát, és ékszert magán kivéve a karórát, mert azt kifejezetten elegánsnak tartja. A ruhatárát a lazán elegáns szókapcsolattal lehetne legjobban leírni. Kifejezetten menőnek tartja a mintás ingeket, de szerinte a pólóknál továbbra sincs kényelmesebb és praktikusabb ruhadarab a földön.
Barna fürtjei gyakran kócosan hullanak ide-oda. Ha be is állítja a haját, nem tart sokáig, mert az önérzetes hajszálai úgy is saját életet élnek, ezért nem is szokta ezzel strapálni magát. Elcsépeltnek mondható barna szemeket örökölt, de az ő íriszei mégis úgy ragyognak, hogy az ember képes hosszasan tanulmányozni, miközben megfeledkezik saját magáról. A mosolya ragyogó fehért. Szinte már öröm nézni, ahogyan nevet, és apró gödröcskék jelennek meg az ajak szélén.
Háttértörténet:
Boszorkány családba született, de sokáig fogalma se volt róla, hogy olyan energiák birtokában van, amiről épeszű ember álmodni se merne. Tehetős família volt az övék, nem kellett semmiben szűkölködniük, annak ellenére sem, hogy Bruno már a harmadik gyerek volt a sorban. Pontosabban a harmadik fiú, amit azért fontos kiemelni, mert a szülei minden áron kislányt szerettek volna. Négy éven keresztül nevelték, és úgy tettek, mintha tényleg szeretnék. A negyedik évben viszont új családtag érkezett, egy hőn áhított kislány, akinek a fénye háttérbe szorította a fiúk igényeit. Közben pénzügyi gondok is a legrosszabbkor jöttek, ugyanis Bruno apja szerencsejáték szenvedélye milliókat vitt el, ami végül adosságcsapdába lökte az egész családot. Egyre nehezebb volt négy éhes szájat etetni, és a szülők amúgy is úgy érezték, hogy nincs szükségük négy gyerekre, hisz már ott volt neki Medeline, az egyetlen kislányuk, akire a kezdetektől vágytak. Végül arra a döntésre jutottak, hogy Brodyt, a másodszülöttet és Brunot örökbe adják mondván, hogy ők még kicsik, nem fognak semmire emlékezni. De azért nem voltak annyira kicsik, hogy ne hurcolják örök életükben magukkal a sunyi anyjuk finom vonásainak homályos képét. Brucet, a legidősebb fivért megtartották maguknak, hogy valaki oltalmazni tudja a kicsi Medelinet. A szánalmas szülők így alkották meg a számukra tökéletes családmodellt. Nem is törődtek vele, hogy közben a saját húsukat és vérüket űzik el otthonról, ha meg is fordult a gondolat a fejükben, nem érezték igazságtalannak gyalázatos tettüket.
A négy éves Brunot és a hat éves Brodyt igyekeztek együtt tartani. Rövid ideig egy árvaházban éltek, míg egy család örökbe nem fogadta őket. Dudleyék elbűvölőek voltak, de sajnos nem lehetett gyerekük, ezért ők azzal az életfilozófiával éltek, hogy megmentenek minden ártatlan gyereket, akit kirugdalnak hazulról a felelőtlen szülők.. Egy hatalmas házban éltek, és már akkor is hat gyereket neveltek, mikor a fiúk oda kerültek, de tárt karokkal fogadták őket. Az ottani élet teljesen eltért attól, amit a vérszerinti szüleiktől megismerhettek, itt tényleg szerették őket, és foglalkoztak velük. Dudley néni -, a jobbaknak csak "anya" - imádta Brunot. Sokáig ő volt a legkisebb a lúrkók között, de amilyen kicsi volt, olyan nagyra tudta nyitni a száját. A megjegyzéseivel gyakran szórakoztatta az egész házat.
Az egyetlen hátránya az volt Dudleyéknak, hogy egyszerű emberek voltak, így nem tudták fejleszteni a Bruno és Brody képességeit, amikről egyébként senki sem tudott. Bruno akkor jött rá először, hogy valami nem stimmel egészen vele, mikor tinédzserként borzalmasan megharagudott a fogadott anyjára. Valami jelentéktelen apróságon vitatkoztak, mire Bruno a nő orrára csapta az ajtót. Elég hamar bűntudata lett. Arra gondolt bárcsak megint nyolc éves és gondtalan lehetne. Az érzelmei átvették a teste felett az irányítást, és hirtelen a nyolc éves önmaga bőrében találta magát. Azt hitte, hogy csak képzelődik. De bárhogy is nézte a dolgot, tényleg kisfiú lett belőle, mint Pinokkióból, csak ez sokkal rosszabb volt. Aznap majdnem meglátta a nevelőanyja, de mivel szégyelte magát elbújt a ruhásszekrénye aljába, és addig sírt, míg vissza nem változott, és azzal a lendülettel ki nem törte a szekrény ajtaját. Egyre gyakrabban történtek hasonló dolgok, mindig más életkorának vonásait vette fel akarata ellenére. Mélyen legbelül tudta, hogy ez a régi családjához köthető.
A gimiben néhány haverjával egy bandát alapítottak, aminek ő volt az egyik gitárosa és egyben háttérénekese. Elég népszerűek voltak a suliban, és úgy érezték, hogy többre is vihetnék. Tizenhat évesen egy országszerte közvetített tehetségkutató műsorba jelentkeztek, de már a második forduló alkalmával kidobták őket. A zsűrí véleményét viszont a tinilányok nem osztották, ugyanis alig néhány hónap alatt túl hypolták őket az interneten. Még a csapból is ők folytak, aminek köszönhetően megdöbbentő üzeneteket kaptak. Voltak negatívak, pozitívak, félelmetesek és olyanok, amik már a szexuális zaklatás körébe lennének sorolandóak. Egy üzeneten mégis megakadt Bruno szeme. A feladót Brucenak hívták, és a vezeték neve is ismerősen csengett. A vérszerinti bátyja volt az, aki ragaszkodott egy találkozóhoz. Bruno először nem akarta elhinni a fiú meséjét, mert mióta "híres" lett mindenki csak be akarta csapni tizenötpercnyi hírnévért. De mikor szemtől szemben találkoztak, már nem fért hozzá kétség, hogy a genetikájuk azonos. Brody is jelen volt a találkozásnál, és ő természeténél fogva nem bízott senkiben, de ezúttal ő se tudott hihető kifogást találni. Bruno, Brody és Bruce ugyanis akár mint az ikrek hasonlítottak egymásra, csak a korkülönbség tette különbözőkké őket. Bruce tudatosította bennük, hogy nem egyszerű családba születtek, hanem mind a ketten boszorkányok. Ez nehezen hihető volt számukra, de mégis magyarázatként szólgált a körülöttük történő érthetetlen dolgokra.
Bruce elhatározott volt, meg akarta tanítani fivéreit arra, hogyan bánjanak az erejükkel. Az alapképesség használatával kezdték, és itt be is rekedt a boszorkány kurzus, mert az akkor tizenhárom éves Medeline rájött, hogy bátyja mit tervezget a szüleik háta mögött. Egyik nap egészen a Dudley házig követte, ami kora délelőtt lévén üresen állt. Burno hamarabb elógott az iskolából, és Brody is kihagyott egy napot az egyetemen, hogy Bruceszal találkozhassanak. A találkozás kútba fulladt, mikor a tűz vörös, szeplős Medeline előlépett rejtekhelyéről. A lány aligha hasonlított három fivérére, bár vonásaiban ott rejlettek ugyan azok a huncut gödröcskék, amiket a szüleiktől örökltek. Medeline nem kímélte Brucet, aki huszonhárom éves létére szótlan tűrte az ócsárlást. Brody, aki ismeretes volt a hirtelen haragjáról, viszont kiduzzadt erekkel és ökölbe szorult kézzel hallgatta elkényesztetett húga szavait. Nem volt birokában erejének, képtelen votl irányítni, minden hirtelen történt. Medelinet egy határozott lökés sodorta hátra, és esetlen hullott a fölre. Brody egy pillanatra megrökönyödött, legbelül féltékeny volt a húgára és egy kicsit gyűlölte is, amiért miatta kidobták otthonról, de ettől még nem akarta megölni. A fiú viszont nem tudott róla, hogy az ártatlan és törékeny lány képzett, és ha kell kegyetlen boszorkány bonum létére. Medelin a harcban könnyedén a bátyja felé magasodott, akinek egy hajszálón függött az élete. Mikor Brody feje erősen a falnak csapódott, és eszméletlenül esett össze, Bruceból előtört a kegyetlen énje. Medeline könnyedén lenyomta a másodszülöttet, de Bruce hatalmasságával már nem bírt el. A fiú addig kínozta húgát, míg törékeny testét tetőtől talpig vörös vér nem borította, és szíve meg nem állt dobogni. Eközben a tizenhét éves Bruno tétlen állt, nem tudta mit tehetne. A látvány megbotránkoztatta, és teljesen meggátolta az agyműködését. Csak azt tudta, hogy futnia kell, és nem állhat meg, míg csak a lába viszi. Lehet, hogy nem kedvelte Medelient, de nem is utálta. Brucet pedig nem ismerte, így nem is szerethette igazán. Ők ketten csak két ideigen voltak, akiknek ugyan az a vér folyt ereiben, mint neki. Brunonak hét igazi testvére volt, és abból csak Brodyval egyezett a genetikája, és mégis sokkal jobban szerette őket, mint valaha Medelint vagy Brucet. A lány halála mégis megrázta. Nem akart tágyalásokra járni, nem akarta látni a valódi szüleit.
Brucenak hála már tudta használni az alap képességét, így a hat évvel idősebb önmaga bőrébe bújt, hogy új életet kezdhessen. Találomra választott egy várost, Rememdiust, ahova elmenekülhet. Az okiratait is meghamisította, de a nevét meghagyta. A neve volt az egyetlen dolog, ami még kötötte a régi családjaihoz. A rendőrség tudomáson kívül hagyta, mikor őt keresték, mint eltűnt személyt, hisz a születési dátuma eltért az eredeti önmagáétól.
Tartózkodási hely:
Felhasználónév:
Cassy
|
Cassy alkotása :3
|
Lehet, célszerű lenne azt még idepötyögnöm, amit chatbe is sikerült, hogy személy szerint én nem boszinak akarom a kissrácot, hanem alakváltónak, ez csak a története...
Kb annyit varázsolna, mint egy hervadozó rózsa :D
|
Alakváltó
Karakter képei:
https://www.rezirb.com/wp-content/uploads/2015/06/MAX-JWiggins_04.jpg
https://pmcvariety.files.wordpress.com/2014/01/josh-wiggins-hellion.jpg?w=1000&h=562&crop=1
http://www.popstaronline.com/wp-content/uploads/2015/06/MAX-FP-073.jpg
http://www.teenidols4you.com/blink/Actors/josh-wiggins/josh-wiggins-1428774485.jpg
Teljes név:
Daniel van Licht
Születés és halál dátum:
1998. Aug. 11. - 2014. Dec. 21.
Gazdája:
Van
Formája:
Közönséges görény (https://78.media.tumblr.com/44788ee470a62efaa111f0fbdcb89664/tumblr_o5w1g5M2N51sefg5mo1_1280.jpg)
Foglalkozás:
Iskolás
Familiáris:
Alkarnyi hosszú, fiatal, kávészínű királypiton. Nincs ismert képessége, de magas szintű intelligencia jeleit mutatja. (http://www.woburnsafari.co.uk/media/77125/DSC_8929_2-1.jpg)
Amulett/Talizmán:
Egy pakli tarot kártya, amit apjától csent el. Sokat nem tudni róla, Danielt érzelmi kapcsolat fűzi hozzá, védelmi szerepet nem tölt be. (https://ksr-ugc.imgix.net/assets/018/372/070/8c9d3a9a433e98f5c94a9fa570fe8032_original.png?w=680&fit=max&v=1505706161&auto=format&lossless=true&s=613619bff63197334e74c5c4dffd5932)
Alapképesség:
Nincs, vagy nem ismert.
Külső megjelenés:
Danielen nem kifejezetten említésre méltó. Kicsit magasabb az átlagnál, ami jól jön, mert szereti a kosárlabdát. Világosbarna haja hol rövid, hol hosszú, mert anyja "mutter-fia" programmá avatta a hajvágást, amit szerencsétlen nem tart túl lazának. Így a minél kevesebb, annál jobb elvet követve jó, ha kéthavonta nyiratkozik. Szeme világosbarna, ami egyedül azért esik az érdekes kategóriába, szülei mindketten kék szeműek. Leginkább farmerben, fekete pólóban szeret járni, de anyja mindig ráaggat valamit. Legtöbbször ez egy plusz lezser ing, de rosszabb esetben lehet kabát, sál, sapka, kesztyű is. Vagy még rosszabb esetben, de ne is fessük falra az ördögöt, beöltözteti pingvinnek. Nyakkendővel. Mert miért is ne…
Legtöbbször vagy egyedül látni, vagy állatokkal. Szereti a kutyákat, macskákat, és válogatottan válogatlanul mindent, ami csúszik, mászik, egy-két-három-négy-soklábú, csiripel, szörcsög, morog, korog, sziszeg, fújtat.
Könnyű elkapni suhantában egy mountain bike bringán, de bármiféle védőfelszerelés csak akkor lesz rajta, ha anyja még időben utána hajítja őket. Sokszor még talán akkor se.
Szokott magával hordani egy megviselt farmer oldaltáskát, amibe mindenféle vackot belegyömöszöl. Tartalma csak Daniel pillanatnyi szeszélyén és a szerencsén múlik.
Háttértörténet:
Két fehér boszorkány gyermekeként látta meg a napvilágot. Gyerekkora nem volt felhőktől mentes, de sok szeretetet, törődést kapott, és figyelmet mind érző emberként, mind boszorkánygyermekként, ugyanis szülei nagy reményeket fűztek hozzá. Azonban a család fekete báránya, bácsikája, Daniel tizenöt éves korában belerondított az idillbe. Apját bácsikája sötét utak felé vezette, aminek következménye súlyos egyet nem értés lett a szűk családi körben, érthető okoknál fogva. Egy heves vita során végül a szülők eldöntötték, hogy elválnak, és lévén anyja ekkor munkanélküli volt, anyai nagyszülei pedig már nem éltek, hogy segíthessenek, a fiút a bíróság az apának ítélte. A papírmunka és a költözés azonban időigényes folyamat, az utolsó hónap stresszes és sötét volt.
Halála nem kísérti. Apja már előző nap hazautazott nagyszüleihez, hogy minél kevesebb időt kelljen azzal a "penészes kencéjű boszorkánnyal" töltenie. December 21.-én, a leghosszabb éjszaka idején, újholdkor, mikor már csak a csillagok világítottak, anyja ágyba parancsolta, ahogy szokta, de előtte végre ihatott forró csokit fogmosás után. Még hallotta, ahogy anyja bejön, leül, és az ágya szélén ülve hüppögni kezd. Azt is látta, ahogy a résnyire nyitva hagyott ajtón beszűrődő fény megcsillan egy hosszú, vékony pengén. A pánik ellenére, hogy anyja itt lesz öngyilkos, eszméletlenségbe süllyedt.
Igaz, kicsit anyja is meghalt azon az éjjen, de Daniel szikrája halványult a semmibe.
Danielt fehér varázslattal tette alakváltóvá őse, hisz egész eddig csak ezt ismerte. A fiú persze akkor ezt még nem tudta. Pár nappal később, felkelt, ahogy szokott. Morcosan bámult a széthúzott függönyökre, és telefonja után tapogatózott.
Apja kapott először idegösszeomlást. A bíróság nem érthette a történteket, hisz mind csak emberek. Ekkor bánta meg, hogy nem sajátjaik törvényei szerint életek. Beszámíthatatlansága miatt végül anyja lett a gyámja, és távoltartási lett a történet vége.
Aztán anyja kapott idegösszeomlást. Erről már a hatóság nem tudott, elköltöztek, isten tudja, milyen pénzből, új életet akartak kezdeni. De a múlt és a történtek utolérték őket. Bármennyire is volt fehér a család, generációkra visszamenőleg, egy rossz pillanat alatt hirtelen befeketült minden és mindenki. Míg anyja összeszedte magát és elfogadta, mit tett, illetve kitalálta, hogyan tovább, Daniel elfoglalta magát. Néha kitakarított, kóborolt az utcán, könyvtárba járt, és a szomszéd házaspár kutyáját sétáltatta. Az idős hölgy gyakran áthívta magukhoz, a gyerekeikről mesélt, akik egy autóbalesetben meghaltak. És persze főzött nekik, de kizárólag, ha Daniel is segített. Úgyhogy ő segített, mert a zacskós leves meglehetősen unalmas egy idő után. Idő közben apja felépült és levelezni kezdtek, az ő tanácsára folytatta az iskolát új lakhelyén.
Mikor anyjának ez feltűnt, újra költöztek, így érkeztek Rememdiusba.
Tartózkodási hely:
Kis kertes házban laknak gazdájával. (http://sobear.me/wp-content/uploads/2017/12/stylish-idea-semi-detached-house-extension-ideas-design-this-war-of-mine-pictures-singapore-vs-583x329.jpg)
Saját szobája van, ami a kert felé néz. (https://www.digsdigs.com/photos/2010/05/50-thoughtful-teenage-bedroom-layouts-1.jpg)
Felhasználónév:
Frozdingo
Remélem minden ok lesz :)
|
Itt van a névtábla Catrionahoz. Ha jó, akkor ez az utolsó rész az igénylésemhez, de szóljatok, ha baj van :)
|
Vadász
Karakter képei:
      
Teljes név:
Catriona Aldén
Születési dátum:
1997. január 2.
Foglalkozás:
fotográfus, modell
Fegyverhasználat:
Mivel nemigen agresszív, inkább a távolból szereti intézni a dolgait. Íjakat, puskákat és pisztolyokat részesít előnyben.
Külső megjelenés:
Catriona egy igazi nőies nő. Kicsinek is lányos lány volt, mindig érdekelte az anyja sminkes doboza, rúzsai vagy az akkor még érthetetlen és kigubancolhatatlan harisnyanadrágai és magassarkú cipői. Hamar beletanult, már gimnáziumban a sminkelésbe s mindig is szeretett időtöltés volt a barátnőivel egymás hajának befonása. Mostanra kész felnőtt lett belőle mind megjelenésben, mind, a tréning által minimálisan formált mentális világában is. Alapvetően alacsony termetű, magassága a százhatvan centit sem haladja meg, amit előszeretettel kompenzál mindenféle cipővel, csizmával és szandállal, aminek magas sarka van. Testalkata vékony és az edzések és kiképzés miatt pedig izmos is de mindemellett nőies és törékenynek tűnik. A gardróbja alig áll másból, mint ezekből a párokból, habár megtalálható egy-egy téli bakancs, edzőcipő és teniszcipő is a sok elegáns darab mellett. Öltözéke szintén igényes és kifinomult. Szereti a szoknyákat, bár sokszor dönt a nadrágok mellett a kényelem végett. A ruhák és szép blúzok is sűrű előfordulásúak a mindennapi öltözetében. Vörös topáz színű göndör haja jellemének valóban igazi koronája lett az évek alatt. Ez az egyik legszembetűnőbb és legerősebb külső jellemi vonása és persze a vele járó enyhén szeplős arca is ilyen. És habár sokan gondolják a vörös haj, zöld szem kombóból, hogy ír, valójában félig svéd származású.
Háttértörténet:
Legyünk őszinték. Ria nem arra született, hogy vadász legyen. Gyermekkori végtelen naivitása mostanra normalizálódott, de egyetlen gyermekként - habár elkényeztetve sose volt – könnyen túl volt védelmezve egyes időkben. Apja végtelenül protektív volt kezdetben, majd meg kellett tanulnia segíteni és bíztatni lányát, mikor elkezdődtek az edzések. Nagy részben az apja miatt sikerült Catrionának vadásszá avanzsálnia, hisz a természete sem ezt a pályát támogatta. Nehéz és hosszú út volt, mire elérte azt a fizikális és technikai szintet, amit ez megkövetelt, azonban a lány igen erős jellemi és mentális állapota a másfajta felkészítést igen jól állta. Tehát azt is mondhatnánk, hogy a teste utolérte a szellemét a felkészítések alatt. Sokat köszönhet a szüleinek és a társainak, mentorainak azért, hogy megfelelően kiképzett vadász lehet, habár nagyon nagy ambíciói, mint másoknak, nincsenek ezen a téren. Inkább annak örül, hogy a kiképzés által jobban megismerte a testét, ami nagy segítség most neki az újonnan hobbiból felvett mondellkedésben. Amúgy apai ágról vadász és a családja a nagyszülei generációjával költöztek ide Svédországból. Apja itt nőtt fel, majd esett szerelembe az anyjával. Sok családi vadász barát is itt lakik és ezen összeköttetések segítségével sikerült a lánynak tizenkilenc évesen kiköltöznie otthonról és bérelni egy régi lakást áron alul, ami egy viszonylag kieső részre esik, de könnyedén és hamar megközelíthető a város onnan. Habár a lány előbb lett vadász (bár csak ár hónappal) mint fotós, mindig is tudta, hogy ezen a pályán szeretne elhelyezkedni és most ebből és a hobbijából él meg és tartja fönn magát. Mindig is érdekelte őt a történelem és a régi korok emléke, sok töri versenyt is megnyert általánosban, a rajongása pedig kihat ott az ízlésére is, a lakása inkább előkelő és régi időket idéz, mintsem ódivatú lenne. Személyiségét nagyban építették és építik most is emberi kapcsolatai, remek emberismerővé vált az évek alatt és nagyon szeret kikapcsolódni a számára kedves ismerőseivel.
Tartózkodási hely:
Albérlet
Felhasználónév:
Rozamunda
|
Janice új előtörténete
Szülei átlagos emberek voltak, akiknek soha, semmi közük nem volt a természetfelettihez, éppen ezért nem meglepő, hogy egyetlen szem lányuk sem tudott semmit az emberin túl létező világról. A kislánynak nyugodt gyerekkora volt, anyja elhalmozta szeretettel, és az apai szigor sem volt túlzásba víve. Szülei mindketten nyomozók voltak, az anyja az FBI-nál, az apja a CIA-nél dolgozott, és a kislány imádta a különböző bevetésekről szóló történeteiket, így hiába volt kis hercegnőként felnevelve, már gyerekkorába is inkább a fegyverek vonzották, a barbiek helyett. Amolyan fiús lány volt inkább, aki igyekezett mindenkire figyelni, és mindenkit megvédeni. Gyakran keveredett emiatt verekedésbe, amiből inkább vesztesen került ki, hiszen rendszeresen nála nagyobbaktól igyekezett megvédeni a kortársait, vagy éppen még a nála is kisebbeket. Ez azonban nem szegte a kedvét, sőt, még határozottabb lett, így apja a folyamatos aggódás helyett inkább elkezdte küzdő sportokra járatni a lányát. Az addigi táncórák hamar feledésbe merültek, és a kislány nagy örömmel vetette bele magát a puszta kezes harc tanulásába.
A suliban végig színjeles volt, szülei pedig nagyon büszkék voltak rá. Ezt a későbbiekben is megtartotta, sőt, a quanticoi FBI akadémián is a legjobbak között végzett, amire már ő is nagyon büszke volt. A kollégái hamar megkedvelték az életvidám leányzót, így gyakran olyanoktól is kapott segítséget egy-egy probléma megoldásához, akiktől igen kevesen várták volna. A munka mellett rengeteget önkénteskedett, főleg gyerekek közelében, ugyanis egyszerűen imádja őket, a kisbabáktól kezdve a legrosszabb csínytevőkig, mindet. Ráadásul “ért a gyerekek nyelvén”, így hamar meg szokta kedveltetni magát velük.
Ezekután azt hiszem nem meglepő, hogy nagyon boldog volt, egészen addig, amíg egy bevetésen mindkét szülőjét - ráadásul egyszerre - elvesztette. Senki sem tudta, mi csúszott félre, de az akció nem éppen úgy sikerült, ahogy meg lett tervezve, sok jó ügynök veszítette el az életét. A nő eléggé magába zuhant, bár kifelé próbált erős maradni, s a más emberekkel való foglalkozás valamennyire segített is neki feldolgozni a traumát.
Számos sikeres bevetésen vett részt, és néhány sikertelenen, de komolyabb baja sem neki, sem a társainak nem esett. Persze hibázni általában csak egyszer kell… a csapatával Rememdiusba jöttek hosszabb időre, mivel egy különösen fontos és titkos fedett akción dolgoztak, amikor rajtuk ütöttek. Rommá lőtték az irodát, ahol összegyűltek egy megbeszélésre. Janice halt meg először - nyakon lőtték -, ám bizonyos értelemben szerencséje volt. Társaságuk egyetlen boszorkány tagja visszahozta őt, mivel abban reménykedett, hogy túl élhetik. Tévedett. Janice hosszú percekkel később ébredt a romok alatt, társai hullái mellett. Fogalma sem volt hogyan “élhette túl”, az emlékei azóta is zavarosak arról a napról.
Azóta nem telt el túl sok idő, a lány még Rememdiusban él - inkább bujkál-, enyhén paranoiás, bizalmatlan, valamint fogalma sincsen, pontosan mi van vele, ami azért eléggé fusztrálja, még pluszban, ha a többi nem lenne elég.
|
Vadász
Karakter képei:
névtábla 1 x névtábla 2 x névtábla 3 x névtábla 4
(UI: remélem nem porbléma, hogy többet készítetettem és ha lehet mindet fel is használnám)
kép kép2 kép3
Teljes név:
Lukas Alexander Kashnikov
Születési dátum:
1981. augusztus 10.
Foglalkozás:
fegyverkereskedő
Fegyverhasználat:
Mindenféle kézifegyverrel kitűnően bánik már egészen fiatalkora óta, lehetnek lőfegyverek, vagy akár kardok is. Az egyik kedvence mégis a számszeríja és a koreai kardja.
Külső megjelenés:
Lukas kitűnő géneket örökölt orosz felmenőitől, például a 183 centiméteres magasságát, markáns arcát, macskaszerű zöld szemeit, illetve sötétbarna haját, amelyet ha nem vágat bizonyos időközönként, akkor göndör fürtökben meredeznek. Mindig is kiváló testfelépítéssel rendelkezdett, de rengetegett kellett dolgoznia ahhoz, hogy a mostani alakját elérje. Az ereje még a látszatnál is nagyobb, amit a hosszú évek során fejlesztett ki rengeteg vér és veríték árán. Testét megannyi sebhely tarkítja és csupán néhányat közülük köszönhet emberi ellenfélnek, a legtöbb karmolás, harapás vagy a boszorkányoknak hála égési sérülések és egyéb forradások. Szeret lezseren, mégis alkalomhoz illően öltözködni, általában a ruháiban/kiegészítőiben szereti elrejteni olykor nem apró fegyvereit.
Háttértörténet:
Lukas Moszkvában született egy gazdag és befolyásos család középső fiaként. A nagypapájától hallott először a természetfelettilényekről, minden elméleti dolgot, történetet, mesét tőle tanult már egésze kiskora óta különösképpen érdekelték a különböző történetek. Valahol mélyen nem csupán a gyermeki naivitásnak köszönhetően hitt bennük, de szülei - főleg az édesapja - radikális módon, szinte ijesztően tiltotta ezektől a dolgoktól. A szülei amunkájuknak köszönhetően rengeteget utaztak, azonban egyik útjuk során furcsa baleset érte őket. A repülőgépük érthetetlen okok miatt lezuhant és mndenki életét vesztette rajta, köztük a szüleiket is. Lukas ekkor járt először Rememdius városában, amikor a nyomokat akarta megvizsgálni és a kíváncsiskodásának hála magára haragított pár boszorkányt. Egy pumával igyekezték megölni a kíváncsi fiatalt, de mikor menekült az erdőben a folyóba vetette magát, ahová az állat már nem követte. Ekkor döntötte el, hogy vadászni fog ezekre a lényegre és derítette ki a szülei múltját, akiknek sokkal több közük volt ehhez a városhoz, mint gondolta. Moszkvában élt tovább a szülei birtokán és a hosszú évek során képezte ki magát. Több harcmodort sajátított el köztük közelharcot, az íjászatot, de a legnagyobb fegyvere végtére is a ravaszsága. Luke a múltjának köszönhetően titokzatos és zárkózott, csupán nagyon kedves embert enged közel magához, és még ők sem tudnak mindent róla. Senkiben nem bízik meg igazán csupán saját magában és az ösztöneiben, amik soha nem hazudnak. Sokan úgy vélik nem képes az érzelmekre, de valójában egy dobozba vannak elzárva, amelynek a kulcsát még soha senki nem találta meg és úgy gondolja, amíg nem bosszúlja meg a szülei halálát jobb is, ha magányos farkas marad. Főleg mivel itt az ideje visszatérni a városba, ahol minden kezdődött. Lukas maga mögött hagyta Oroszországot és lakást vásárolt a külvárosban, hogy vadászként elpusztítsa azokat, akik tönkretették az életét.
Tartózkodási hely:
lakás
Felhasználónév:
bells.
|
Karakter képei: 1 2 3 4 5
Teljes név: Hestia Narcissa Hatchet
Születési dátum: 1996. március 21.
Foglalkozás: filmrendező
Klán: bonum-fény
Koven: Vallis
Familiáris: -
Alakvátó(i): Thomas Percy
Amulett/Talizmán: Egy maszkot ábrázoló medál, amit egyig régi barátnőjétől kapott még, aki időközben véget vetett az életének, nagy becsben tartja, hiszen nagyon jellemezi őt.
Alapképesség:
Megszemélyesítés - képes bárki alakját/arcát felvenni, aki a környezetében van. A hátránya, hogy a célzott személy elájul
Külső megjelenés:
Hestia talán ki fog tűnni a tömegből, hiszen elég magas, a női nemhez képest. 183 centiméter, de még ez se akadályozta meg, hogy néha napján felvegyen magasabb talpú cipőket, a tartása miatt azért hanyagolja. Világos bőre van, viszont nem annyira, hogy elmenjen élőholtnak. Bőrén rengeteg szeplő és anyajegy megtalálható, legláthatóbbak természetesen az arcán vannak. Míg a szeplők az orránál találhatóak meg, anyajegyek csak az állán láthatóak. Amiket ruha fed, mint a váll és a hát, ott több van mindenből, aminek valljuk be nem örül Tia, szerinte az ilyen kisebb bőrhibák igen is csúnyák, bár talán ez a legnagyobb baja az egész testével, megvan elégedve azért. Szereti a sötét ruhákat, általában feketében látható, ujjatlan ruhákban. Fura ízlésének köszönhetően szereti a farmer dzsekiket, amik távol állnak az átlagostól. A kék szemeibe majdnem belelóg a sötétbarna haja, ugyanis frufruja van, amit ritkán szokott igazítani. Gondolkozott azon, hogy hozzánöveszti a hajához, egyszer meg is tette, de úgy ítélkezett; úgy túlságosan kislányos. Az arcán sokszor ott lapul az a jellegzetes, sejtelmes mosolya, bár ennél nagyobb mosollyal alig látható, csoda, ha ilyesmi történik. Szeretne több tetoválást, bár még csak egyet csináltatott, ami nagyon megtetszett neki. A tetoválás egy kígyót ábrázol, aminek csillag mintája van, a fejénél pedig a holdciklusai találhatóak.
Háttértörténet:
Hestia nem egy boldog családba született, ezt mindig is elmondhatta és hangoztatta is. Rég meggyengült kapcsolat, megerősítésének az eredménye, bár kitalálható, kicsit se lett sikeres a kísérletük, így a lány keserves családban nőtt fel. Fogalma sincs meddig, de bizonyos ideig csakis anyja szeretetére támaszkodhatott, amit már kislányként is szívesen kihasznált, csak aranyosan kellett néznie, máris ugrott az idősebb nő, várva a kérését. Apja sose volt olyan vele, mint a másik szülője, néha próbálkozott, viszont sosem járt sikerrel, hamar fel is adta a próbálkozásait, és inkább foglalkozott azzal, hogy közelebb kerüljön a bátyjához, hátha tőle kaphat igazi szeretetet, ami meg is valósult, talán ennek örült legjobb a kislány. Legalább nem kellett egyedül kibírna a feszültséget, ami a két felnőtt között volt megtalálható, tudott valakire támaszkodni végre. Ennek örült a legjobb, hiszen tudott valakihez menekülni, hogyha a veszekedések kitörtek, ami egyre többször és többször történt meg. Már az anyját se használta ki, mivel tudta, hogyha odamegy, akkor az apjáról fog beszélni, kisgyerekként pedig ebből nem akart semmit. Nyugodt életet akart, amilyen a barátainak volt, olyan szülőket akart, amilyen a filmekben is volt. Imádta a filmeket kiskorától fogva, talán mert olyan világot mutattak be, amiben nem élhet. Imádott a saját álom világában lenni, ahol mindene megvolt, amit csak akart.
Végül bekövetkezett az, amit mindig is tudott a családban, a szülők elfognak válni. Tia eléggé félt, hogy emiatt a bátyját is elveszíti, de meglepően, megerősödött a kapcsolatuk, aminek nagyon örült a lány. Az anyjával még mindig olyan semmilyen kapcsolata volt, még mindig szívesen kihasználta, főleg anyagiak terén, hiszen vetetett magának kamerát és mikrofont, mikor még csak tizenöt éves volt, hogy tudjon videózni, jobban mondva videókat készíteni youtubera. Bár akkor a videófeltöltő platform nem volt annyira népszerű, őt kicsit se zavarta, inkább arra használta, hogy kísérletezzen a filmekkel, mikor komolyabban kezdett foglalkozni, akkor észrevették az emberek és imádták a rövidfilmjeit. Így talált rá egy táncos is, akivel egy kisfilmet rendezett. Mindketten nagyobb hírnévre tettek szert, mint ami volt nekik. Ugyan egy kis ideig külön váltak az útjaik, de nem direkt csinálta a nő, csak eltemette magát a munkába.
Viszont a sors megint összehozta őket, pedig csak pár hónapja volt az utolsó találkozás. Hestia kiviharzott otthonról, hisz ez volt az utolsó csepp a pohárban, anyja állandóan az alakváltóval szekálta, hogy neki ilyenkor már rég volt. Az utcákat járta, mikor felfedezett egy ismerőst, viszont holtan. Mintha az ég is azt akarta, hogy legyen végre alakváltója. Tia pedig megkönyörült rajta, visszahozta az életbe a fiút. Azóta szinte minden a normális kerékvágásban van, Hestia a dugi pénzéből vett magának lakást, amit a youtube karrierjéből szerzett. Mostanra készül az új filmjével és reméli befut ezzel ténylegesen.
Tartózkodási hely:
Felhasználónév: Nahia
|
Karakter képei: 1 2 3 4 5 6 7 8
Teljes név: Noel J. Slayer
Születési dátum: 1985.01.21.
Foglalkozás: Történelem-angol tanár
Fegyverhasználat: Jól bánik a fegyverek többsségével, mégis szíve a lőfegyverek felé húzza. Kedvence a Kalashnikov, amivel miliméter pontosan tud célozni. Továbbá kedveli még a Desert Eaglet, a nyílpuskákat, a késeket és az íjakat is. Nem régimódi, csak szereti a régi, jólbevállt módszereket is alkalmazni.
Külső megjelenés: 177 cm magas, sötétbarna hajszínű és kék szemű. Odafigyel magára, így rendszeresen edz, sose hagyja ki a napi rutinjából. Szemei sok nő szívét képesek megolvasztani, sose volt nagy gondja a nők elcsábításával, vagy csak az emberek bizalmának elnyerésével. Saját bevallása szerint a kisfiús bájával él, amikor féloldalasan elmosolyodik, mivel ilyenkor valamennyivel fiatalosabbnak tűnik.
Háttértörténet: Egy louisianai vadászcsalád legidősebb fiúgyermekeként jött világra, a Slayer család tagjaként, akit a sors még egy öccsel és egy húggal is megajándékozott. Fiatal korában felfigyeltek az idősebbek a fegyverek iránti érdeklődésére, így hamar egy céllövölde törzsvendége lett.
Alsó osztályos korában kitűnő sport- és tanulmányi eredményekkel büszkélkedett, ezért iskolatársai folyamat pikkeltek rá. Amikor egy verekedés után hazament - amiből persze ő került ki győztesként -, apja elhatározta, hogy önvédelmi oktatást ad fiának. Azóta minden pusztakezes küzdelemből nyertesként kerül ki.
Tizenhat éves korában apja megkezdte a kiképzését, amelyben családja nevéhez méltő vadászt faragott belőle. Nem sok idővel később derült ki, hogy enyhe pszichopata hajlamokkal rendelkezik, ugyanis szereti a természetfeletti lényeket - már ha tehetei - puszta kézzel kivégezni, a torkukat átharapni vagy csak megcsonkítani őket.
Gimnáziumi évei végén - amikor már a kiképzései nagy részét elvégezte -, már csapatos- és egyéni felkéréseket is teljesíthetett. Azóta is űzi ezt a szakmát, de már inkább csak egyedül.
Egyetemi éveiben tanárnak tanult, később pedig letette a történelem-angol szakos diplomáját is. Jelenleg egy főiskolán tanít, de egy gimnáziumba átjár történelem korrepetálásra is.
Lehet, hogy első látásra egy egyszerű tanárnak tűnik, ám a látszat néha csalhat, mivel éjszakánként és szabaidejében a vadászteendőit végzi, és nehéz őt felkérni egy kiszabott munkára, nem sokan találnak rá olyanok, akiknek ilyesfajta melóra lenne szükségük. Általában magának adja a feladatokat és kevés kérést válla el.
Tartózkodási hely: háza
Felhasználónév: Kat
|
Karakter képei: KÉP1 KÉP2 KÉP3 KÉP4 KÉP5 KÉP6 KÉP7 KÉP8 KÉP9 KÉP10 KÉP11
Teljes név: Thomas Percy
Születés és halál dátum: 1998. november 29. - 2015. december 17.
Gazdája: Hestia Narcissa Hatchet
Formája: gepárd
Külső megjelenés: Thomas-t sosem nézték olyan idősnek, mint amennyi, ami elsősorban a kamaszfiús (lányos?) ábrázatának számlájára írható. A finomfehér bőre elbűvölő kontrasztot ad a mélybarna, csillogó szemeivel, az orrát pedig nagyon szereti magán. Az ajkai vékonyak, és a szája viccesen furcsa, mintha csak egy békát rejtegetne benne - ezt még ő maga is komikusnak találja, ha a tükörbe nézve átfürkészi a saját arcát. A szemöldökei közel sem a hasonmásai egymásnak, az egyik makacsul 'bozontosabb' a másiknál, a fülei nagyok, de nem borzasztóan feltűnően elállóak. A frizurája egyébiránt világosbarna, göndör fürtökből áll, amiket vagy beállít és hátrasimít, vagy hagyja őket frufruként a homlokába esni.
Vékony alkatú, szálkásan izmos testű fiú, kicsit magasabb százhetven centinél. Ez sosem vált hátrányára, habár a legtöbb lány, akivel az élet összesodorta, magassarkúban (vagy esetenként anélkül is) már felé tornyosult.
Ruhák terén... Ha először szeretném felvázolni Thomas stílusát, az talán némi magyarázatra szorul, hogy tökéletesen érhető legyen, mert igazából kettő van neki; az átlagos és az androgün. Az átlagos a gyakoribban 'viselt' inkább, ilyenkor férfiruhákba bújik, és nem is mondaná rá senki, hogy nem egy fiús srác. Sokszor visel inget, előszeretettel a különböző nagy vagy apró mintásakat, de az egyszínű pólók, bő pulóverek, meg a farmer- és bőrdzsekik is fontos elemei a ruhatárának. Farmernadrágot hord a legtöbb esetben, kicsit az angol elegánsság felé hajolva bőrcipővel párosítva, vagy kevésbé elegánsan bakanccsal, ritka esetenként pedig sportcipő van a lábán, de ahhoz melegítőnadrágot húz fel inkább.
Az androgün stílusa már más tészta. Ez a nemsemlegességet takarja, azt, hogy férfiként női ruhákba bújik. Thomas-t sokszor kapja el az érzés, hogy most jó lenne felvenni egy szoknyát, harisnyát, magassarkút, ilyenkor szívesen húz fel egy csinos ruhát, legyen az hosszú, vagy inkább rövid, fodros fazonú. Leül a tükör elé és finoman, szolidan kisminkeli magát (ért hozzá), beállítja a haját, de rövid fazonú parókája is van, ha ahhoz lenne kedve. Igazából olyan, mintha kilépve a mindennapokból szeretné hercegnőnek érezni magát néha. Ami azt illeti, oda és vissza van a combfix harisnyákért és a fodros szoknyákért, meg a női pulóverekért, amik a vékony alakjának köszönhetően még jól is állnak neki. Nem sokszor megy így a városba, inkább csak otthon 'mer' ennyire más bőrbe bújni, de ha mégis kilépne az utcára ezzel a nem megszokott stílussal, akkor a járókelők előbb néznék lánynak, minthogy igazán feltűnő és kirívó lenne az öltözete miatt.
Háttértörténet: London. Borús, ködös idő, hideg cseppekben hulló eső. Tánc az esőben...
Thomas itt született, ezerkilencszázkilencvennyolc, november huszonkilencedike. Benne volt a bugi a lábában kiskorától fogva. A szülei sosem voltak kőgazdagok, akik bármit megengedhettek maguknak, de a fiuknak mindig is csak a legjobbat akarták, és hogy azt csinálhassa, amit szeret. Thomas már óvodás korában is járt táncolni, habár ez még kicsit sem volt komolynak nevezhető, inkább csak valami néptánccal keveredett ugrálást űztek a gyerekek. Kisiskolás korában már komolyabb táncstúdiókba járt, és balettozni tanult - nem mondhatnám azt, hogy a világ legszerethetőbb dolga volt ezt csinálni, hisz borzasztó fájdalommal járt, de a fiú sosem adta fel. A tánc volt az élete. Általános iskolában a balett mellett hip-hopra is beiratkozott, annál pedig soha semmit nem élvezett jobban. Mindig is lenyűgözte az emberi test és a mozgás gyönyörűsége, az, ahogy a keze, a lába automatikusan mozdul egy dallamra, és ha felcsendül egy zeneszám, rögtön ritmusra lép. A középiskola kezdetekor már ő és a szülei is tisztában voltak vele, hogy erre tette fel az életét.
Sosem volt osztályelső tanuló, a házi feladat megírása helyett is szívesebben töltötte tánccal és gyakorlással az időt délutánonként, esténként... éjszakánként. Kiskorában szinte mindig a szüleinek kellett az ágyba dugniuk őt, de néha még kamaszként sem érezte, hol a határ, és másnap halál fáradt volt, mert hát ő hajnalig táncolt, de attól még ugyanúgy korán kell kelni.
Tizenhét évesen lehetősége nyílt arra, hogy egy, a táncról szóló kisfilmen dolgozzon a neves filmrendezővel, Hestia Narcissa Hatchettel, Rememdius városkájában. Hosszú volt az út, de az esély egyszeri... Nem szalaszthatta el. Mindig mély tisztelettel, és valamiféle rajongással fordult Hatchet felé, habár az utóbbit sosem mutatta ki túlságosan, inkább csak belülről robbant fel lassan az örömtől és az izgatottságtól, hogy megérte... Megérte annyit táncolni, gyakorolni. Számára már csak ez a kisfilm is a létező legjobb fizetség volt érte.
Ezután a projekt után egyre nagyobb lehetőségek nyíltak meg előtte, és ez volt az az éve, mikor leginkább falta az életet, elszakadt a szüleitől és saját életet kezdett, csupa fantasztikus emberekkel dolgozhatott együtt, csupa fantasztikus dolgokon. Viszont semmi sem tart örökké...
Épp egy balettpróbán volt, kint furulyáztak a viharok, a szél tépte az ablakokat. A stúdió egy kisutcában volt, nem egy forgalmas helyen - az emberek nem nagyon jártak arrafelé, főleg nem olyan otromba időben, mint ami akkor tombolt. Thomas a próba végeztével még megállt az épület előtt, és lehajolt, hogy bekösse a cipőfűzőjét, aztán teljesen figyelmetlenül át akart szaladni a keskeny utca másik oldalára, a járdára. Nem nézett körbe, nem is számított rá, hogy a hirtelen kihaltságból épp előtűnik egy autó. Elütötték.
A kocsi sofőrje kiszállt, teljesen pánikban volt, valószínűleg olyan gondolatok kattogtak a fejében, hogy ő ezért most nagyon börtönbe fog kerülni, vagy nagyon sokat fog fizetni. Fogta az akkor még kissé magánál lévő Thomast, és rémületében gyorsan behúzta a legközelebbi sikátorba, aztán sietve elhajtott.
Thomas még szenvedett több mint fél órát a latyakos és sötét sikátorban, egyetlen segítségkiáltásra sem volt ereje. Nem emlékszik másra, csak az esőszagra meg a vízcseppekkel összemosódó vörös vérre. Csak félelmet érzett, és azt, hogy nagyon fázik. Éjfélig nem is járt arra senki, szegény fiú pedig addigra meghalt.
Egy boszorkány talált rá, aki már ismerte őt. Hestia Narcissa Hatchet, a filmrendező. Az alakváltójává tette, hogy így visszahozhassa Thomast a halálból, és esélyt adjon neki az életre. Ahogy esélyt adott azelőtt, a kisfilmmel. A fiú a mai napig nagyon hálás neki, és szereti a boszorkányt. Eleinte nehéz volt elfogadnia azt a világot, ami feltárult előtte - a boszorkányok, alakváltók, catenák és vadászok világát. Mai napig rejtély a számára sok minden, de próbál egyre több és több információt szerezni innen-onnan.
Képtelen volt Rememdiusban maradni, már csak a boszorkánya miatt is, habár meg kell hagyni, szereti a várost. Még akkor is, ha a csúnya emlékei kissé besötétítik az itteni múltját. Továbbra is azt csinálja, amit igazán szeret: táncol... Ez pedig mindent szebbé tud varázsolni.
Tartózkodási hely: KÉP
Felhasználónév: Legi
|
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Téma: Szerepjáték
Új bejegyzés
Frissítés
